- Te és a tested…
Mi mindenben változik most viszonyod a testeddel a koronavész bezártsága alatt? Mi mindent választasz másképp? Mi az, amire most jut időd? Mi az az ítéletsor, amit most elengedhetsz?
Mi az, amire más nézőpontból nézhetsz?
Én most nagy elfogadásban vagyok, hogy a szekrényemben a ruhák egyre csak összemennek.
Mi mindent tehetek, hogy elfogadjam, ezt a helyzetet? Mi mindent azért, hogy megváltoztassam a szekrény (?!) működését? - Kommunikáció
Mennyivel hangsúlyosabb sokhelyütt a szokatlan összezártságban a könnyed kommunikáció? Hülyét kapsz? Nem érted? Nem ért? … és még a gyerekek is….? Elég? Mi lenne, ha most visszaadnád a körülötted élők sokaságának a koronavész-félelmeit, nyűgeit, hogy ezek a feszültségek ne zavarjanak be a ti életetekbe? Mi változhat a kommunikációtokban? Mindig választhatsz mást. Választasz? - Anyagi valóságod ….
Mi mindent hozhat most a változás? Akkora örömmel látom a körülöttem lévők kreativitását ezekben a lehetetlennek kikiáltott napokban… Van, ki maszkokat varr, van, ki házhozszállítást szervez, van, ki új projekteket készít elő. Nem álltak meg. Megtehették volna. Te mi újat találhatsz, ami talán sokkal izgibb, mint amit eddig választottál?
Én is ezt teszem. Lépem át a korlátaimat és bevállalok számomra szokatlan megjelenéseket. Mi van, ha a végén még meg is szeretem? Megengedem magamnak. - Boldogság ….
Mit jelent neked a boldogság? Lila ködöt, ami elérhetetlen? Mi van, ha most is vannak pillanataid, amikor boldog vagy, csak nem ismered el, mert te nem lehetsz az, mert…. és kivetítesz, és következtetsz, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha … . Választasz-e most mást? Vállalod-e ma, hogy boldog vagy akkor is, amikor a világon emberek sokasága hal meg nap, mint nap? - Megrekedés …
Mi minden akaszt el, választ el a választás lehetőségeitől? A hagyományok, a családi szokások, a társadalmi elvárások, az iskolában szerzett bántalmazások sora?
Mi van, ha most kiléphetsz mindebből? Mi van, ha éber lehetsz, mikor lépsz újra és újra az utált, de megszokott helyzetbe? Mindig választhatsz. Választasz most mást? - Dobozok …
Hányféle doboz – definíció határoz meg Téged, a családodat, a napjaidat? Mi az, ami nem enged ki ezekből a kalitkákból? Észrevennéd, hogy nyitva van a kalitka ajtaja? Észrevennéd, hogy választhatsz mást? Mi kell ahhoz, hogy ráláss minden korlátozásodra? Feladnád a korlátoltságod? Mindig választhatsz. Választasz?Van itt a facebookon egy olyan oldal, hogy „Te teremted’. Hogy született? Egy váratlanul rossznak tűnő munkahelyi változásból, ahol a félelem majdnem megállította az oldal tulajdonosát, csak még időben ránéztünk. Mi van, ha ezt a most elkeserítőnek tűnőt Te teremted? Mi mindent adhat Neked? Ő most sikereinek tömkelegét mesélhetné….folyamatosan teremt. Most már főleg nem ijesztőnek tűnőt, bár néha becsúszik olyan is. Mi az, ami Téged inspirál? Éber lennél ma erre?
Ha bármiféle bántalmazás akadályoz, – vagy ezt használod ürügyként – akkor szeretettel várlak ma (05.16.18.00) BÁNTALMAZÁSOLDÓ workshopunkon. - Hála ….
Huh, a hála de nagyon nehéz szó volt számomra az Access előtt. Az egyházi szolgalelkűséggel kötöttem össze, tartozott hozzá még egy hajbókolós kép is, templomi illatokkal. Amikor azt mondta valaki, hogy hálás nekem, akkor jó gyorsan el is vicceltem (néha még ma is ezt teszem J), hogy HÁLjon ő csak a társával, ne nekem HÁLáskodjon.
Nagyon hálás vagyok az Accessnek, hogy helyére tehettem ezt a fogalmat (az intimitás 5 elemének egyikeként – ALAPOZÓ jún 14.) És annyira másként tudom (el/be-) fogadni, amikor nekem hálásak. Mert most megvan a valódi mögöttese a korlátaim, a kivetítéseim, a következtetéseim, dobozaim nélkül. Ez mennyire más!!!! Kinek, minek vagy hálás ma? Megfigyelnéd, mi a más, ha megengeded magadnak a hálát csak ma? (- vagy talán még holnap – is) - Jelentőségteli …
Ahogy tettem be a cikket a weblapomra, a helyesírás-javító program pirossal jó soxor aláhúzta a jelentőségtelivé szót pirossal –evvel kiemelve azt számomra. Mit tettél jelentőségtelivé a kapcsolataidban Te? – csak ma éber lennél erre? Oh, én annak idején annyi, de annyi ma hülyeségnek tűnőt. Az ALAPOZÓkon mindig jókat nevetünk, ahogy rálátunk, ahogy fel/elismerjük, hogy mi mindent rejtegetnek jelentőségteli kapcsolataink. (Június 14-18. a következő.)
Mai klubunkon Gödöllőn is tisztítunk,oldunk, hogy sokkal-sokkal nagyobb teret nyissunk kapcsolatainkban – jelentőségtelivétételek sora nélkül. Várlak sok-sok szeretettel! - Álarcok …
A 7lépés a zökkenőmentes kommunikációhoz egyik lépése a „Mi van a fátylakon túl?” – a szerepekről, az álarcok használatáról szól. Hogyan használhatod a szerepeidet, a fátylaidat, amik mögül mi minden mást is megláthatsz, és mi mindent takar el? És mi van akkor, amikor egy szerepbe beleragadsz, amikor azonosítod magad vele, pedig még az sem biztos, hogy a tiéd? Lehet, hogy május 25-én a Margitszigeten evvel a ’lépéssel’ is játszunk? Várunk sok-sok szeretettel, hogy még éberebb légy álarcaid használatára, hogy együtt húzzunk energiát, hogy csere-beréljünk. És még mi minden lehetséges? - Pénzért? Ingyen? …
Tegnap Kombucha napon voltunk. 20 perces kezeléseket adtunk pénzért.
Most is érdekes volt látni, ki hogyan választotta, vagy nem választotta a vágyott ismeretlen kényeztetést.
Volt, aki örömmel befizette a gyerekét, anyukáját, feleségét, de magának már nem engedte meg…
(Volt, akit a felesége kezelés után kemény munkával rábeszélt, s utána olyan hálás volt!)
Volt, aki „inkább megyek még egy kört előtte” – (neki szükséges) ürüggyel nem jött vissza.
Volt, aki azt mondta, hogy nem tudta, hogy fizetni kell (előtte kétszer kérdezte meg, csak gyorsan elfelejtette, mert ő nagyon idős.)
Volt, aki kalkulált…. mennyibe kerül egy kezelés amúgy, és itt és most: vajon megéri-e? És akkor azon nyomban választotta, amikor kiderült, hogy jócskán megéri.
Volt, aki csak az ingyenes kezeléseket kereste.
… és volt, aki könnyedén megadta magának az élvezkedés lehetőségét. - Megengedem magamnak ….
Én egy csudaszép pipacsos kendővel ajándékoztam meg magam. …mert megérdemeltem, vagy mert annyira tetszett. És most csudára örülök, hogy lazán megengedtem magamnak. Régebben sokszor nyálcsorgatva tovább álltam volna avval, hogy „ez drága nekem”.
Te mit engedsz meg magadnak? …és mit nem? …és mi az, amit már igen, de „azt még azért nem”?
Lehet, hogy kedden (május 14.) Gödöllőn a klubunkon ezt is megváltoztathatjuk? És mi minden mást?
Vagy hol máshol találkozhatunk? Választhatsz. Választasz? Örömmel várlak! - Öröm-boldogság…
A mai napot a Lurdy Házban a Kombucha napon töltöm. Sok-sok éven át MaGong együttesünk nyitotta meg ezt a rendezvényt. Sok emlékem kötődik hozzá.
Egyik alkalommal épp gongjainkkal, táljainkkal oda tartottunk Fazakas Évával, amikor odafelé karamboloztunk. Ott értettem meg igazán, saját bőrömön tapasztalva minden egyes szavát az access mottójának: “Az életben MINDEN könnyedén, örömmel, ragyogva árad felém.” Képzéseimen szoktam mesélni róla, majd elmondom Neked is, ha érdekel.
Ma azt kérdeztem magamtól: mi az az ÖRÖM-BOLDOGSÁG, amit ma megélhetek ott, ahol már a helyszín térképét látva is kismillió kedves réges-régi ismerősömmel találkozhatok? És vajon hány embert fertőzhetünk meg az Accessszel, hány érdeklődőnek lehetünk ma hozzájárulás az életéhez? Azon
leszünk Gabival. - Ürügyek a kapcsolatodban…
Milyen ürügyekkel állítod le, állítod meg magad? -, ezzel foglalkozunk mindegyik klubban Gödöllőn, Törökbálinton, Angyalföldön, Szentendrén. Mindig van témánk, amivel kezdünk, de mi mindent tisztítunk, oldunk, ez mindig az alakítja, mit hoznak az épp akkor résztvevők.
Hihetetlen mi minden változik már akár 2 óra után. Élvezek mindig minden egyes pillanatot.
Velünk tartasz? Mi mindent adhat Neked?SOP ….
Mi az a varázslat, amit megélhetsz, ha választod? Mi mindent szabadíthat fel, ki, amire nem is számítasz?
Én hihetetlenül élvezem kapni is, adni is. SAP (haladó SOP) kezelő vagyok. Úgy örülök! Annyira jó ez a szavak nélküli energiafürdő áradat. Kipróbálod? Választhatsz . Örülkök Neked. (Onlány is müxik!!)Az Alapozó anyagában vannak olyan eszközök, amik segítenek éberebbnek lenni a körülötted lévő viselkedésmintákra.
Milyen izgalmas volt, amikor ráébredtem, hogy van nekem olyan barátnőm, aki igazi ELFem. Minek annak az embernek ellenség, akinek van jól működő ELFje – szuper változatos módon fájdalmakat okozó? Ma már sokkal éberebb vagyok arra, hogy ezt ne válasszam!
Neked van-e ELFed? Lehet, hogy Te működsz ELFként itt-ott-amott?
Másik kedvencem a számomra már elviselhetetlenül úúútálom ahogyműködik emberekre használatos TPBK (TehénPicsaBuziKurva) . Azért szeretem, mert olyan gyorsan teszi nevetségessé a dühöm, az elnemfogadásom.
Jelentem, van nekem is ilyen az életemben. Csak nevetek magamon, hogy mi a csudáért ragaszkodok ahhoz még mindig, hogy ez a TPBK hatással lehessen rám. Egyre rövidebb ideig tud működésével kihozni a sodromból: mindaddig a pillanatig, amíg a dühöm a fontos számomra, azt éltetem – mindaddig, amíg végre elnevetem magam ráébredve, hogy ő még mindig csak egy TPBK. És nem is lesz más. Csak, remélem, engem már egyre kevésbé fog megérinteni TPBKsága.
Te is küzdesz kapcsolataiddal? Várlak szeretettel Téged, Titeket (pár)kapcsolati tolmácsoláson, vagy mi mással lehetek hozzájárulás számodra? - Családi minták …
Épp Davidet hallgatom és élvezem azt a könnyed, nem access nyelvet, amivel mindenkihez közel hozza ezt a módszert, életszemléletet. Talán most az fog meg leginkább, ahogy arra hívja fel a figyelmet, hogy minden hogyan kérdésre adott válaszunk mennyire következtetésből működésre serkent lecsökkentve a választások lehetőségét. Ilyenkor nem tudatosan működünk, ami nem jó, nem rossz, csak vedd észre!
Mennyire így működtem! Büszkén arra, hogy tudom A megoldást! Azt a megoldást, amit már biztonságosan, jól ismertem, úgyhogy maradhattam a jól kitaposott úton, a jól (vagy nem jól) működő mókuskerekemben. Mennyivel izgibb, ahogy most új lehetőségek tömkelege nyílik meg!
Mennyire büszke vagyok: nagyon jó barátom hívta fel a figyelmem arra, hogy mekkora a változás a működésemben. Elismerem. Egyre természetesebbé válik a szabadságom a kötött hogyanok, a következtetések, kiszámítások nélkül.
Ezekre a begyöpösödött, jól begyakorolt, beragadt, családi mintákkal, elvárásokkal teli működésekre láthatunk rá éberen, ezektől válhatunk meg, ha velünk tartasz klubokon, képzéseken, kezeléseken.
Csudára élvezem, ahogy a közös munka során az új választások elkezdenek működni, életre kelnek kapaszkodók nélkül. - Kass …
Nagyon megörültem, amikor megleltem a régi cikkek között Kass írását.
Egyrészt azért, mert ma (06.03.18.00 angyalföldi accessklub) épp a testünkkel fogunk foglalkozni a workshopon, meg amúgy is.
Kass sister Áginak hív 2013. júniusi alapozónk óta, hihetetlen nagy segítséget kaptam tőle édesanyám, barátom elengedésében, nála végeztem 2 testtanfolyamot, s mi minden mást…. egyszerűen imádom azt az energiát, aki Ő, és mindig örömmel hallgatom, veszem belőle mindazt, ami az enyém.
Nem gondoltam, amikor a 7lépés a zökkenőmentes kommunikációhoz könyvének bemutatóján ültem, hogy az is mennyi élményt, hozzájárulások tömkelegét hozza később.
Egy facilitátori híváson kérdeztek többeket, ki milyen access eszközt nem adna millió dollárért sem. Ő a cikkben is szereplő könnyű-nehéz –igaz-hamis eszközt választotta, amiről itt is ír. Én is nagyon gyakran használom.
Mi mindennel járulhatsz hozzá mai klubunkhoz Te? Milyen testedről szóló nyűgeidtől (is) búcsúzhatsz? Mi mindennel lehetünk, lehetek Neked ma, ha velünk tartasz? Várlak sok-sok szeretettel!
- Ítélkezések …
Mi van, ha a mai nap odafigyelsz arra, mennyi ítélkezéssel bántod magad? Mi van, ha éber leszel ma mindarra, valójában mennyi is ebből sajátod, és mi mindent veszel át/fel/meg?
Pedagógus családban nőttem fel ennek minden mindenféle ajándékával. Magam is úgy kezdtem – iskolában tanítva. (Mekkora öröm, hogy már réges-rég mást választottam!!!) Most is tanítok, csak ezt most facilitálásnak hívják, máshogy élem, éljük meg. Most tükör igyexem lenni – kérdések halmazával, elvárások, ítéletek nélkül.
Ítéletek nélkül!! Hogy benne van a fejemben, ahogy anyu kérdezi, akár egy-egy programra: hányas volt? Jegyek dobozába zárt ítélethalmaz nap, mint nap…. Milyen jó, hogy ezt nem vettem át annyira, mint annyi mást… És elismerem, hogy egyre ítéletmentesebben működök.
