A családállítás utáni éjszaka olyat álmodtam, hogy magam sem hittem el.
Újra repültem, különböző világokba utaztam, állandóan ott állt valaki a bal oldalamon, kissé a hátam mögött, és a fülembe sugdosta, hogy mit kell tennem. Én pedig mentem és csináltam, míg nem annyira rosszul lettem az egyik utazás alkalmával, hogy a “földön” fetrengtem. Be akartak gyömöszölni egy dobozba, de sikerült elmenekülnöm, beszálltam egy liftbe, és azzal a lendülettel, amivel a lift az egekbe emelt el is tűnt, és én akkor jöttem rá, hogy nem kell lift, nem kell, hogy más mondja meg, mit tegyek, és milyen világokban létezzek … tudok egyedül is repülni, és oda repülök, ahova csak akarok … a sugdosó nagyon meglepődött, és eltűnt.
Azóta is élvezem a repülést … meditációban is ez történt másnap, bármikor, amikor el kellett jutni egyik helyről a másikra ott természetes volt, hogy repülök 🙂 A.