Hahóóóóó, dejóóóóóóóóóóó, csak úgy egyszerűen hazamehetek. Megmaradt a személyim, az igazolványaim, a holnap eladásra kerülő autóm forgalmija, némi pénzem…. Szóval ez a “Hogy lehet még ennél is jobb” egyik tipikus esete.
Tegnap is szuper napunk volt. Az ötödik.
Reggel MAESTROkkal varázsoltunk. Szeretem azt a hihetetlen intenzív energiát, ami ott van. Mi minden változhat az óceánok élővilágában ezután? Mekkora hozzájárulás lehettünk lehetünk ebben mi is? …. és most is az időtlenség…. és, és, és….
A facilitátorin kérdések, válaszok, választások, lehetőségek…
Délben polip leves. Rég tuti nem választom. Isteni volt. A tiramisu is.
Aztán az új film bemutatója a Barokról. Ez most még érintősebb. Igen. Nagyon érdekes, ahogy dr Jeffrey L. Fannin agykutató beszél arról, hogy működünk- a kezelt, a kezelő a barok futtásakor – ütős. De mennyire nagyon, nagyon megérintő, ahogy a down kóros fiú életét megváltoztatta az Access, ahogy kifordítja a sarkából a depressziós életét…. Várom, hogy veletek nézhessem újra és újra.
Aztán a búcsúzkodás. Megint az ölelések. És annyira örülök, hogy most már nem csak én megyek hozzá, meg őhozzá is, hanem hozzám, az én ölelésemért is jönnek sokan. Így volt most minden nap. Igen. Isteni érzés. Igen, ebben a nyelvben olyan nagyon perfektek vagyunk. Minden apró részletét értjük tökéletesen.
Idén nem fényképezkedtem minden ölelővel, mint tavaly. Sok lett volna…
Aztán Júlia 30 napos energiahúzása – a folyosón összehúzódva…
….és aztán a városnézés. Már tök jól ismerjük a taxi-fészket, már nem akarjuk az utcán leinteni, s most az Angyalvár, a Vatikán volt a cél. A Szent Péter Bazilikát már láttam előtte székekkel, kinyílva óriás térként. Most ezt is, mint minden látványosságot katonák, rendőrkocsik fényei világították meg.
Mindig lenyűgöző. Most is. A tér előtt az árkádok alatt a hajléktalanok hálója. Igen rendes takarók, ágyneműk…. esti duruzsolás…
Az Angyalvár előtt gimnazista lányok zenéltek, táncoltak. Most még csendes volt a környék…. nem úgy, mint nyáron.
Ahogy mentünk tovább, az úton a lámpánál is alig voltak rajtunk kívül. Egy másik hármas csapat. Ők gondolták, hogy kell nekik valami az én táskámból. Nem jó érzés, mikor a táskádhoz nyúlsz és egy másik kezet fogsz meg benne…. Most is futkározik a hideg rajtam. … és hogy tudták kinyitni a belső zipzárt? Az igazolványosom már kint volt a zseben kívül. De minden megmaradt…
Most máshol pizzáztunk, fagyiztunk, sétáltunk….. jó volt.
Mit adhat Neked most ennek az öt napnak az energiája?
Várlak szeretettel:
Érd – április 1-4.
Szombathely – április 7-10.
Dunaharaszti – április 29-30, május 6-7.
….és Budapest, Miskolc, London időpontokra várnak még.
Mi minden más lehetséges?
Várlak sok-sok szeretettel
SchullerÁgi (Sulci) CF