Képzéseken, workshopokon nagyon szeretem azt a játékot, amikor csukott szemmel tükörbe kell nézni először a saját, aztán mások szemével -köztük az enyémmel látni önmagad. Annyira örülök, amikor az én szememmel többnyire az elfogadást, az ítéletmentességet látják – soxor elsírva magukat.
Ma nézz többször tükörbe, és lásd meg azt a CSODÁT, aki Te vagy – ítéletek nélkül, elfogadva magad.
Ha ez most még nehéz, s jönnél gyúrni arra, hogy ez sokkal könnyedebb legyen, hát várlak Téged is!
Vasárnap a Margitszigeten játszunk 7lépésest és mi minden mást – már ott is találkozhatunk.
- Babák érzékenysége
Nagy öröm, hogy van egy 2hónapos Tündér, akit pocaklakó korában is kezeltem rendszeresen, s most is vendégem. Imádom. Igazán kiegyensúlyozott, mosolygós Csoda.
2 hete kezelésük előtti napon bántalmazásoldás worksop volt nálam. Elég feltűnő volt, hogy hosszú idő után megtelt a lakás entitásokkal –foglalkozás közben többször meg kellett nézni, kinyílt-e az ajtó, vagy csak úgy hallottuk. Igaz, éberek voltunk rá, hogy mennyien vannak velünk, de nem küldtem el őket, nem foglalkoztam velük.
Másnap ez a pici lány vigasztalhatatlanul sírt végig, míg édesanyját kezeltem volna. Nem akart szopizni sem, csak üvöltött és üvöltött. Mikor elmenőben voltak esett le, hogy mi lehetett a gond. Már tudjuk! Hihetetlen éber! Azóta figyelek, hogy mielőtt jönnek, tuti felszabadítsam a lakást az entitiktől. Eddig sikerült J.
Neked milyen élményeid vannak? Mire használod őket?
Az Alapozókon az entitásokkal is foglalkozunk. Érdekel ez is? Várunk, várlak sok-sok szeretettel: június 14, július 27, augusztus 17-én kezdjük a 4 életszemléletváltó napot!
- Változások ….
Szeretem, hogy a napjaimat azzal töltöm, hogy egyre többen találjunk önmagunkra, azaz válasszuk azt a reggelit, diétát, ruhát, programot, kapcsolatot, amiben igazán jól érezzük magunkat a nap egyre több pillanatában, amitől akár még boldogok is lehetünk egyre többször.
Nekem is jó tükröt tartanak az oldások, a képzések, de hogy ez mennyire ott van akár egy csempeválasztásnál is, ezt most bizton állíthatom. Írtam már, hogy lakásfelújítás kalandjába fogtam. Minden nap beleüti az orromat abba, hogy elismerjem a változásaimat, az új választásaim tömkelegét.
Egyik mosolyogtató történetem, amikor egy már véglegesnek tűnő csempeválasztás után még adtam az igazi jó érzésemnek egy utolsó lehetőséget: így állítottam be sok 900-1000 m2-es bolt után egy pici –talán 30? 40? m2-es üzletbe. Nem luxus helyen, nem luxus bolt….. (de! semmi nem az, aminek látszik!) Elveszetten lapozgattam a sokkal összezsúfoltabb mintapaletták között – a galérián a hölgy látszólag rám sem hederített, aztán mégiscsak leereszkedett hozzám, s akkor elkezdődött egy csudajó játék: megmutattam, mit választottam már a fürdőszoba, Wc burkolásához, s mondtam, mifélét keresek a konyhába.
Rám nézett, s valami egész érdekes mimikával kísért intonációval kérdezte: ezt választotta? De hiszen ez nagyon nem ön! De hiszen ez sokkal unalmasabb Önnél. Szó se róla, találkoztam én sokkalinkábbénvagyok csempével is, de arról 1000 érvvel beszéltem le magam, s már látszólag jól is esett a csendes szürkés harmónia hangulata a színek tánca helyett.
… és akkor most beletenyereltek, szembesítettek avval, hogy ez a lassú víz csendje szín azért nem is igazán rólam szól.
Izgalmas, nagyon sok nevetéssel teli óra következett, ahol ki tudja, hányszor hangzott el, hogy deezneménvagyokmegezsem, míg rátaláltunk,-tam az IGAZIra. A fürdőszoba öltözött új ruhába először… aztán a konyhának is meglett, az igenezazigazija. (amiről már a munkalap, bútorlapválasztás után ki is derült, hogy nem gyártja a gyár most..)
Ez sokkal izgibb választás! Mivel pocakos csempék, hajnalban arra ébredtem, hogy ezekkel nem lehet majd ugyanúgy bánni, mint az egyszerűekkel, ezekre sokkal jobban figyelni kell majd…. ezek sokkal többféle lehetőséget adnak, hogy rakjuk majd a falra. Ezekben még ott az alkotás lehetősége, izgalma…. Igen. Ezek jó gondok. jó tervezgetni.
Kíváncsian (kicsit türelmetlenül, de nem is) várom, hogy lássam már, mi az, ami most sokkal inkább tükrözi mai önmagam. Csapongó gondolataim rögtön felhívják a figyelmet, hogy jó tükör is kell, ami megmutatja majd oldásaink közben micsoda változások, simulások sora történik – nem csak facelifttel!
Ma megengedem magamnak, hogy szétszórt önmagamból kapj egy kicsit.
Mit teremt, ha most találkozunk, ha most választasz? Várlak.
- Az élet nem választása is választás …
Morfondíroztam a cikk olvasása után, mit hozott fel bennem, ami Neked is érdekes lehet: Talán most kezeléseken többször került felszínre az öngyilkosság titkolt vágya. Az erről való véleményem is nagyon változott az accessszel élek óta. Sokkal nagyobb az elfogadásom, a megengedésem, az ítéletmentességem evvel kapcsolatban is. Mennyi hazug elvárás, rejtett düh szabadul fel csak attól, hogy elfogadható akár az öngyilkosság is, ha valaki azt választja. Mennyi családi titok kiszabadítása hozott nagy-nagy megkönnyebbüléseket! (Tudod, a ma titka, a holnap hazugsága.) Mennyi feszültséget engedtünk el, ahogy az élet nem választása is bekerült a választhatók sorába. …. és így már mennyire más nézőpontból lehetett ránézni!
Érint Téged is valahol? Átalakítanád a képed, de nem megy egyedül, meg amúgy igaziból titkolod még magad előtt is, csak legelkeseredettebb napjaidban kerül felszínre? Lehetek a társad abban, hogy máshonnan is ráláss? Várlak sok-sok szeretettel Téged is!
- Kapcsolatom a testemmel …
Tegnap az angyalföldi klubunkon a testtel való kapcsolatunk volt a fókuszban. Mennyi következtetés, ragaszkodás az, ami fogva tart, ami szajkózza a megváltoztathatatlannak tűnő rettenetet. Mi minden van mögötte? Mennyi álruhába bújtatott nagyanyógondolat (vagy mi minden más?) ül rajtad – lehetetlenné téve az elfogadást, az új választást. Csudára élvezem, ahogy egyszercsak mégis eljut az információ: NEM AZ ENYÉM!….. Kövek zuhannak le, béklyók szakadnak le, ellenállások tömkelege válik láthatóvá – így mennyivel könnyebb akárcsak az új választás lehetőségét megengedni!!!
Lehet, Neked is könnyebb, ha mások tükrei segítenek rálátni a ragacsaidra? Várunk sok szeretettel klubjainkba Gödöllőre, Angyalföldre, Szentendrére, Törökbálintra, Árpádföldre. Milyen hozzájárulás lehetünk egymásnak ezeken a workshopokon? Öröm, hogy mindenhol megvan a résztvevők magja. Csatlakozol? Kipróbálod? Örülünk Neked, Várunk Téged is!Hányféle ellenállást működtetsz, amikor számodra nehéz természetű, idegen működésű emberrel találkozol? Mit kapcsolsz be automatikusan, hogy ne sérülj? Vagy azért, mert ő úgysem ért (het) meg… Alapozó 3. napján vagyunk túl. Mennyi minden került más megvilágításba! Hány pajzstól szabadultunk meg felismerve a minket körülvevő elfeket , éberré válva a családi mintákra, makacs ragaszkodásokra. Élvezem ezeket a felismeréseket! Velem tartasz legközelebb? Lehetőségek: június 14., július 27. augusztus 17. Várlak sok-sok szeretettel Téged is! Varázsoljunk együtt!Mi van, ha most Te is kiveszed a pénzzel való kapcsolatos anyukád, apukád, nagymamád, dédi dobozaiból, ahol ők édes együtt örökkön örökké a kesergőt ropták? Már csak úgy: megszokásból is. …ha kiveszed a pénzt a család pénzes rettenet történeteinek sokaságából? Elhiszed, hogy meg tudod változtatni? Csak úgy, mint minden mást is eddig az életedben? Ránézel, mekkora teremtő vagy valójában, annak ellenére, hogy állandóan az ellenkezőjét akarod bebizonyítani: csak… csak … de… és…. úgysem ……? Mi van, ha most másképp vágunk neki? Gyere! Most is annyira élvezem az éppen zajló Alapozón a rádöbbenések, új nézőpontok alakulásának sorát!
Mi mindent varázsolhatunk a pénzhez, s mi minden máshoz való viszonyodban? - Kérdések …
Emlékszem, amikor évekkel ezelőtt először olvastam ezt a blogot. Mennyire örültem a kérdéseinek! Reggelente már akkor is kérdésekkel keltem. Voltak állandók, meg mindig aktuális frissek. Amikor kezdtem ezt a kérdéssel ébredést, eleinte nem magamnak írtam őket, hanem egy csudajó barátomnak. Azt hiszem, akkor még magamért nem csináltam volna evvel a rendszerességgel. Így viszont könnyed szokássá vált: ébredés, telefont elő: kérdések, és indulhat a nap. Mi mindent adhat Neked,ha jó barátságba kerülsz a kérdésekkel? Még nehezen fogalmazod, azt gondolod, mindenki tud jókat feltenni, csak Te nem leled az igaziakat? Mi mindent tehetsz magadért? - Alapozó …
Alapozót kezdünk ma. Olyant, ahol nem lesz ismétlő most, csak először ismerkedők. Ilyenkor még izgalmasabb játszani az eszközökkel, s örömködni a hihetetlen ráébredéseknek, változásoknak. Talán legmegdöbbentőbb az szokott lenni, ahogy a dobozaink sokaságát törve hogyan nyílik a világ, hogyan tárul fel új lehetőségek tárháza. És ilyenkor jön az eleinte még igencsak gondnak tűnő dolog, hogy nem feltétlen az lesz az igazi jó választás neked, amit addig tutira tudtál, hogy a tiéd, mert Te csak az vagy, úgy jó neked, hisz ismered magad… Minden más is jó, csak az nem, az meg azért nem, meg az úgysem…. Eleinte olyan nehéz kilépni a megszokottakból.
Azért is jó ez a tömény alapozós 4 nap, mert annyi lehetőséged van észrevenni, hogy abból a sok választási lehetőségből mostantól TUDATOSAN olyant is VÁLASZTHATSZ, amire nem is gondoltál, hogy jó Neked. Itt mindig szembesülhetsz avval, hogy mennyivel rugalmasabb, kreatívabb vagy, ha megismered azt a Csodát, aki Te valójában vagy a ragacsaid nélkül – szabadon.
Kíváncsian várom, mi lesz most. S ha Te is választanád, választanál, várlak sok szeretettel június 14-től, vagy júlis 17-től, vagy augusztus 17-től négy szuper napra. Mi mindent teremthetünk, változtathatunk, alakíthatunk ismerkedve az access eszközeivel? Örülök Neked, ha választod. - Nyomógombok …
Írtam már: lakásfelújításra készülök. Varázslatokkal teletűzdelt időszak. Gondolnád, hogy ez a felfokozott élet mennyi boldogságot tartogat, ha ….
Olyan ez az időszak, mintha egy hatéves accessiskola vizsgamunkája lenne telis tele felismerésekkel, rádöbbenésekkel, örömmel,és peersze közben egy-egy nehezebb órával…. Olyankor találják el nyomógombjaimat, és van, amelyiket nem azonosítok be azonnal. Már igazán jól kezelem a sürgetnek gombot, és persze, felismertem magamban is,hogy ezt nem kicsit, viszont nagyon tudom használni. (Erre majd Te légy éber! ha találkozunk és működtetem!)
Vigyázzatok szerelők és mindenki, akik a „gyorsan most kell” gombot használjátok, hirdetések a szuperakció lejáratának újra és újra megújuló márcsakennyimásodperced van gombjaival, már nem ugrom be, nem kezdek levegővétel nélkül teperni a döntésért, a készkelllegyen-ért, és nem bosszant, a demileszha sem. És minden működik…..Így is. Megfeszülés nélkül! Micsoda öröm!
Ha a nyomógombjaid számának csökkentésére vágysz, hát GYERE! Szeretem az accesst.
Az eddigi vizsgákat élveztem (no, nem mindig). Hogy lehet még ennél is jobb? Mi minden más lehetséges? - Kihez tartozik …
Ma a „Kihez tartozik” accesses eszközről ír Simone. Emléxem, milyen nagyon megdöbbentő volt, amikor a Díva Diaz tartotta Xman kurzus épp azt követően volt, hogy Díva fél éven keresztül minden gondolatára, érzésére feltette ezt a kérdést: Kihez tartozik? Azt az elfogadást, azt az ítéletmentességet, könnyedséget, amit akkor érzett az ember csuda jó volt megélni. Füllel foghatóvá, szívvel érzékelhetővé vált az ítéletmentesség, a nézőpontok feltétel nélküli elfogadása.
Addig is használtam immel-ámmal, azóta sokkal éberebben. S peeeersze van, amikor hihetetlen jó érzés szembesülni, hogy nem is az enyém valami, s soxor nehéz megszabadulni tőle akkor is, amikor tudom bizton, hogy töredék része tartozik hozzám, s mégis fáj, meghatároz helyzeteket.
Mi mindenre lehetsz éber használva egyre többször? Jó rádöbbenni.
Ha még közös gyakorlatozásra van szükséged, gyere. Várlak sok-sok szeretettel.
S ha most bármelyik szótól is akár hülyét kaptál, nyomban kérdezd: Kihez tartozik? - Álcaruhák …
Szeretem az Accesst azért is, mert olyan dinamikusan változik figyelembe véve, hogy az emberek többségét aktuálisan mi minden érinti. Idén a képzéseken hangsúlyosabban nézünk rá az álcaruhákra. A blog mutatja, hogy ez már 3 éve is téma volt. A 7 lépés a zökkenőmentes kommunikációhoz egyik lépése is az álcaruhák használatáról szól (Menj a fátylon túlra).
Szeretek játszani ezekkel az álcaruhákkal: leleplezni, felismerni, tudatosítani, elengedni…. használni őket. Várlak a klubokon, workshopokon, a margitszigeti összejöveteleinken, ahol velünk játszhatsz, oldódhatsz, élvezkedhetsz.
Milyen álcaruháid használatára lehetsz éberebb? A manipulációd mi mindenben válhat könnyedebbé? Találkozunk? Találkozzunk! Várlak. Várunk sok-sok szeretettel! - Kapcsolatok – másképp …
Ennek az írásnak a tartalma nagyon ismerős.
