Életemnek nagyon meghatározó időszaka volt az aktív fényadás.
Minden kedden a Ferencvárosi Művelődési Központban találkoztunk, s elképzelhetetlen lett volna, hogy ez elmaradjon.
Együtt “voltunk” egymásnak, másnak – gyógyítottunk eszköztelenül… kézrátétellel, odafordulással.
…és rendszeresen csodák történtek – akkor is – úgy is.
Megtanultunk igeneket mondani könnyedén, mosolyogva, s aztán jöttek a nem-ek is.
Csodás időszak volt. Amikor Pali elment, nem értettük … aggódtunk mi lesz ezután, hogy lesz tovább? Azóta tudjuk,hogy amit kaptunk, az egész életre meghatározó attitűd.
Pali nélkül ez nem jöhetett volna létre 🙂