Nagyon vártam az alapozót! Éreztem, tudtam, hogy kell valami az életemben, ami változást fog hozni, nem akarok már abban a szarban toporogni tovább!
Első nap, teljesen megkavarodva, kimerülten estem be az ágyba.
Második nap, még nagyobb zűrzavar és káosz.
Harmadik nap, már tudtam, merre vagyok arccal előre.
Negyedik nap, amikor ingáztam a testemmel az új Henire mondott igent a testem :-).
Férjem az egész tanfolyam ideje alatt távol volt, mikor hazaért, másnap azt mondta, hogy új feleséget kapott, aki végre újra mosolyog és vidám, s ha tudta volna előre, hogy ilyen nagy változást hoz , már befizetett volna egy éve a tanfolyamra -).
Aztán éreztem, hogy nem tudok ugyanúgy beszélgetni már emberekkel, mint azelőtt, úgy éreztem mindenki negatív és csak a problémáikkal vannak elfoglalva és azt kívántam magamban, bárcsak mindenkinek lehetősége lenne elmenni egy alapozóra, mennyivel jobb lenne a világ es az emberek sorsa! Mi kellene ahhoz, hogy mindenki részt vehessen egy alapozó tréningen? Legszívesebben beiktatnám a tanítási tervbe az iskolákban, hogy már gyerekkortól mindenkinek legyen lehetősége egy boldogabb életre.
Tanfolyam után, Sulci még a reptéren várt, én már ügyködtem s az egy éves tananyagot az egyetemen leszűkítettem 6 hónapra, igazgatói engedéllyel, megkértem a tanáromat, hogy ne dobozoljon be s imádok kilógni a sorból, más lenni mint a többi , -))) s nem mintha ez nem lenne már elég, párhuzamosan egy másik sulit is elkezdtem gyorsan -).
Hogy lehetne ennél is jobb ??? Yuhhhhuuu -)
Köszönöm szépen Sulci !!!