Nagyon sokakkal dolgozunk azon, hogy ne vigyük tovább az önfeláldozó sértődött hős megmentő mintát kapcsolatainkban. Hány és hány kapcsolatod fájdalmaitól vehetsz búcsút megismerkedve az access eszközeivel. Milliónyi lehetőséged van erre. Mindenhol: kezeléseken, képzéseken, klubokon várlak Téged is sok-sok-sok szeretettel! Én nagyon élvezem a mást, a könnyebbet, a szabadabbat, a rólam szóló életemet – aminek persze kapcsolatok is váltak áldozatává. - Szemléletváltás …
Szemezgetek a cikkek között, s szinte ránézés nélkül kattintok… Hm. Megdöbbent megint a „véletlen” választás: majd olvasd csak. Mosolyogni fogsz Te is.
Egy hónapja kitaláltam, hogy lakásfelújítok, s most épp a tervek gyakorlatba ültetésének kellős közepén ülök. Megdöbbent a másképp választások sora. Tegnap megkaptam az utolsó ajánlatot és ma el kell fogadnom a hozzájuk tartozó számokat.
Ezek most nem a szűkség választásai. Az öröm irányít. Ma egy kicsit megijedtem. Megengedhetem? Azt hiszem, ez az ijedelem arra kell, hogy rádöbbenjek, hogy igazán felismerjem, elismerjem ezeket a könnyed, másképp működéseket. Persze még vannak meghatározó régi korlátozó dobozaim, amiket igyexem felismerni, elengedni.
Mi most a célom? Hogy ezután minden kényelmesebb lehessen: ne kelljen kádugrással kezdeni a napot, sütőből súlyemeléssel gyakorlatozni, amikor lehet ezt másképpen is.
…és teremtem a nagyobb, kényelmesebb helyet, hogy TÖBBEN FÉRJÜNK EL A KÉPZÉSEKEN is …..
Hogy lehet még ennél is jobb?
Ez a project így tuti nem jöhetett volna létre az access szemlÉletváltozásai nélkül.
Hihetetlen hálás vagyok, hogy 6 évvel ezelőtt május 18-án választottam, váltottam.
Várlak sok-sok szeretettel, ha Te is ugranál. Most minden nap megélem: ÉRDEMES! - Tisztító mondat…
Néhány évvel ezelőtt készült egy olyan videó a világ minden táján élő facilitátorokkal, ami arról szólt, milyen access eszközt nem adnának akkor sem, ha 5millió dollárt adnának érte. Azt hiszem, ez a Tisztító mondat lényegesen többet teremt nekem is. Úgy gondolom, ezt tuti nem engedném el semmi pénzért. Te, ki még nem ismered, szeretettel várunk minden programunkon. Nincs olyan alkalom, amikor evvel ne ismerkedhetnél meg felszínesen, vagy mélyebben. - Új nézőpontok …
Édesapám mielőtt elment hónapokat töltött egy öregek otthona demens osztályán – igaz ő nem volt az. Minden alkalommal, amikor látogatni jártunk húgommal megdöbbentett az az egyszerű kedvesség, amit ezek között az emberek között éltünk. Többen plüss állatkáikkal kezükben sétáltak és meséltek új és új történeteket, ahol épp testvérükként puszilgattak, vagy más szerepet adva vontak be az életükbe. Visszagondolva mindegyik kedves szerep volt.
Volt, hogy hülyét kaptunk, hogy bejöttek a szobába, de akkor is a látogató jó szándék hozta be őket.
Csodáltam az ápolók hihetetlen türelmét, ahogy kezelték ezt a létformát.
Mi az a doboz, amibe én zártam be őket akkor, mi mindent nem láttam, fogadtam el? Kinek milyen ítéletei, következtetései nem hagyták látni mindazt az akkor élt csodát, amit ők ott éltek?
Milyen új nézőpontok kerülnek most bennem elő úgy, hogy nem tartozik a képhez apu állapotváltozásának minden izgalma, rezgése? Mi az a tisztelet, megengedés, hála, amit ma megélek velük kapcsolatban?
Érdekes rágondolni. Megjelentek a kíváncsiság mosolyai az arcomon….. ki mindenki lehettem számukra? Minden alkalommal, amikor korábban sikerült odaérni, verebekként kint ültek a lift előtt a folyosó padjain. Nagy izgalmat okozott számukra az érkezés: megjöttanénialiftből ….. többségük sokkal idősebb volt nálam, a néninél…, megjött a testvér, s ki mindenki más?
Milyen szerepeket kaptam akkor ott? Mi mindennel színesítettem az életüket puszta ottlétemmel?
Ránézünk a Te nyomasztónak megélt, megítélt történeteidre más nézőpontból? Milyen csodákra láthatsz rá levéve az összes rátett ragacsot. - Remények, álmok …..
Nekem ennél a Bars pontnál képzéseken nagyon sokáig az a történetem ugrott be, amikor évekkel még az acess előtt egy tanfolyamon az volt a feladat, hogy 5 évesként képzeljük el, mi lenne, ha belépnénk egy csodajátékokkal teli terembe, s kiválaszthatnánk, megkaphatnánk álmaink játékát. Azért még ma is ott az érzés nyoma, igaz már teljesen más töltettel mögötte, ahogy állok a küszöbön és még csak végig sem nézem, mi minden van ott, csak hagyom, hogy a többiek válogassanak, s ahogy az idő lejár, gyorsan elveszek valamit, hogy nekem se legyen üres a kezem…
….. és meddig éltem így: még meg sem fogalmazva, mire vágyok, meg sem engedve, hogy vágyjak, hisz…. hisz a másik a fontos nekem, hogy a másik álmát segítsek megvalósítani.
Ma megengedem, hogy legyenek álmaim, s olyan nagyon szépen teremtem a lehetőségeket, hogy ezek megvalósulhassanak. Elismerem. És nagyon nagyon élvezem, amikor Bars képzéseken rádöbbennek az enyémhez hasonló régi beidegződésekre mások is.
Lehet, Te is érintett vagy ebben? - Cselekedj …
A mai blog 4 lépéséből egy a Ne várj, cselekedj! Klubokon több témát körüljárva jutunk soxor oda, hogy minden lehetőséget megteremtünk új választásokra CSAK …. DE…. –szóval nem lépünk! Te most milyen meglépéseddel ugorhatnál, választhatnál sokkal-sokkal könnyedebben? Nekem úgy tűnik, a legtöbb lehetőség az ugrásra az Alapozó , de mi más is lehetséges? Ha még eddig nem voltál Bars képzésen, milyen új lehetőségek kapujában állsz? - Kontroll …
Szülőként főleg, pedagógusként csakúgy mennyi önálló választást, döntéskezdeményezést nyirbáltam az engedélyek megadásával, a kontrollal, amit ez adott. És Te? Az Alalpozón mindig szó van a kontroll működtetéséről, új választásokról. Mi lenne, ha most a margitszigeti találkozókon is tisztítanánk erre?
Hol mindenhol állít meg a kontroll, állítom meg magam a kontrollal? Találkozunk? Alapozó május 30-június 2.), június 14-17, Margitszigeti csoda délután 05.25. Várlak szeretettel Téged is! - 2019.12.15.
A hála ….
Tegnap az egyik karácsonyi vásárban:
„- Anyu, olyan, hálás lennék, ha megvennéd nekem!
– Nincs pénzünk rá, tudod jól, kicsim.
– De anyu, én tudom, hogy van.
– Lehet, hogy van, de nem erre, nem most!”Azon morfondíroztam, vajon miért lehet jó program ez a vásár, ha csak a nemlehetmostkicsimet élteti anyu.
S ekkor elém penderült a kislány, s tündéri bájjal kérdezte: Megvennéd nekem ezt a mézeskalácsot? Anyunak adom. Hátha akkor jobban emléxik majd arra, hogy van pénzünk.
Földbe gyökerezett lábbal álltam, s peeeersze, hogy megvettem, s hálás voltam neki, mert előhozta egy indiai kislány emlékét, s így gondolataimba bambulva nem figyeltem, mi történt ezután.
Az indiai kislány valamelyik indiai templom udvarán csapódott hozzánk gyönyörű mély sötét szemeivel, mosolygós arcával, koszos ruhájával, csöpögő, sebes orrával.
Ugyanígy odaugrott, s kérdezte, mutassa-e meg a közeli látnivalót? Hagyta magát fényképezni, adta a kezét, s jött velünk. Út közben egyikünk pénzt nyomott a markába. Eltűnt, s nemsokára csokikkal a kezében jött vissza. Szétosztotta közöttünk. Hüledeztünk a meglepetéstől.
Gyönyörű volt.
Kezét fogva mentünk tovább, mert egyedül nem jöhetett volna velünk, akármit is vettünk neki – gyümölcsöt, csokit-, nem vihette azt… mert a koldulásért megbüntették volna.
Vidám volt, mosolygott az utolsó az percig, amikor már a búcsútól is fájt szívünk … s ott csendben kért először. Szinte sírva.
Mennyire más energia volt az a kérés ott. Nem jobb ez, nem rosszabb – más.
Mindketten ösztönösen jó kis manipulátorok ….
MI lehet vele? Jó emlékezni rá.Ez 7 éve volt. Mennyi minden változott azóta bennem, körülöttem?
Hálás vagyok magamnak, Neked, nekünk. - 19.12.13.
Boldognak lenni ….
(hogyan lehetek ilyen szerencsés? Csuda hálás vagyok)
Ha nem tudnátok, milyen varázsló Birkás Gabi, hát most jól megláthatjátok. Tartósított virágokkal játszik, s teremt olyan csodákat, hogy örömködsz meglátva őket.
Kaptam már tőle mindenféle apróbbat is, nagyobbat is virágjátékaiból, volt, amit azért, mert túl soxor dicsértem meg… számomra amúgy észrevétlenül, s lazán levágta a helyéről, s odaadta….
A lakásfelújításomkor az asztalon megszokott cseppbe ült rózsákat olyan jó helyre dugtam nagyonnagyon védelmezvén őket, hogy az volt a legeslegutolsó tárgy, amit a helyére tettem. Hiányzott amíg meg nem találtam.
….és most ez a kép!!! Mi minden van rajta!!! Te mit látsz? Én boszit seprűn, manót, leskelődő öreganyót. ….. micsoda élvezet lesz nézegetni, újdonságokat felfedezni.Korábban sápítoztam: Nem élő virág legyen az ééén lakásomban? Még fenyőből is csak gyökeres jöhet!!!!!
Mekkora ajándék, amikor kinyitod a lehetőségek kapuját, s hagyod, hogy besétáljon rajta például tartósított virág az ő jellegzetes finom illatával, s örökké mosolygósságával, hisz nem hervad el.Hány és hány hülye dobozod tart vissza lehetőségek meglátásától?
Én most hihetetlen boldog vagyok még azért is, hogy Te is élvezheted majd, ha nálam jársz új képem.(…és mi van, ha Te is veszel magadnak, másoknak ebből a csodából. Ha jössz a gödöllői klubra, vagy Gabihoz kezelésre, képzésre, láthatsz belőlük.) https://youtu.be/BALMZar-RZw* 2019.12.12.
A boldogság csak egy választás ….
– WC-émre matrica került, nem kérdezik meg tizedszer is, melyik ajtó vezet oda .
– Csuda szép a plafonig jópofa csempével csempézve.
– Van benne polc, amin annnnnyi, de annyi minden elfér. Praktikus is és jól is néz ki.
– a WCpapírtartónak van kis lapja, amire még a telefont is oda lehet rakni, vagy mi minden mást…
– van szemetes, amit mindig hiányoltam (hiányoltak), de korábban nem vettem meg.
– tök jó a világítása.
– a vízórákat sokkal könnyebben lehet leolvasni.DE MINDEZ NEM ÉRDEKES! Lényegtelen.
A küszöb mellett a sarokban HIÁNYZIK 5 cm fuga. Érted? Hiányzik 5 cm-nyi. Mit gondolsz, mit látok meg minden ottlétemkor? Igen! Természetesen jól kitaláltad: ezt a hiányt! … és pöfögök.
No jó, most már nem sokáig, holnap megcsinálják. (Psz! valószínű én is meg tudtam volna…., de nem választottam. Durrogtam, kurrogtam….)
Hol van a Te fugahiányod? Milyen szarságtól nem látod a sokkal lényegibbet, a jót, a szépet, a VAN-t?
MINDIG VÁLASZTHATSZ(.com) mást! Választanál mást most? - 2019.11.14.
Kreativitás …
Mennyi mindenben állítod le kreativitásod, hogy megfelelj családi hagyományoknak, szokásoknak?
A megfelelni akarás, mások elgondolásai hányszor állítják le kreativitásod?
A soxor emlegetett lakásfelújításomban nagy szükség volt a kreativitásomra, hogy egy törpe fürdőszoba, törpe konyha is bírjon mindazzal a lehetőséggel, amivel normál méretű társaik bírnak. Élveztem az alkotást. És működik! Olyan hálás vok! - 11.10.
Gyógyító vagy …
A ’gyógyító’nak hány értelmezését használják körülötted? Varázsló? Boszorkány? Kuruzsló? Vagy csodatevő? És mi alapján válik valaki jó gyógyítóvá vagy rossz gyógyítóvá?
Mi az a mosoly, az az érintés, amivel sebeket gyógyítasz be Te is? Mi van, ha puszta lényeddel vagy gyógyító? Kiszabadítanád a gyógyítót jól meghatározott definíció dobozából? - 11.07.
Energiahúzás …
Úgy alakult, hogy régóta várakozó kliensemnek és lányának felajánlottam a szerda délutánt facelift kurzusra. Nem reklámoztam.
Kedden reggel energiát húztam a tanfolyamokra (is).
Délben telefon: „Látom, holnap facelift képzésed lesz, jelentkezhetek?”?????????? Honnan látja? Honnan veszi? Hebegtem, habogtam értetlenül.
Tündér előző este kért – kérdezett: „Mi az az új, számomra érdekes tanfolyam, ami most előre repít?” Ezt kapta. Mi az a varázslat, ami megmutatta neki a nem hirdetettet? Árral, dátummal, telefonszámmal. Azóta nem leli ő sem.
Ja, és szerdán délben (2 órával a képzés előtt!!) – szintén energiahúzással sikerült megtalálni a 4. embert. Hogy lehet még ennél is jobb?
Szuper délutánunk volt – sok varázslattal. …. - 11.01.
Előítéletek …
Kint voltam tegnap este apunál a temetőben…
Most egy éve még egy otthonba jártunk hozzá nap mint nap. Sétáltunk vele – őt kocsiban tolva. Az út, ami számomra járható volt, a temető felé vitt. Ott köröztünk és köröztünk. Ahogy a sírokhoz közelítettünk meg-megcsapott a virágok illata, – sok ember odagondolása volt mögötte.
Benézni a rácsokon túlról, látni a virágok sokaságát, a mécseseket hangulatos, szép volt attól függetlenül, hogy nagyon nem szeretem a temetőket ((elő)ítéleteim akadályoznak). Nagyon hálás vagyok anyunak, akinek a Dunába szoktunk dobálni a rágondolós kedvenc sárga rózsáit. Este mentünk. Elképesztően hangulatos volt. Mindenfelé pislákoló mécsesek, virágmezők, pedig még nem is volt halottak napja.
