5 tipp az adás és befogadás egyidejűségéhez

Marilyn Bradford minősített Access Consciousness Facilitátor vendégbejegyzése
Fordította: Habalin Csilla

Korábban azt gondoltam, hogy a hozzájárulás rólam szól, hogy csináljak vagy adjak valamit, mint például: adtam 100 dollárt a menhelynek, vagy heti 1 alkalommal házhoz szállítottam  ételt rászorulóknak. Ezek mögött a cselekedetek mögött a felsőbbrendűség energiája volt, úgy, mint: „Segítek ezeknek az embereknek.” és „Jót teszek a világban”.
Mióta használom az Access Consciousness eszközeit, úgy találom, hogy  létezik egy teljesen más és sokkal kiterjesztőbb módja a hozzájárulás energiájában létezésnek.

Mostanáig ez az, amit tudok, hogy nekem igaz a hozzájárulással kapcsolatban:

1. A hozzájárulás magában foglalja a tudatos létezés iránti elköteleződést.
2. A hozzájárulás megköveteli, hogy a „Mi teremt többet?” kérdésében legyünk.
3. A hozzájárulás megköveteli a hajlandóságot az egyidejű adásra és befogadásra.
4. A hozzájárulás magában foglalja a Mi Királyságát az Én Királysága helyett.
5. A hozzájárulásban nincs bírálat.

Gyakorlati tanácsok
A közelmúltban a Houston Airporton vártam a repülőt vissza Albuquerque-ba. Ez a hely egyike volt a legzsúfoltabb és kaotikusabb kapuknak, ahonnan rengeteg repülő száll fel ugyanarról a helyről. Észrevettem egy idős guatemalai asszonyt, aki nagyon összezavarodva szorongatta az útlevelét, és a beszálló kártyáját.
Beszélgetni kezdtünk, bár ő nem beszélt angolul, én pedig spanyolul. Megcsodáltam a ruháit – ő készítette a teljes öltözékét. Aggódott, hogy melyik kapuhoz, hová kell mennie, stb. A férje is csatlakozott hozzá, aki szintén rémült volt. Megnéztem a jegyüket – ugyanazzal a géppel utaztunk- majd kapcsolatba léptem a kapuhoz tartozó kísérővel, aki biztosította őket, hogy elkíséri őket a beszálláshoz.
Olyan hálásak voltak, hogy könnyek szöktek a szemembe. A házaspár legalább 10 emberrel találkozott Albuquerque-ban. Mindenki nagyon boldog volt. Integettek, és köszönetet mondtak, és (hála az Accessnek), képes voltam teljesen befogadni. A múltban valami ilyesmit mondtam volna: „Nem probléma. Örülök, hogy segíthettem.” (felsőbbrendűség) Inkább befogadtam a hálát és a boldogságot, mint ajándékot.
Azt vettem észre, hogy bármilyen cselekedetünket különböző energiákkal vihetjük végbe. Kevésbé számít a tett maga, annál inkább az energia, amiből a cselekedet jön.
Amikor felsőbbrendűségből cselekszünk – döntésnélküliséget jelent, és azt a következtetést, hogy mi tudjuk legjobban. A ténykedésünk és a megnyilvánulásunk az Én Királyságából jön, és a másik ember nyakába varrjuk.
Amikor a hozzájárulás energiája vagyunk, nincs több vagy kevesebb, csak az öröm tánca!
Bármikor, amikor azt gondoljuk, hogy mi tudjuk, mi a legjobb vagy helyes a másik személynek, nem tiszteljük. Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy a mi hozzájárulásunk az ő jövőjéhez, hogy „tudjuk, mire van szüksége”, de ennek a hozzáállásnak semmi köze a tudatossághoz. Ez bírálaton és következtetésen alapul.
Talán könnyű beleesni a „tudom, hogy másoknak mit kellene csinálni” csapdájába, mert ebben a valóságban ezt tanították meg „csinálni”.

Mi van, ha az igazi hozzájárulás mi lehetünk mindannyian?

forrás:http://access-consciousness-blog.com/…/5-tips-to-have-simu…/
2015-09-19