Kinn az utcán Haloween-napi maszkokban fiatalok. Bent közel-távol egyaránt mintha angyalok, manók sokasága lepte volna el a temető útjait, fenyőit. - 10.28.
Autista …
Mennyi ítéletet engedtem el, amikor accesses szemlélettel láttam rá autista gyerekek viselkedésére. Mekkora könnyebbség, amikor elismered a másképp működést akkor is, amikor Te nem igazán tudsz úgy látni, mint ők. Furcsának tűnő működésük mennyi titkot tartogatott számunkra.
Hálás vagyok, hogy követhettem, ahogy édesanyja elfogadása, türelme, kitartása segítette Katát.
Pedig Ő sem értette soxor. Ma átérzem, milyen nehéz lehetett a tanácsadók, megmondók, ítélkezők ötleteinek, nem elfogadásának sokaságát elviselnie. - 10.25.
Választhatsz …
Soxor olyan nehéz elképzelni, hogy az is választás, ha a látszólag a nem jót választom.
Még mindig lakásfelújítás …. Nem alakul az utolsó alkalom a kivitelezővel. Mivel húzom én az időt? Mi a jó ebben nekem? Mi az, ami visszatart a befejezés elismerésétől?
Úgy csinálok, mintha csudára nem lennék benne, hogy ugyanazokat az automata működéseket meglépem napról napra, amikor nem hívnak, pedig megígérik, amikor nem jönnek, amikor nem azt csinálják, nem azt mondják… és besimulok a „Magyarországon most nincs megbízható mesterember, aki időre végez” energiájába. Pedig választhatnék mást. De nem akarok. Bízni akarok, miközben ezredszer ültetnek fel.
A villanyszerelővel megtettem, elbúcsúztam tőle, de érdekes módon az új választásom munkája is lelassult.
Mit akarok bebizonyítani, vagy mire jó ez a sok-sok elfogadás? Mi mindent teremtek/nem teremtek így? Miben állít le ez a választás? Mivel állítom le magam a nekem nem jó választással?
Mi minden mást választhatok? Sokan a fenyegetéssel élnek– feljelentéssel igyexenek zsarolni – ez nem az enyém… vagy másképp tombolnak. Már nem tudok őszintén sírni. Pedig az is működékeny volt.
Mi kell ahhoz, hogy kilépjek a megértő, szerető bizalommal tűrő, és hívő türelméből én is, s válasszak mást? Választhatok. Ebben a 10 másodpercben azt gondolom, ma van vége a tűr elememnek. Köszönöm Nektek, hogy szembesítettetek vele. Mást választok. - 10.20.
Pico univerzum ….
Pico-univerzum = az a mini-valóság, amit kiagyaltál már olyan régen és azóta sem valósítod meg.
Így telis-tele vagy igazi lehetőségekkel, és mégis állandóan kudarcként éled meg a meg nem valósított
csodáid működ(tet)ésének hiányát.
Egyik kedvenc kliensem igazi ötletgyár. Öröm hallgatni, amikor igazán lelkesen elmond egy-egy kreatív megoldást tárgyak, s mi minden más egyszerűsítéséhez – néha én követni sem tudom. Aztán megvan az ötlet és kész… nem lép tovább. Nem is lenne ez érdekes, ha nem tartaná magát kudarc-embernek, aki semmit nem képes (meg)csinálni. Mert megvalósítani neki már nem izgi, azt már bárki meg tudja csinálni. Akkor már nem kérdez, már nem kér, csak bántja magát.
Évekkel ezelőtt egyszer elmesélte, hogy változtatná meg a kapcsolókat egy lakásban: Hogyan kapcsolgatná a konnektorokat, a kapcsolókat akár távolból is, az összes mindent akár egy helyről, akár egy kapcsolóval – még a mosógép indítása is benne volt – úgy emléxem. És ma ez majdnem így működik már. Peeersze ez is növeli a kudarcérzését, mert nem ő valósította meg, és úúúgy sokkal jobb lenne még az is, hogy ….
Neked mennyi ilyened van? Mi kéne ahhoz, hogy tovább is lépj, vagy elfogadd, hogy csak az okoz neked örömöt, hogy kitalálsz dolgokat? Ha nem bántalmaznád magad, lehet még akár boldog is lehetnél, elismerhetnéd inkább szuper ötleteidet és megkereshetnéd a megvalósítóikat? Vagy mi inden más is lehetséges?
Hány és hány pico univerzumom van nekem? Maradok a saját házam tájékán, s lássuk, milyen új választásaim lesznek? Kíváncsian várom. Majd úgyis értesülsz róla Te is – ha érdekes. - 10.19.
4 kérdés…
Az accessben azt is szeretem, hogy olyan hamar megkapjuk az alap eszközöket, ami az életünket is meg tudhatja változtatni, új életszemlélettel szabadabbá tehet.
Emléxem, mikor 2014- tavaszán Kass körbejárta Magyarországot. Sofőrje lehettem. Hihetetlen jó volt napokig együtt lenni vele.
A Veli béj fürdőben kaptam tőle egy emlékezetes facilitálást. Nagyon vártam! Gondoltam, a fürdő kupolájából majd a színes csillagok szóródnak, s valami óriási dolog fog történni. Nem csak az oldásomat vártam, hanem a ’hogyan csinálja ŐŐŐ’-t is. Kellett az akkor a mainál még sokkal aktívabban működő agyamnak.
És akkor…. állunk a medence közepén, várom: dobpergéééééés és Kass megkérdezi a problémámra: ’Sulci, Mi ez? Kihez tartozik, Meg tudod-e változtatni? Ha igen, hogyan?’ … és nem tudjátok, milyen gyorsan hűtött le ez az azóta már kedvenc kérdéssorom, amit már a Bars képzésen megkapunk: „ez az a nagy facilitálás?” – puffogtam magamban … Az volt. Ütős. Nagy, mint Kass facilitásai mindig. Azokkal az egyszerű kérdésekkel kezdve, amit Te is jól ismersz.
Mi kéne ahhoz, hogy elfogadjuk, hogy a legegyszerűbb dolgok is mennyi mindent teremthetnek. De csak akkor érdemes használni őket, amikor nem üres lufik, mint annyiszor hallod akként, hogy ’Hogyan lehet ez még ennél is jobb? és mi minden lehetséges’? - 10.17.
Föld …
A napokban többen voltunk fenn éjszaka.
Talán 2 éve volt egy hosszabb olyan időszak, amikor különböző időpontokban minden éjszaka felébredtem és egy ideig nem tudtam visszaaludni. Bosszantott. Fárasztó volt és érthetetlen. Kérdeztem, tisztítottam, facilitáltunk, és még mindig, mindig
…és akkor végre egy olyan barátnőmnek nyafogtam, aki ugyanezt élte korábban. Lazán kérdezte, azt a most úgy emléxem, egyetlen dolgot, amire nem figyeltünk: éber vagy a Föld történéseire? Hajlandó lennél ara, hogy a megengedésed sokkal nagyobb legyen az éberségednél?
… és megváltoztak az éjszakák. Megengedtem. megengedtem, és megengedtem…
Napokig még néztem, hogy mire voltam éber azon az éjszakán: vulkán tört ki, rengett a Föld, a nap kitört itt-ott-amott. Napok múltán elfogadtam.
Tegnap ilyen felébredős nap volt. Már nem keresem az okát. Megengedek.
Te hányszor vagy éber éjszaka a Föld történéseire? Jó éjt – megengedésben. - 10.16.
Kíváncsiság …
Játszok a mondatkezdő „Kíváncsi vagyok” intonációjával: Huh, mennyire más energiák vannak a különböző hanglejtések mögött!
Kíváncsi vagyok, ……? és a válaszba már bele is teszed az ítéletedet, az elvárásod, a következtetésed.
Még mindig vannak hiányzó részek a lakásom felújításából. Kíváncsi vagyok, milyen új ötletekkel nem jön a villanyszerelő. (Nagy a hazugság tárháza. Akkora, hogy már szinte csodálom. Igaziból nem is hiszek neki, ideje lenne mást keresni. Lehet, itt a kíváncsi vagyok épp beragaszt? Hát akkor többé nem vok kíváncsi rá! Választottam!)
Kíváncsi vagyok, mikor érti már meg… Hallom soxor. (Itt sincs kíváncsiság. Elvárod, hogy ne értse meg!)
Kíváncsi vagyok gyerekem, mikor érik be a fejed lágya! (Még most nem vagy elég jó.)
Kíváncsian várom, mikorra lesz elég pénzem ahhoz, hogy …. (Téged nem várlak egyhamar kurzusokra, ha jól értem…)
Jönnek a mondatok, és mennyire hiányzik mögöttük a valós kíváncsiság.
Én most nagyon kíváncsian várom azt az ötletet, ami a falam székektől való megvédésére érkezik. Mivel 96-ot kipróbáltam, vagy próba nélkül elvetettem, egyre kíváncsibb vagyok. Mi az a kreativitás, ami az újabb lehetőségeket nyitja?) - 10.15.
Proaktív ….
(Jelentése: előrelátóan cselekvő; felelősségteljes, önmagáért felelősséget vállaló; automatikusan végbemenő; kérés nélkül lezajló)
Mi kell ahhoz, hogy beleállj, hogy valóban bevállald mindazt a képességed, tudásod, ami elől néha még magad is menekülsz? Mi kell ahhoz, hogy elhidd, hogy az a CSODA vagy, aki meg tudod lépni, aki ki tudsz állni, aki megteremti mindazt, amit szeretne – nehezítő kurflik nélkül?
Mi van, ha nem ijedsz meg a saját erődtől? Ha elismered mindazt, amit csak néhány ember ítélkezése miatt állítottál le? Mi van, ha ezek csak kivetítések még ráadásul?
Mi van, ha rég készen állsz a változásra, az új választásokra? - 10.14.
Életed irányítását vedd át …
Olyan nagyon könnyű elmesélni, ki mindenki felel perceid, óráid, napjaid, heteid, éveid elrontásáért. Látszólag. Elmeséled, segítő meghallgatóid együtt éreznek veled, együtt sírnak, szidják azt, aki miatt ilyen sanyarú a sorsod. És Te meg vagy győződve arról, hogy igenis, a másik a felelős, a rossz, gonosz életelrontó. Biztos? Közöd sincs hozzá? Vagy egy pici azért van? Csak…., De ……
Mi van, ha kiveszed a kezükből a hatalmukat? Bevállalod, hogy Te vagy az életed irányítója? - 10.13.
Élj a saját elgondolásod szerint ….
Igaziból mitől függ az életed? Attól, hogy a barátod, a párod, az anyukád, az apukád, a főnököd mit gondol, hogy vett levegőt, mit nem csinált, vagy csinált? Vagy?
Akkor lesz egy jó napod, ha megteszi, megveszi, meglépi. Várod, hogy a másik lépjen, tegyen, vegye észre, s közben belül dohogsz?
Mi lenne, ha figyelnél arra, hogy az egyes szám 3. személyről (Ő), az egyes szám 1. személyre (én) térj át életed tervezésében, vezetésében? Éber lennél rá, hányszor húzol szálat a fejedbe, kezedbe, lábadba, s adod a másik végét a másik kezébe, hogy bábként ő rángasson, ő mozdítson, vagy éppen állítson le döntéseivel? - 10.12.
Fájdalom…
Mi mindenre használod? Mekkorát kell teremtened ahhoz, hogy kellően zavaró legyen? Kinek szól? Mennyi a tiéd belőle valójában?
Tegnap nagyon szerencsés voltam. Kaptam egy röpke 4 órás masszázst – ringatósat, és közben fájdalmasat imitt-amott. De ez a fájdalom kimondottan jól esett. Kértem belőle még. Éreztem, ahogy új utakat nyit, torlaszokat bont a testem energiacsatornáiban. Élveztem.
… és amikor megkérdezték, hogy fájt-e, és mondtam, hogy: igen, akkor vajon bennük milyen kivetítések milyen következtetéseket szültek?
És ezek csak a fizikai fájdalmak… - 10.10.
Kreativitás…
Hányadik ötletedet vetetted el ma, amit, ha megvalósítanál, új kapuk nyílnának ki előtted.
Hány ötletünk csápjait vágjuk le különböző ítéleteinkkel, megfelelni akarásunkkal, meg a már megszokott: úgy sem … kezdetű kivetítéseinkkel.
Még mindig alakítgatom a lakást. Úgy gondolom, hogy amit ebben a csökkenő lendületben nem teremtek meg most, arra egyre kisebb az esély, hogy megtegyem.
Mekkora nyitottsággal tervezgettem nyáron – még csak teret sem hagyva kreativitásom leállítóinak! Nem volt ott a kontroll. Nem volt rá idő, fáradt voltam, nem tudtam agyalni. Minden igencsak gyorsan ment, vitt a lendület.
Alapozókhoz, s mi máshoz egy naaaagy babzsákot terveztem lábtartónak. Nincs semmi sürgető, így minden húzódik, nyúlik is, mert mindent túlagyalunk a nagyon segítőkész készítővel. Ő lett a főnök, mindent megbeszél, lerajzol, jóvá hagyat centiről centire. Nagyon várom már. De ez nem az az energia. Jó lesz, tuti. Majd Te is kipróbálhatod, ha …..és kíváncsian várom majd a véleményedet arról, hogy érzed-e az izzadságcseppek energiáját a könnyed kreativitás helyett.
Hajlandó vagy elismerni a kreativitásod? Megmutatni magad? - 10.07. Kudarc öröme…
Miben lehet hozzájárulás a kudarc öröme az életedhez?
Hányszor teremtjük a kudarcot azért, mert nem merjük választani a vágyunkat? A minap egy kedves kliensem mesélte, hogy őt csak a kudarc motiválja, mert ő csak a dac energiáját használva, a jusztismegcsinálom erejéből teremt. Csak úgy választani nem megy. Mindig harcol az édesanyjával, és jusztis bebizonyítja, hogy csakazértis megcsinálja, ha előtte el is szúrt bármit is az élete bármelyik területén. Ugye Te nem ezt sosem használod? Vagy mégis? - 10.05. Változást teremteni ….
Alapozó van. Élvezem. Más sem történik, mint változásokat teremtünk – használva az acceses eszközöket. És a refrén nap közben: ilyen egyszerű ez? És mi van, ha neked is lehet ilyen egyszerű?
Hajlandó vagy-e kiszállni a családod megszokásaiból, a ragacsokat elengedni, a megszokott (ön) ítélkezést abbafejezni, az örökös bűntudat bilincseitől megszabadulni?
Lennél-e az a könnyed pillangó, aki élvezi a bábságtól való szabadulást, a lehetőségeket még akár a pénzzel is? Ránéznél, mi mindent teremthet ez a könnyedséged évek teltével? Levennéd-e nyűglődésed köveit a szüleid válláról is szabadságoddal, önálló választásaiddal, a megfelelniakarásod, a tökéletességre való törekvésed sutbadobásával? - 10.02. Anyagi valóságod teremtése…
Milyen korlátokat építesz, hogy beilleszkedj a családodba? Mennyi ellenállástart vissza attól, hogy megteremtsd mindazt, amit szeretnél?
Engem nagyon sokáig – hülye módon – a szociális maszlagok tartottak vissza abban, hogy változtassak. Volt, mikor jattos állásom volt, megosztottam, mondván: a másiknak nincs erre lehetősége és sorolhatnám, mi mindent nem választottam, mert ha Ő nem tudja megtenni, akkor én sem. Nem gondoltam bele, hogy az, hogy én meg tudok lépni nagyobb dolgokat mekkora húzó erő, mekkora motiváció lehet.
Rengeteget változott a pénzhez való viszonyom az évek során. Lennél-e társam, hogy Te is elengedd a visszafogóidat? - 09.30. Hibázni…
Most sok olyan kliensem van, akiknek a körülményei jók, még sem barátjuk a boldogság, az öröm.
Hány és hány alkalommal tartja vissza őket a ’tökéletesnek kell lenni’, az ’én nem hibázhatok’, a ’mit szólnak, ha elrontom’ működtetései? Hányan tartanak a bántalmazás különböző megnyilvánulásaitól, ha hibáznak?
Örülök nagyon, hogy én oly soxor hibázhatok…. Mi mindent teremthet egy hibának tűnő dolog? Örömmel vállalom a falaim nélküli sebezhetőséget, ami megenged elrontani, másképp teremteni dolgokat, mint azt korábban elképzeltem. Valóban hiba, vagy nem? Ki tudja? - 09.28.
Önmagad …önmagam …
A „ha bármit kaphatnál, mi lenne az” kérdésre oly soxor az a válasz, hogy önmagam. Nagy kíváncsisággal várom ilyenkor, hogyan fog megnyílni az „önmagam” tér. Van, mikor sütni-főzni kezd valaki a családjának, amit azelőtt sosem tett, van, mikor új munkát választ, ami teljesen más, mint az előző, van, aki kiáll magáért sokkal jobban, mint addig, és van, aki azt hiszi, mi sem történt, s aztán elkezd mesélni, s kiderül, hogy csak az történt, hogy fejre állt az élete szinte észrevétlenül.
Szeretnél ismerkedni önmagaddal? - 09.27.
Vagyonteremtés..
András 2016-ban fordította Curry cikkét. Emléxem, mennyire távol volt az egész energiája tőlem. Olvastam, mint érdekességet, s kicsit idegenül, bár már nem avval a hihetetlen ellenállással, mint 2013-ban, amikor elkezdtek bombázni az accessben a pénzzel kapcsolatos dolgokkal.
Akkor nagyon úúúúútáltam, hogy minden képzés bármilyen cím alatt a pénz témájánál kötött ki.
Most öröm volt olvasni, s mosolyogni azon, hogy már nincs ott a harag, a dac energiája, ami oly meghatározó tudott lenni.
A cikk ugyanaz. Ma olvasom és nem ellenállok, nem harcolok minden betűje ellen, mintha csak engem akartak volna bosszantani korábban.
A cikk ugyanaz, a gondolatok most eljutnak, most örömöt okoznak, hogy igen, mi mindent teremtettem így, alakítottam így.
Mennyi új választásunkat akadályozza meg barátunk, az ellenállás? Éber lennél rá? - 09.25.
Jelen lenni …
Ma, ahogy böngésztem a blogok között, rám kiabált ez: most Neked szólok!
Hányszor és hányszor lépek ki az életemből, hányszor és hányszor nem vagyok jelen valójában.
Amit nagyon szeretek, hogy amikor dolgozok, akkor mindig teljes a jelen létem. Élvezem.
Amikor nem kényelmes épp, Te hányszor csekkolsz ki? Hányszor kapcsolsz robotpilótára, s választod a megszokottakat, s nem vagy jelen új nézőpontok, új lehetőségek meglátására?
Ilyenkor hányszor ültem a pöcegödör alján, s vártam, hogy hozzák a kimászáshoz a megoldást. És nem hozták, de én ültem. Mert ugye észre kéne venniük, hogy nem vagyok sehol, s hol máshol kereshetnének, mint a pöcegödör alján!
Amikor éber vagyok, jelen vagyok, egyből megoldások sora kínálkozik: akkor kreatívan Vagyok. Akárhogy. Hülye megszokások, elvárások nélkül. Vagyok magamnak. Jelen vagyok a helyzetben. - 09.18.
Teremtés – kreativitás …
Életemet végigkíséri az, hogy valamit alkotok. Annak idején karácsonyra láncokat készítettem óraüvegből, száraz virágból, az elsők között készítettem gyertyákat száraz virággal díszítve. Kellett a megélhetésünkhöz is a pénz, de nagyon élveztem is. Kikapcsolt a tanítás után, élveztem a változatosságukat, élveztem azt, ahogy örülnek nekik.
De a legtanulságosabb példa egy Pizzéria díszítő üveglapjainak festése volt. Akkori főnökömtől, akinek ez az eszébe jutott igencsak tartottam. A máskor laza üvegképeim után egy-egy üveglapon jól meg is látszott ez. Az utolsó lapra elfogyott a festék, minden halványabb lett.Nem felelt meg. Egy pillanat alatt kellett újragyártani. (GYÁRTANI üvegfestést! hm.) Ott már nem érdekelt a megfelelés, a vélemény, az üveglap tized annyi idő alatt lett kész, és milyen óriási a különbség!!! Felszabadult, szárnyaló., könnyed.
Tanulságos. A Hollán Ernő utca elején lévő Pizzériában még tán most is ott vannak. Ha arra jársz, megnézheted, mi a különbség a görcsös akarós teremtés és a szabad szárnyalós között… - 09.17.
Hála ..
Ebben a pillanatban a csendért, amit harapni lehet most a lakásomban, vagyok hihetetlenül hálás.
Rég nem tudtam, mit jelent hálásnak lenni. Valamiféle szolgalelkűség érzése volt bennem, s néha most is fura képek ugranak be az üres szó hallatán. Hányan és hányan próbáltak manipulálni a hála soxor üres emlegetésével, régebben micsoda alá-felérendeltséget kötöttem magához a fogalomhoz.
Megváltozott. Belaktam megengedéssel, elfogadással, sebezhetősséggel, örömmel. Szeretek hálásnak lenni – Neked is és magamnak is, a választásaimért, a változásaimért, s mi minden másért. - 09.15.
Shannon ..
Szeretem hallgatni, olvasni Shannont. Néhány képzésen megdöbbentett az a sebezhetőség, az a hihetetlen lemezítelenedés, ahogy facilitálta például Dain, ahogy adta magát. Mi mindent nyit bennem minden telecallja is! Szeretem, mert elsőre is eljut egy csomó minden, amiről beszél, s aztán még hullanak tantuszok jócskán később is.
Úgy gondolom, ő is meghatározója kialakulóban lévő accesses szemléletemnek. Adhatok-e ebből át Neked is? - 09.14.
Test ..
Minden Barátságban a testeddel képzés, a testkezelés tanfolyamok nagy nagy örömöt jelentenek. Annyi minden változik közben az én testemben is, hisz hihetetlen kreatívak vagyunk abban, hogy ellenállásainkkal bezárjuk a testünket nagy páncélok mögé és jól büntessük, amivel csak lehet.
A tegnapi workshopon az érintett meg nagyon, hogy mekkora energiát pazarlunk testünk versenyeztetésére. Folyamatos ítéletekkel: jobb, rosszabb, kisebb, nagyobb ma, jobb nála, és két éve még …, de most már. És még durvább volt az, hogy van, aki büntiből még a mosakodásnál is utálja megérinteni.
Mekkora kövek gördültek le, mekkora felszabadult sóhajok lengték be a házat.
Neked lehetek a társad az új választásaidban, kőgördítéseidben, elengedéseidben? - 09.13.
Gondolkodásod változtat …
Felmondott a takarítónőm. Nem öröm. És mindenki jól tudja, hogy jó, megbízható segítségre lelni igen nehéz. Sőt, még annál is …. Ha. Ha ezt elhiszed.
Elképzelnéd, hogy kismillió hirdetés között rálelsz egy 22 közös ismerőssel bíró (accessesekkel is)
Rád vágyóra? Hát ehhez kell megváltoztatni a gondolkodásmódod. Hogy tudd, hogy bármi lehetséges. - 09.10.
Zavaró beültetések …
Hány zavaró beültetés működtetése szövi át napjainkat. Emléxem Kass egyik facilitálására. Egyiket a másik után hatáyltalanította, és most, ahogy visszagondolok rá, megint könnyebben jön a levegő, megint elönt egyfajta nyugalmas csend. Jó ez most is.
Más az életem – éberebben, könnyedebben élem. De most is felszabadító, ahogy emléxem, akkor hogyan lépegetek ki a szorító gúzsból, amit nem is az én nyűgeimből teremtettem valójában. Hihetetlen elengedés-sor volt – a végén a valódi elengedéssel és könnyedséggel. Nem tudom, hogy éltem volna meg azokat a napokat enélkül a ráébredéssor nélkül. - 09.09.
Képesség…
Annyira szeretem Kasst! Minden alkalommal, amikor hallom akkora teret nyitok magam körül.
Mi mindent adhat, ha Kass invitáló videója után megveszed a az Aranybolygóról szóló meséjét? Mennyi mindenre láthatsz rá másképp? Mennyi képességedre lehetsz éber? ..és mi minden másra?
Lehetek-e társad a Te új választásaidban, a változásban? - 09.08.
Te választottad a szüleidet…
Alapozó van … új nézőpontok, megengedések, ellenállások f/elismerések.
Mennyi megkönnyebbülés, mennyi sírás, nevetés… ez volt tegnap is. Mennyi felesleges jelentőségtelivé tett ürügy választásokra, haragokra, nem szeretett működésekre…. mind a szülők miatt. Vagy mégsem miattuk?
Lehetek-e társad a Te új választásaidban, a változásban? - 09.07.
Kiállsz magadért?
Alapozók vannak most. Egyik a másik után. Élvezem.
Mekkora ráébredések sora, amikor máshonnan nézel sértettségeidre, amik miatt leállítottad magad, és dacból megálltál az életed csomó területén. Büntetsz. A szüleidet, a munkatársaidat, a főnöködet, a családodat …. de egyik sem igazán lényeges: bünteted magad. Nem, nem kicsit: Nagyon.
Mennyi kő szakadt le…. Mekkora terek nyíltak!! - 09.04.
Rugalmasság…
Oroszt tanítottam réges rég. A rugalmasság kinek mit jelentett, ez a vizsgatanításomon jó nagy kavart hozott. Amit a tervezett óravázlat szerint kellett volna csinálnom nem ment volna, mert hiányoztak hozzá nyelvtani ismeretek. Változtattam. Rugalmasan. Ebből óriási vita lett. Volt, aki csillagos 6-ost adott volna rugalmasságomért, volt, aki azt mondta, hogy nem feleltem meg, mert nem tartottam magam a már előre felülbírált, ellenőrzött tervezethez. Aztán ki-ki a maga módján használt ígynemszabad, vagy csakígyszabad példáiban a következő hallgatók vizsgatanításainál.
Téged mi minden állíthat meg rugalmas választásaidban? - 09.03.
Ragaszkodás …
Mi mindenre hat a ragaszkodás életünkben? Nem is tudod elképzelni!
Alapozó van. Szinte minden pillanatban esnek le tantuszok: mennyi mindent határoznak meg családi szokások, elvárások, dolgok, amik rég sikereket hoztak – igaz, ma már csöppet sem. Fel/el nem ismert ellenállásaink forrása mennyire a múlthoz való ragaszkodásból táplálkozik. Jó ezekre rálátni. Hihetetlen könnyedséget teremnek az elengedések, a rugalmas új választások. - 09.02
Pénz ..
Most, hogy teljesen más működéssel csináltam –csinálom a lakásfelújítást, veszem észre, hogy hány és hány ürügyet használtam arra, hogy minden maradjon a régi. És most mennyire élvezem a mást. Mennyi és mennyi dolog szólt a megfelelésről, az utánzásról, a vélt félelmekről – pedig mindig mindent megteremtettem addig is, amit nagyon szerettem volna. Csak az energia volt más.
Dain azt mondja, annyit kérj a kezelésekért, amit már nehéz kimondanod. Bars képzéseken mindig megnézzük, kinek mekkora ez az összeg. Emléxem, mekkora öröm volt, amikor valaki új többet kért, mint én. És mentek hozzá…. Nagy tanítás volt. Léptem vele én is. - 08.31.
Tested és Te …
Mekkora jelzés kell Neked ahhoz, hogy meghalld tested üzeneteit?
A Barátságban a testeddel workshopok mindig nagy ráébredéseket adnak. Szeretem az accesses testkezeléseket, mert akkora könnyebbséget tudnak teremteni rövid idő alatt – nagy okkeresések nélkül.
Nekem az első döbbenetes testes élményem még 2013-ban Donnielle Neked való test kurzusa után volt. Akkor hallottam először, hogy a tested tudja, mire van szüksége.
Nagy lendülettel indultam a piacra, hogy másnaptól nagyon egészségesen egyek. Megálltam a nagyon egészséges halakat adó pult előtt és dőltem – kérdeztem a testemtől, mi is lenne jó most nekem. Döbbenten kaptam a válaszokat, hogy ártól függetlenül (elhatároztam előtte, hogy bármilyen drága is lehet, ami most nekem nagyon hasznos) semmi nem volt hozzámjárulás. Átmentem a csirkésekhez: mell, comb, hát, máj és a többi: semmi nem jó. Maradt a szív. Eddig 1-1 db-ot beletettem a levesbe, de nem ismertük egymást közelebbről.
Fél kiló szívből szívpörköltöt csináltam és úgy habzsoltam be, mintha hetek óta nem adtak volna enni.
Mi az, amit nem hallasz meg a tested üzeneteiből. Éberebb lennél rá? - 08.30.
Hagyj fel az agyalással…
Régebben mennyi és mennyi dolognál gondoltam, hogy majd megkeressük, mi is az oka a gondnak, bajnak, hogy jól kitaláljuk, ki is a hibás, hogy majd jól leszűrjük a következtetéseket, hogy soha többet ne történjen meg velünk…. és soxor nem jutottam el az okhoz a sok-sok töprengéssel sem.
Mennyivel egyszerűbb az élet magyarázkodások nélkül!! Mennyivel egyszerűbb elfogadni egy logikátlan választást, amit csak azért választunk, mert megtehetjük. - 08.29.
Félelem…
Hány és hány kezelés, képzés témája a félelem. Mekkora változást szokott hozni, amikor a megszokott pejoratív értelmezés dobozának a falait kiütjük. Mekkora motivációt adhat, milyen védelmet, s még sorolhatnám.
Lenne kedved Neked is máshonnan is nézni a világot? - 08.28.
Pénz – káosz – rend ….
Élvezem a pénzzel kapcsolatos workshopokat, klubokat (is). Néha kiindulóként (család)felállítjuk a családtagok és a pénz viszonyát. Csak pillanatképet – rálátásul, hogy akár onnan indulhassunk a tisztításokkal, oldásokkal. Néha nagy rádöbbenésekkel indul a „munka”. Mi minden hathat rád még mindig, amire nem is gondolnál?
Én nap, mint nap hálás vagyok azért, hogy ezt a lakásfelújítást sokkal-sokkal könnyedebben, mindenféle megszokott működéstől (rendtől) függetlenül csináltam – csinálom végig. Volt, amit újra készíttettem, pedig méretre megfelelt… (Pl. a konyhaszekrény ajtajai), de nem tetszett annyira, mint gondoltam azt előtte. Pénzkidobás? Lehet… Megengedem magamnak, mert most olyan lakást szeretnék, ahol mindig mosolyoghatok, mert örülök minden apró részletének még olyannak is, ami tán nem is látszik kívülről.
Iszonyod helyett választanál új viszonyt a pénzzel (is)? Lehetek-e társad? - 08.26.
Mi minden más …
Vasárnap volt tegnap. Hosszúnak tűnő sűrű napok után csendes, békés.
Kicsomagoltam az összes banános ládát (80? 90?100? db volt), már csak az el nem készült polcok tartalma nem talált helyére. Lassan felszabadul az a raktár, ahová a lakásfelújítás idején pakolhattam. Hálás vagyok azért is, hogy használhattam.
Nem tudod elképzelni mennyire nagy az örömöm. Minden miatt: hogy megcsináltam (majdnem), hogy mennyire másképp, mint eddig valaha is tettem, tettem volna – megengedések sokaságával. Millió lépése tölt el mosollyal. Aprók, nagyok egyaránt. Mennyi minden bosszantott, vitt energiát, amit könnyedén megcsinál(tat)hattam volna önmagában is, de a kényelem, a megszokás, a nincsidőmmostrá megállított.
Azt hiszem, lényegi felismerés, hogy ha bosszant valami, akkor ne ragadjak bele a helyzetbe, megjavít(tat)hatom a lekopott élfóliákat, a leesett, elrepedt, vízkövesedett, elkopott, „de még nem annyira” darabokat naaaagy akció nélkül is. Most igyexem figyelni azt, hogy mi mindenre vágyok még: bár túl vagyunk a villanyszerelésen, de kicserélem még azt a lámpát is, ami mégsem az igazi, még kiderült, hogy még ez is meg az is jobb lenne…. Legyen. Más itthon most. Ma már tanulom természetesen használni a kedves – nagy lehetőségek közül nem lehetett választani sütőm helyett a sokat tudót. Eddig nem volt kérdés, hogy a tanfolyamokra készített padlizsánt hogyan kell sütni. Most még az J. De, ígérem, megtanulom, s a héten is már nagy örömmel készülődők a nem tábori konyhában. Access nélkül is így választottam volna? Azt hiszem, nem.
Más volt a minta körülöttem. Igen, ma volt is, aki „érdekesként” értékelte a változást. Nem értette, miért kellett olyan dolgokat is kicserélni, amik még működékenyek voltak. Én meg olyan boldog vagyok. Tegnap megszabadultam az utolsó olyan bútordarabtól is, ami ilyen „használható, de” volt, nem is vettem észre milyen súlyos, nehéz energiákat cipelt. Ahogy kivittem fellélegzett a szoba. És sorolhatnám, sorolhatnám, sorolhatnám, hogy milyen csodák történtek: pl. a folyosót és a rácsát is ki/lefestettük, s egy hét se telt bele és a szemben lévő lakók is megtették. Micsoda más energiák már a liftből kijövet! És még nincs kész… még várok fogast, szekrénykét, ágyat… és mégis olyan késznek tűnik az energia. Csendes, lassabb, nyugodtabb az élet. Egy hónapja még a szomszédba jártam, mert nem volt itthon víz, minden futott… Most már csak egy-két tárgy, egy-két akció hiányzik. - 08.25.
Xmen…
Díva Diaz Xmen képzésén tudatosítottam, hogy én is az vagyok, ha addig nem is soroltam volna oda magam. Mosolyogtam, ahogy fel/elismertem képességeimet, amiket addig nem annyira tettem, csak használtam tudattalanul. (Ilyen például: minden apró zajt is hallok soxor jó messziről, amit sosem értettek a tanítványaim annak idején, hogy a hátsó padban suttogás hogy is juthat el hozzám J, későbbi kollégáim, hogy az udvar tufelén beszélgetések tartalma miképp lehet az enyém is… No és nem hallok meg néha mellettem dübörgő hangokat, ha le/bezárok .)
Milyen képességeidet nem ismered el, amiket ha elismernél, új világod nyílhatna? Lehetek társad a felismerésekben? - 08.19.
Légy önmagad…
Soxor kérdezem: ha bármit választanál, mi lenne az? Soxor válasz: legyek önmagam…
És ki is az az önmagad? Elvárások alkotta kép alapján készült kivetítés? Az ellenállások pajzstömege? Vagy mit vársz ilyenkor?
Társad lehetek abban, hogy szeresd azt a csodát, aki Te önmagad vagy? A most zajló alapozón is élvezkedünk, rádöbbenünk, örülünk, ahogy bomlanak hagymahéjak, ahogy új arcok kerülnek elő az álcaruhák mögül. - 08.16.
Reményre lelni…
Köszönöm…
Néha olyan reménytelennek tűnt. De nemsokára vége. Köszönöm mindenkinek, aki részese annak, hogy olyan nagyon mások az energiák a lakásomban.
Mi mindent köszönök? Rengeteg dolgot – attól kezdve, hogy mi minden tisztult, mennyi minden alakult át – könnyeden és nehezebben, hogy mi változott, amire kezdetben gondolni sem tudtam (még az ajtóm is új lett).
Egyre közelebb a vége, s egyre hálásabb vagyok.
Akkor is, amikor nehéz. Mert sok-sok tanuláson vezetett az út – kisebb, nagyobb bosszúságokon keresztül, de tudom, nézőpontunk alakítja a valóságunkat…
Köszönöm a bizalmat, az elfogadást, tudom, én is nehéz vagyok – és fáradt.
Köszönöm a reményt. Köszönöm a jó szándékot. Mindenkinek, aki csak nálam dolgozott.
Hálás vagyok hihetetlenül. Hálás vagyok akkor is, amikor megijesztenek, hogy csempebontás szükséges, és ennek kapcsán ráláthatok, hogy mennyi minden függ a szándéktól: hogy hogyan adnak elő egy problémát, aminek a megoldása reménytelennek tűnik, s aztán kiderül, hogy megoldható. Csak más nézőpontjából kell ránézni! Köszönök minden jó szándékot, megoldást mindenkinek: A kivitelezőnek, a burkolónak, a festőnek, az asztalosnak. - 08.15.
Álmok a pénzről…
Mindenhol, ahol a pénzt az álmok dobozába tetted, s az esélytelenek vágyakozásával, szomorúságával, dühével gondolsz rá, változtatnál?
Még mindig lakásfelújítás …. A kivitelező, aki dolgozik/-tat nálam újabb és újabb arcát mutatja. Nagyon érdekes a viszonya a pénzhez. Valami könnyedség és valami nagy-nagy nehézség munkálkodik benne. Éber lennél-e arra, mennyire meghatározó a családod, a környezeted kapcsolatodban a pénzzel (is)? Mekkora álmokat engedsz meg magadnak? Kinek az álmait álmodod? - 08.12.
Nehéz emberek…
Azt hiszem, kevés nehéz ember van számomra.
A konyhabútoromat készítő borsodi asztalos az. Miközben jó pár kommunikációs technikát ismerek, vele nehéz kommunikálnom. Csak fix nézőpontokból, elképzelésekből áll…. Nem igazán rugalmas…. vagyis igazán nem rugalmas, illetve egyáltalán nem az.
Nagy kihívás:
1. megtanulnom gyorsan még jobban úgy manipulálni, hogy úgy tűnjön, hogy az ő akarata teljesül, amikor az enyém, a megrendelőé, ami ugyan neki nem olyan nagyon fontos.
2.vagy elfogadnom az ő megoldásait rugalmasan én, vagy mi más lehetséges? (A választani mást helyette most nem opció.)
A hetet Németországban töltöttem csuda lazán. S láss csodát! Felhívott, megkérdezett, meghallgatott!
Mitől válik nehézzé? Ő az, vagy tán Te? - 08.10.
Befogadni …
Minden évben fontos programunk barátnőmmel bolhapiacra menni.
Csoda dolgok találnak ránk, csodadolgokra találunk. Igy találtam az általatok is nagyon kedvelt lábtartó párnákat 1-1 euróért, s mi minden mást is már.
Kezdetben nem volt könnyű elfogadni a nagyon alacsony árakat. Nem értettem az eladók választását. Ma már csak a felhőket terelem (egész éjszaka esett), hogy legyenek minél többen kinn, hogy minél többször gyakorolhassam a könnyed elfogadást. Hol mindenhol akadályozod magad? Változtatnál? - 08.09.
Adni-kapni-befogadni…
Németországban vagyok 50 éve barátnőmnél.
Nálunk most van karácsony, szülinap, most van névnapunk. Ilyenkor ajándékozzuk meg egymást.
Hihetetlen örömmel telnek a napjaink. Mindkettőnk titkos tárgy-vágyaira fényre derül, s alig várjuk, hogy megvegyük egymásnak ezt- azt, amit magunknak talán nehezen vennénk, s ilyenkor magunknak is könnyebben választunk.
Már hosszú évek óta így telnek itt napjaink avval a különbséggel, hogy régebben kicsiket mertünk vágyni. Apró, soxor kedves, de felesleges mütyűrök sokaságát. Mert folyamatosan minden lépésnél akartunk adni, adni, adni…. Szinte az volt a fontosabb, hogy adhassunk, meg, hogy a másiknak megteremtsük a lehetőséget az adásra, főleg ezért fogadtunk el.
Nem csak tárgyakat adunk-kapunk ilyenkor, hanem cselekvéseket…. Megvesszük, megvarrjuk, feltesszük, kitaláljuk, szóval aktívan, kreatívan vagyunk egymásnak. Nagyon tömények a napok. Három napja vagyok itt, s ez heteknek tűnik. Jól kimossa az otthoni napok nehezét.
Vegyél ebből az energiából, ha jól esik. Mi nagyon élvezzük. Mindenestül.
Avval együtt is, hogy egy jól kitalált meglepinknek a másik nem örül annyira. Rég megbántódtam, ma lazán kicserélünk, változtatunk. Feleslegesre, továbbadni valóra nincs szükségünk, nem csinálunk már úgy, mintha örülnénk. Sokkal őszintébbek vagyunk, nem méricskélünk, hogy az adok-kapoknak feltétlen azonos léptékűnek kell lennie. Egy a fontos, hogy jó legyen adni, kapni egyaránt.
El sem tudod képzelni, most is mennyi csodát kaptam már csak az utakkal, az együttlétekkel is.
Ma legjobban talán azoknak a képeslapoknak örültünk mindketten, amire az volt írva: good old friends …. és a stílusuk teljesen a miénk. Lucáé már a falon van, s én is tudom a helyét.
Kaptam az új fürdőszobámba tusrolót, társasjátékot, amit itt játszunk idén és élvezünk – hozzá frissen varrt kedves zacskót is.
A legnehezebb azt volt elfogadnom, hogy mindenhova Luca visz, bár autóval jöttem most is. Valójában érthető, hisz ő úgy ismeri a tájat, mint a tenyerét. Lassan elfogadtam. Már nem huzakodunk, alkudozunk. Nehéz kiadni a kormányt a kezedből, ha hozzászoktál, hogy Te vezetsz, viszed a másikat.
Mennyi mindent választanál másképp, mint a családban megszoktad azt? Mennyi keserűséget dédelgetsz, ami nem enged utat megélhető örömeidnek? Mi mindent nem mersz kimondani, amit, ha kimondanál…? Mennyi öröm vár Rád, ha megengeded magadnak? Vasárnap megyek haza. - 08.08.
Irracionális …
Lucával, a szeptemberben 50 éve barátnőmmel Te is találkozol nemegyszer. Ő fordítja nekem a blogok sokaságát. Nem, nem accesses. Szeretetből csinálja. Persze, sok mindent változtatott a sok cikk az ő nézőpontjain is, de azt hiszem, ha nem kérném, magának nem olvasná őket.
Hálás vagyok – nagyon. És közben olyan nagyon természetes is. Működése mély elfogadásból, szeretetből forrásozik. Gimnáziumban már igencsak sok nehézséget okoztunk tanárainknak. Irracionálisnak tűnt a barátságunk mások számára: ő egy konzervatív, nagyon vallásos család, én meg egy akkor nagyon materialista család aktív mozgalmi életet élő lánya voltam.
Két ember kivételével a tanárok ítéltek és választottak. Vagy őt, vagy engem. Mi meg játszottunk.
Luca Görögországban tanult angol nyelven évekig. Igencsak jól használta. Ha a saját háziját írta,
akkor csillagos hetest kapott, de az enyémre meg maximum négyeseket. Angol tanárnőnk egy érettségi találkozón bocsánatot is kért a szivatásomért…. Ha belegondolok, hogy most akár simán használhatnám az angolt, ha Gizus nem úúúúúúúútálja édesanyámat, s ezt nem akarja rajtam leverni, s ha ezt a jó kis ürügyet teljes mértékben elengedném.
Gondot okoztunk másoknak is. Jól szórakoztunk. Még az érettségi írásbelijén is segítettük egymást.
Aztán Luca Németországba költözött. Akkor a kommunikáció igen más volt. A gyorsan írt levelek is 2-3 hétig keringtek – ez többségeteknek elképzelhetetlen a mai internetes világban.
Nagyon máshonnan indultunk, de minden találkozásnál csodáltuk, hogy épp ugyanazokról a problémákról, kérdésekről szól az életünk, csak más nézőpontból közelítve jutunk ugyanoda.
Nagyon élveztük az együtt töltött heteket, amikor még fiaink kicsik voltak. Nekünk Petivel szuper volt egy naaagy, rendszerben élő család tagjának lenni, nekik jó volt a mi általunk hozott más energia.
Amikor a fiúk leszoktak a közös esti imákról a hétköznapjaikban, ez tán Petinek hiányzott a legjobban.
Mennyi szuper szokás, mennyi megszokás tartozik az ittléthez. Mennyi boldog elfogadás…Már másképp élünk. Sokkal szabadabbak vagyunk. Már nem lehet semmi, ami ezt a Vagyok Neked érzést elveheti. Ez fel sem merül. Sok mindent átéltünk, másképp néztünk, láttunk, gondoltunk, de az nem volt kérdés, hogy számíthatunk egymásra 1000 km távolságból is. És a gyerekeink is. Tudják, érzik, használják. Rengeteg irracionális választásunk volt az 50 év alatt. De ennél racionálisabb dolog nincs is a világon, ahogy együtt működünk.
Tegnap hol szakadó, hol csöpörgő esőben igencsak irracionális választás volt kilenctől öt óráig Tübingenben sétálni, boltokat járni… De akkora örömöt adott, hogy ma is bevállalom az evvel a tegnap megdolgoztatott bokával újabb túrára induljunk ma. Ha azt éreznéd izmaidban, amit most én, hát ez irracionális választás. Ha noooormális lennék, most tuti nem választanám. De nagyon várom.
Hajlandó vagy-e elfogadni, tisztelni a másikat úgy, ahogy Ő van? Mi az, ami nem enged, hol állsz be magad elé? Hajlandó vagy elismerni, mi mindenre vagy képes, ha nem a megszokott elvárások, racionális döntések sorát választod? Kilépünk a racionálisan választott dobozainkból? - 08.07.
Boldogság a sokadikon, nem is csak a köbön…
Két napja hétfőn még mindig lakásfelújítás folytatását vártam. 7 órakor lemondta a kivitelező.
Megfogtam magam – megvártam az érkező új –Téged is váró székeket, bedobáltam a cuccaimat egy bőröndbe, s elindultam Németországba 50 éve barátnőmhöz.
Ezt az időpontot már rég kiválasztottuk egymásra, magunkra közösen, de folyamatosan változott, hogy megyek-e jó kis ürügyeket kreálva, hallgatva a többiek aggódásait arról, hogy kész lehet-e egy felújítás ennyi idő alatt: ”nem mehetek, mert még ez sincs meg és,”, „mi van, ha mégis jönne…”.
Szóval lemondtam, arrébb toltam, tököltem mindaddig, amíg f /el nem ismertem, hogy mennyire hiányozna ez a közösen eltöltött hét. Hiányból meg, köszönöm, nem kérek már.
Hétfőn este 10 előtt már itt is voltam – dugók ide, dugók oda.
Luca most 50 éve barátnőm.
Irracionális történet a miénk. Mesélek majd rólunk.
Most kedd délután 5 óra van. Úgy érzem, mintha már 2 hete itthon lennék itt.
Szeretem Teck várát, amikor kinézek az ablakon és látom a reggeli készítésénél…. szeretem, amikor hol innen, hol onnan kocsikázzuk körbe kedvenc boltjainkat látogatva ezen a csodás hegyes-völgyes környéken.
Itt még a lakásfelújítás kivitelezőjével sem annyira nehéz kommunikálni, és az asztalos rugalmatlanságát is könnyebben élem meg.
Jó együtt lenni, együtt enni. Csak úgy asztalhoz ülve, megterítve. Jó megélni évente az ide tartozó rituálékat. Boldogok vagyunk. JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ. Minden pillanat. Még, ha megijedek a kakukkosóra megszólalásakor, akkor is jó.
Jó társasozni és jó délután aludni, jó megengedésben lenni. Hogy lehet még ennél is jobb?
Mennyire hálás vagyok a rugalmasságomért, hogy meghoztam azt az irracionális választást, hogy itt vagyok akkor is, ha most otthon is lenne mit tenni.
De milyen feltöltő ez a környék, a rám mosolygó emberek, az EGYÜTTLÉT most is, mint 33 éve minden nyáron.
Hihetetlen töltekezés …. már csak az út, a táj, az elfogadás, a megértés, a bizalom, a sebezhetőség megélése.
…. és ilyenkor irracionális az is, mennyi minden kerül leárazva az orrunk elé, úgyhogy ma már vettünk mindketten régóta vágyott cipőt, otthon nem talált hosszabbítót (fontos most), karácsonyi ajándékokat (többnyire itt veszem évek óta, mert ilyenkor ráérek nézelődni, ilyenkor nincs vásárlásundor hangulat, ilyenkor a csupa öröm energiája tölti az ajándékokat is… - 08.06.
Háború a tested ellen…
A Barátságban a testeddel workshopokon, a klubokon annyi mindennel találkozunk, amire sosem gondolnánk, hogy hányféleképpen bántalmazzuk a testünket. …és ami nekem a testem jutalmazásának számítana, Neked lehet, hogy ez a legnagyobb büntetés.
Mi van, ha elengeded a füled mellett jóakaróid ötlethalmazát, hogyan tudsz lefogyni, kigyógyulni, megszabadulni a gonosztól stb.? Mi lenne, ha most a Te v iszonyodra néznél rá – akár teljesen más nézőpontból? - 08.05.
Kapcsolat ….
Kiről is szólnak a válások? Csak róla … ő volt teljesen más, mint eleinte, ő …., ő ….., őőőőőő…
És hol teremteted a helyzetet Te? És mi mindenre használod? És? És? És?
És kinek a választása szerint választottál úgy és így?
Nagyon szeretem a párkapcsolati tolmácsolásokat. Valóban tolmácsolok. Lujza nyelvét Lajosnak érthetővé téve és fordítva… Hány és hány kapcsolat megy félre a kommunikáció érthetetlensége miatt.
Általában a nők kezdeményezik a találkozásokat, s többnyire a férfiak ismételnék szívesen. Mert eljut hozzájuk egy rakás új , eddig máshogy értelmezett, kivetített információ. Mennyi következtetés válik értelmetlenné egy-egy ilyen találka után! - 08.04.
Kihez tartozik …
Kasst imádom első találkozásunk óta. Képzései mindig izgalmasok voltak.
Mégis mekkora változást jelentett, amikor egy féléves kiheztartozik „gyakorlaton” volt túl. Hihetetlen harmóniáját nagyon élveztem. Mindig bölcs volt. De akkortól ez még és még jobban érződik.
Hány és hány dologról gondolod, hogy a Te nyűgöd, amikor közöd sincs hozzá? Hány és hány történetbe, fájdalomba éled bele magad, ragaszkodsz hozzá? - 8.03.
Változás öröme…
Még mindig lakásfelújítás, még mindig kényelmetlenségek: tábori konyha, iszonyatos büdös néha – ma tán az is megoldódik, s mi minden más… És közben mennyi öröm!!Még annál és annál is több.
Óriási változások tömkelegét élvezem nap, mint nap a lakásomban is. Óriási változásokat a kapcsolatomban a kivitelezővel, a munkásokkal. Mennyi kényelmetlenséget vállalok, hogy megteremtsem mindazt az örömöt, amit választok. (Ma épp már a berendezett fehérrel festett helyiségeket festjük újra, mert nem lemosható festékkel festették először – „tévedésből”, ami csak véletlenül derült ki a minap. Úgyhogy újra pakolás, takarítás és igazából még csak látszata sem lesz most.)
Tegnap megint volt jött a rendszeresen hozzám járó maszi-bácsi (fiatalabb nálam). Elképedve élveztük testem változásának jelzéseit. A felújítással egy csomó elcsúszott dolog visszatáncolt a helyére a testemben. Gondolnád, hogy egy felfokozott fizikai terhelésekkel is teli időszak után a tested könnyedebbé, harmonikusabbá válik, még ha fáradt is?
Mi mindent vállalsz be magadért, ha az nem is biztos, hogy kényelmes választás. - 07.31.
Pénz …
Mi mindent jelenthet az a könnyedség, amit megélhetsz a családi szokásrend, nézőpontok elengedésével? Mi van, ha abbahagyod a hasonlítgatást, a versenyt, s elfogadod azt, hogy bármit meg tudsz teremteni korlátozó gondolatok nélkül?
Milyen álcaruhákat használsz, hogy eltakard a valós kapcsolatod a pénzzel? Miféle irracionális választások bevállalása repíthetne újabb és újabb választásokhoz?
Én most igazán ezeket a korábban irracionálisnak tűnő választásokat élem. Élvezem. Működnek. - 07.30.
Az intimitás 5 eleme:
Tisztelet, Bizalom, Megengedés, Sebezhetőség és Nagyrabecsülés
Bár én nap mint nap mondom, hogy a valódi bizalom nem más, mint bízni a GPS-ben, de ez csak a vicc…
Amit a legtöbbször éltem most a sok-sok mesteremberrel, az a sebezhetőség volt. Mekkora ajándék volt. Segíteni egy őszintén gyenge nőnek sokkal könnyebb, mint egy igazában nagyon magabiztos erőszakszervként megéltnek. Amikor nagyon kivoltam, még a könnyeimnek is utat engedtem. Nem is tudtam volna leállítani őket.
… és mekkora segítség volt a bizalom accesses értelmezésének ismerete. Így nem volt mást tennem, mint elfogadnom azt a választásom, hogy evvel a csapattal dolgozom a lakásfelújításon. Ők ilyenek. Tudják, amit tudnak, s ha elfogadom ezt, akkor előfordulhatott, hogy megmutatták, csodákra is képesek.
Alapozó van. Mennyi minden tisztult az acceses eszközök, többek között az intimitás 5 elemének használatával.
Mi mindenben adhatnak ezek az eszközök segítséget Neked? - 07.29.
Választás…
Elhiszed-e, hogy valóban van választásod? Hogy nem kell megfelelned, hogy jó vagy akkor is, ha saját magadért választasz? Az Alapozó (is) szinte mindig erről szól, hogy valóban elhidd, hogy nem kell mások helyett választanod…. Mekkora megdöbbenés, amikor kiderül, hogy a Nap akkor is feljön, ha magadért választasz, ha megengeded magadnak, ha felismered a félelmeidet és akár irracionális választásokat hozol.
Nem tudod elképzelni, hány és hány régebben irracionálisnak tűnő választásom teremtette azt a békés honomat, ami most születőben van. Nagy-nagy öröm.
Ugye Téged ez nem érint? Vagy mégis? - 07.28.
Alapozó …
4 hét után még kicsit tábori konyhával, de tiszta, kész lakásban újból tartok Alapozót. Hihetetlen élmény azt csinálni, amit nagyon élvezek. Micsoda csoda már csak az, ahogy kisimultak az arcok a nap végére, ahogy a bú és öröm könnyei után olyan nagy béke-nyugalom hangulat lett a meghatározó. Nem gondoltam volna, hogy egy-egy mindentől megtisztított sarok energiája ekkora hozzájárulás lehet. A csend, a békesség energiája sokkal-sokkal erősebb most, s mi minden lehetséges még? - 07.25.
Boldogság…
Még mindig lakásfelújítás. 4. hét. Boldogság pillanatok tömkelege a nehézségek mellett.
Mennyi boldogságpillanatot indíthat el, ha erre jársz?
Napok óta nem nyitom ki a gépet, s ma mekkora boldogság volt, hogy ez a hír köszönt rám ma elsőként: „Hogyan teremtettem autót 5 hónap alatt? Köszönöm Sulci az Alapozót, ahol végre igazán elköteleződtem a földi létezés(em) felé. Ez volt a kiindulópont. …” - 07.21.
Pénz …
Sok pénzes klubot, workshopot tartottam az évek során. Sokat tisztítottunk, jöttek szuper visszajelzések. Azt hittem, hogy igazán hitelesen sokat változtathatunk.
Ezen a héten a lakásfelújítás koszából érkeztem a klubra. Hihetetlen, mi mindent nyitottunk.
Azt hiszem, most kezdem kapizsgálni azt az energiát, amiről eddig olvastam, hallgattam, ami változtatott már egy csomó mindent az életemben.
De ez most más. Ez a könnyedség rengeteget segít nap mint nap a választásaimban a lakásfelújítás alatt. Most válok le a családi hagyományok aggodalmairól, valójában most kezdek választani. Eddig úgy csináltam, mintha…. Ez jó. - 07.19.
Testem és én …
Hányféle elvárás, elképzelés, mások elképzelése határozza meg a v/isztonyodat a testeddel?
Még mindig lakásfelújítás, de már takarítás, kipakolás élményeit élem Eddig 32 banános doboz tartalma már a helyén.
Ha bárki, akárki azt mondja, hogy én ezt a lakásfelújítást így fogom bírni – sokkal, sokkal jobban, mint 15 évvel ezelőtt egy kisebb lélegzetűt, akkor én jól alaposan kiröhögtem volna. Előtte hányszor és hányszor nyűglődött itt-ott a testem, ami mind mind eltűnt ebben a jól terhelt 20 napban.
Hihetetlen.
Mennyi megszokás, ragacs akaszt meg, ragaszt be fájdalmakba, félelmekbe, megszokásokba? Hány ítélet mentén alakítod kapcsolatod a testeddel? Én most igazán hálás vagyok. Fáradtan várom a megérdemelt (már megbeszélt) masszázsomat, kényeztetést. Várom, hogy használjam az új csuda zuhanyom, ami most még eláztatja az alattam lakókat….
Mennyi mindent tanulok ebben az igen intenzív időszakban, el sem hiszitek. Majd mesélem, adom Neked is, ha érdekel, ha választod. - 07.17.
Boldog férfi…
Irom nap, mint nap, hogy 6-8 férfi – köztük még fiatalok dolgoznak a lakásomban. Velük vagyok egész nap, hallgatom a történeteket, a megéléseket.
Mi minden határozza meg, hogy kinek, minek, mi a boldogság? Milyen dobozok, milyen körülmények alakítják, mi az elismerhető, mitől fogadja el magát valaki könnyedebben?
Sok könyvem van. Elkezdtük visszapakolni. Egyikük elképedve nézte a mennyiséget, s hihetetlen büszkeséggel mondta, hogy ő egyet sem olvasott még…. de az nem is kell az életez. Ma megkérdezem, mit gondol, mi kell ahhoz, hogy boldog legyen az élete. Miről szól az a kapcsolat, amiben jól érzi magát? Mi az, amit elismer magáról?
Mi mindent szabadíthatunk fel, hogy a te életed, önmagadról alkotott képed is megváltozzon, ha most nem tetszik? - 07.16.
Munka …
Még mindig napi 7-8, tegnap volt pillanat, amikor 13 ember dolgozott szuperül változó, alakuló lakásomban.
Tökéletesen látni, ki élvezi, amit csinál, ki pénzt keres, ki az idejét tölti és úgy csinál, mintha dolgozna.
Aki élvezi a munkáját, ha javítást kérek tőle, megköszöni, hisz örül a szép végeredménynek. Aki pénzt keres, az iszonyú dühös lesz, hogy bármihez még egyszer hozzá kell nyúlnia, az időt töltő van felháborodva a legjobban, hogy hozzá szólok, mert őt nem lehet zaklatni…Miközben többnyire a lakásban vagyok a kifutó, a kénemégegy beszerzője, a kávéfőző automata, esténként bevállalok egy-egy kezelést, klubot. Nem kevéssé fáradtan néha értetlenül nézve magam elé indulok el, nem kapizsgálva, hogy miért is vállaltam ezt most? Aztán kiderül, hogy ez a töltekezés, az élvezkedés ideje. Tök jó, hogy ennyire tisztán mutatja magát, hogy hálás lehetek, hogy azt csinálom, amit szeretek, s most még a környezetem is mennyivel nagyobb örömöt fog adni ehhez! - 07.15.
Ítéletek a testekről…
Napok óta férfimunkásokkal töltöm a napom nagyobb részét. Hajnaltól napestig foltos, festékes munkaruhában vannak. Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy nincsenek egymásról szóló megjegyzések, ítéletek – látszólag csak úgy játszásiból. Egymásról, az asszonyaikról, az ott nem lévőkről. Mert ez könnyű téma. Hány és hány beragadásuk határozza meg elvárásukat? Mennyire más az, ami fontos nekik, amire én nem vagyok figyelmes?
Éberek lennénk-e együtt arra, mi minden tesz vakká? - 07.14.
Kivetítések, elvárások …
A mai téma is még a lakásfelújításból terem. Elég intenzíven zajlik – soksoksok tanítással.
A radiátoraim is újak lettek. (nem gondoltam, hogy ekkora öröm megszabadulni az addig békésen meghúzódó ütött-kopott öregecskéktől, s velük 60 év összegyűlt porcicáitól.)
A cseréhez le kellett engedni a ház radiátoraiból a vizet. Ezt a ház szerelője tette meg.
Érdekes volt látni a szemét, ahogy az ott lévő csapatról azon nyomban véleményt alkotott, és azt is tudatosítani, ahogy én abban a pillanatban megijedtem, pedig itt még csak a kivetítések dolgoztak. No meg a következtetések sora: akkor, ha nincs ilyen szerszámuk, akkor nem …, akkor, ha így akarják megcsinálni, akkor …. Évekkel ezelőtt valószínű a félelmem sokkal hosszabb ideig tartott volna. Most is jött az aggodalom: mi lehet emögött, de jött a megengedés érzése is: a bizalom.
Kész van. Örülök, hogy az elhúzott szájnak, a furi fejtartásnak, a kérdő szemöldökfelhúzásnak nem adtam hosszan teret.
Életed hány és hány percében vetítesz ki emberekre dolgokat, képzelsz el előre helyzetekre megoldásokat, ezekkel dobozba zárva őket? Hányszor veszel el lehetőségeket megoldásokra csupán a kikövetkeztetéseiddel? - 07.13.
Hálás…
Ezek a szösszenetek mindig az elkapott energiákból születnek, vagy ki tudja miből. Most képtelen vagyok másról írni, mint a hétköznapjaimat olyannyira behálózó lakásfelújításról.
Arról, hogy milyen hálás vagyok, hogy belevágtam, hogy micsoda segítséget jelentenek kapcsolataim.
De a kapcsolatoknak most valami számomra teljesen új, zsigerekbe égett működését látom nap, mint nap. Mi mindent határoz meg a hagyomány, a szokásrend, az, hogy hová születtél…. Hajlandó lennél-e ébernek lenni arra, hogy mi mindenben követed a családod elvárásait? Mi mindenben látod valóban a mást, mi az, amire csak úgy rábólintasz, de nem ér el hozzád a változás lehetőségének szele?
Rengeteget tanulok. Most naponta 3-7 munkás dolgozik, közben egy-egy mesél…
Emléxem, amikor a tanárcsalád szorító kötelékéből kiláttam annak idején, mekkora új világ nyílt, amikor másik munkahelyemen a Gábor cigányok szokásait tanulmányoztam, milyen izgalmas volt. Most ez sem különb.
Változtatni szeretnél beragadt kapcsolataid működésén? Lehetek-e társad? - 07.12.
Párkapcsolatok…
Tudjátok, lakásfelújítok. Minden nap Miskolcról érkeznek a munkások. Hajnalban indulnak, és aztán telefonon élik a párkapcsolatukat. Ki csendesen, ki hangosan…. Részese vagyok, hisz ott zajlik előttem. Érdekes rálátni egy teljesen más szokásrenden, energián alapuló kapcsolatrendszerre.
Örömmel veszem, hogy van, aki megosztja problémáját.
Ha Te is könnyebben választanál mást, csak …. vagyok Neked is szívesen. Egyszercsak kész lakásomban örömmel várlak, ha választasz. Sokan kedveik a párkapcsolati tolmácsolást, amikor az egymás mellett elbeszélés unalmassá vált mókuskerekeitől szabadulhatnak meg. - 07.07.
A testem és én…
Tudom, akár sok is lehet, hogy megint lakásfelújítás a téma…. Nem baj, testem, lényem ebben van nyakig… vagy ki tudja, meddig.
Lassan 6. napja nincs víz a lakásban. Szerencsére van megértő szomszédom van, éjjelre gyerekem befogadó meleg lakja vár…
Nem gondoltam volna, hogy a testem mekkora mértékben alkalmazkodik a helyzethez, ha megkérem.
Két dilis reggel volt, amikor nem lehetett látni a dolgok folytatását…. Akkor nagy szükség volt a szomszéd befogadó kicsi mellékes helyiségére. Akkor nem voltunk igazán harmóniában hab testemmel. Akkor mindenki dilijét átvettem, és alig találtam alatta magam. Akkor a testem is ellenállt, talán órákra is beszart a bizonytalanságtól. (No csak majdnem).
Most az elmúlt hétre visszanézve hihetetlen hálás vagyok a testemnek, hogy nem fájt, pedig a megszokottnak soxorosát töltöttem állva, járva, nem tört össze, nem éhes, nem …, nem …., hanem mindenben jó társam hajnaltól napestig.
Mennyi mindenre vagyunk képesek, amit el sem tudunk képzelni. Bezárjuk magunkat a testünkről (is) elképzelt kalitkába, és evvel hány és hány dolgot be sem kell vállalnunk, mert ehhez már öregek, túl kicsiknagyok, ilyenekolyanok vagyunk.
Barátságot kötnél avval a csodával, aki hordoz téged, szolgál napi 24 órában?
Ha segíthetek ebben, VÁLASZTHATSZ(.com). Választod magad? Választasz?
(5 nap kihagyás után esténként elkezdtem kezelni, szombaton képzést tartottam… és megint rájöttem, hogy mennyire jó nekem, hogy azzal foglalkozhatok, amit annyira élvezek. Köszönöm, ha ezt az örömöt megoszthatom Veled is.) - 07.04.
Lakás ….
Ülök egy 4napja elkezdődött lakásfelújítástól visszhangos vízmentes lakás érdekes harmóniájában és k eresem a cikket mára. Elsőként ez került elém. Véletlen. Mi lenne, ha ennek az építő felfordulásnak minden pillanatában elismerném a csodákat, amik itt történnek. Hihetetlen. Minden úgy alakul, hogy nagyon jó lesz a végén, nagyon az enyém, nagyon a tiétek, akik itt fogtok kezelődni, képződni, élvezkedni. … és miközben látom az alakulások csodáit, néha még mindig beleugrok az elkeseredés csapdájába, pl. amikor a legnagyobb hozzájárulásnak tűnt asztalos visszamondja a munkát, amikor a vízvezeték szerelő kiabál velem, mert nagyot hall…. És tudom, hogy jól alakul, hogy mindent meg tudok csinálni úgy, hogy az nekem jó legyen, hogy a vízvezetékszerelő megérti, hogy én vagyok a megrendelő, hogy van több jó asztalos is… és mégis. Igaz, csak órákra leszek vak, még tán az is lehet, hogy a manipuláció könnyei potyognak, de olyankor nem jó. Öröm, hogy tudok segítséget kérni, hogy sikerül újból és újból teremtővé válni.
Mi minden tisztul közben? Fizikai síkon: eltűnnek a kád alá dobott szemeteszsákok, a konyhabútor alatt összegyűlt bogárgyűjtemény, a sarkokból a csakodaférel ürüggyel pakolt cuccok, és mennyi érdekes hangulatú emlék, ami csak kidobásakor emlékeztet, az akkormilyenmásvolt-ra.
Ma ajtót cserélnek, ablakot… Olyan ablakot, amire azt mondtam, lehetetlen kicserélni. Nincs lehetetlen…
Lehetek-e társad abban, hogy Te is megteremtsd a csodát magad körül? Lehet,
(képzeld, ebben a becsomagolt, lefóliázott világban megleltem a facelift jegyzeteket, hogy holnap képzést tarthassak, mert nagyon megkértek rá. Hogy lehet még ennél is jobb?… ez is 1 csoda) - 07.03.
Nem tudtam írni.
Reggel annyira aggódtam a most a lakás kellékeként működő munkások hiánya miatt, hogy ennek az energiáját vadul őriztem, nem akartam megosztani veletek.
Mi kell ahhoz, hogy elengedjem a ház dolgozóinak segítő ítéleteit, az elnézést kérő papíromra írt rettenetes energiájú szövegeket, a dolgozók hordozta nyűgöket, hogy Rád figyelhessek ilyen reggelen is? Hány kivetítésnek, következtetésnek adtam teret, aminek nagy többsége köszönőviszonyban sincs velem? - 07.02.
Irracionalitás…
Lakásfelújítás irracionális történéseinek sorát mesélhetnem, de még csak az elején tartok.
MI mindent engedhetek meg, ami hót irracionálisnak tűnik?
A poros, letakargatott dobozokkal teli, amúgy kongó szoba közepén micsoda irracionális elképzelés, hogy írjak – mert fejem az nincs – megették a kivitelező teremtette hülyeségek nekem jóvá alakításainak teremtései. Majd mesélek, lesz mit…. tuti. Teremtjük az irracionális teremtések jó példáit.
Mi mindenben választottad eddig a nem logikusan kiagyalhatót? Vagy az elképzelhetetlen, hogy jó legyen, hisz …. és jöhetnek a következtetések, a kivetítések. - 07.01.
Pénz…
Több klubon téma a pénz. Mindig óriási lehetőségünk van arra, hogy oldjunk, tisztítsunk. Van mit.
Többször kezdünk avval, hogy családállításszerűen ránézzük arra, milyen is a Te viszonyod a pénzzel, s milyen a családtagjaidé. Nagyon soxor jó látni, jól látni, kit utánzunk, kinek akarunk megfelelni annyira. Érdekes.
Mi minden változhat, ha elengeded a családi szokásokat, ragacsokat, megfeleléseket, ellenállásokat? Nagyon nagyon élvezem azt a könnyedséget most, amit még tavaly sem éltem meg a pénzzel.
2018. elején volt egy képzés, amire összesen 200 ember mehetett a világ minden tájáról. Köztük voltam. Nagyon sok pénzbe került. (8000 USD + utazás, szállás) Az tűnt könnyűnek, hogy ne válasszam.
Nem választottam. Azt gondoltam, hogy ez így rendben van.
5hónapos rettenet követte ezt a döntésemet. Már-már nevetséges történések sora. Nem voltam képes elhinni, hogy nem az összeg nagysága tántorított el, ezért elkezdtem bebizonyítani magamnak, hogy az összeget meg tudom teremteni – ha nem képzésre, akkor minden más – amúgy fontossá lett kiadásra: megitattam a laptopomat teával – venni kellett újat tartaléknak, hogy tudjak dolgozni. Megjavították – csodát teremtve – garanciálisan. Akkor egyszer csak vidéken voltam, valami tejes dolog (nem fogyasztottam tejeset hónapok óta) szétégette a monitort, A szerelők csodájára jártak, mert nem láttak ilyet. Nem csodálkoztam, hiszen nem a logikus működésből teremtetett – a figyelemfelhívó irreális varázslatokból. Telefonomat levessel etettem. Nem értékelte. A nyomtatóm beadta az unalmast, (nálam! odaajándékoztam valakinek. Ma is jól dolgozik.)
…. és jött egyik pénzköltési lehetőség a másik után. Jött ez mindaddig, amíg fel nem fedeztem, hogy most ez egy bizonyítási hadjárat, hogy elismerjem: meg tudom teremteni a képzés összegét, sőt, még azon is túl.
…. és ahogy beismertem, vége szakadt a már-már mindenki számára mosolyogtató sorozatnak. Nem lehetett komolyan venni, annyira hihetetlen módon romlottak el a tárgyak egyik rettenet érve a másikat. Mind megoldottam.
Az elismeréssel a kedves tükröket tartó pénzköltő manók abbahagyták gonosz (???) hasznos működésüket és megnőtt a képzéseim, klienseim száma. Lényegit változott a viszonyom a pénzhez. Sok-sok lehetőséget adott ez az időszak a felismerésekre, az elengedésekre, tisztításokra, oldásokra.
Kilépnél-e Te is a jól megszokott mókuskerekeidből? - 06.30.
Térűr…
2014-ben Zágrábban hallottam először úgy, hogy fel is fogjam, mit takar.
3napos testtanfolyamot tartott Kass. Szünetben valaki epilepsziás görcsöknek tűnő valamiben fetrengett. Mi sem volt természetesebb akkor, mint, hogy SchullerÁgi rögtön segítségül robog.
Kass meg/leállított: hagyd, hogy Ő jöjjön ki belőle önállóan! Leültem. Messze tőle.
Aztán a képzés végén Kass megköszönte a térűrségem. Nagyon örültem neki…. csak…. nem tudtam, mit köszön.
Hazafelé az úton kérdeztem Andrást: jó, jó, hogy Kass köszönte a térűrségem, de az mi az?
András nagyon türelmesen vezetett rá: Mit csináltál, amikor Kass megkért, hogy hagyd a lányt? Mondtam: leültem és semmit ….. Hát ez a semmittevés, ez az akaratnélküli vanás a térűrség.
Akkor, amikor nem akarsz eredményt elérni, nem akarsz gyógyítani, amikor hagyod a másiknak, hogy az legyen, aki, épp olyan, amilyen akar lenni, akkor ott a térűr.
Fényadóként Biegelbauer Palival már megismerkedtünk evvel a “vagyokNekedviszonzásvárásnélkül” működéssel.
Mi kell ahhoz, hogy feladd Te is a feltétlen csinálni kell, változtatni kell, úgy, ahogy Te tudod a megoldást. Lehet, ez inkább a mindentjobbantudó felsőbbrendű seggfejséged? Megengednéd neki a saját tempóját, módját, ha az Neked nem is tűnik olyan működékenynek? - 06.29.
Fátylak nélkül…
A 7lépés a zökkenőmentes kommunikációhoz egyik lépése az, hogy tudatosan használd, vagy engedd el a fátylaidat, álcaruháidat.
Hányféle ruhába bújva dugod el magad – soxor még magad elől is? Fel – elismernéd? Mit adhat, ha tudatosan használod ezt a szuper eszközt majd? Tudod, az access azt mondja, légy önmagaddal igazán őszinte, másokat manipulálj, ha …. Lehet, szükséged van ehhez új arcokra? Használd – csak tudd, hogy ez választott, nem rád osztott szerep.
Hányan viselitek, a szegény vagyok, gazdag vagyok, sikeresen sikertelen vagyok, egyedül nem tudok lépni álcaruháit, s még mi minden mást? - 06.28.
Ellenállás…
Anyutól utolsó karácsonyunkkor egy bonsait kaptam. Örültem, de akkor még nem voltam tisztában avval, mit is hoz magával. Itatgattam. Nőtt, nyúlt, nem volt szép. Aztán egyszer csak meghallottam, ahogy kiabált, hogy elég a csukott szemekből, hogy ő nem olyan, mint a többi. Ezt tudtam addig is, DE vad ellenállásomban nem érdekelt. Aztán mégiscsak elvittem A Szakemberhez. Megtanultam a nyelvét. …és jót nevettem. Anyutól kaptam valamit, amit naponta legalább egyszer, de nyáron kétszer kell öntözni, rendszeresen nyesni, hogy jól érezze magát, szép legyen….
Szóval anyu elintézte, hogy minden nap ’felhívjam’, odagondoljak.
Ma már ellenállások nélkül teszem. Sőt. Büszke vagyok, hogy Bonsai bácsi felajánlott kincsestárából megvételre még egy csodafát két törzzsel. Igy most apura, nagymamira is gondolok nap, mint nap – azt a fácskát gondozva.
Jó érzés.
Mekkora örömöt ad ez a napi odafigyelés – már ellenállások nélkül! Mosolyogva
Mi mindent üzennek, amikor velük vagyok, és mennyire feltűnően mutatják, amikor nem figyelek rájuk… Értem már a jelzéseiket, a nyelvüket.
Odafigyelsz-e arra, hogy kapcsolataidban az ő nyelvén beszélj, ha azt szeretnéd, hogy azt értse, amit üzennél neki? Hányszor csúfítja el a pillanatokat, hogy nem úgy ápolod, ahogy az neki jó: túlöntözöd, nem adsz neki elég teret. Figyelnél a jelzéseire? Ha abbahagyod a harcot, az ellenállások adta remek dacruhák viselését, mi minden válhat egyszerűbbé? - 06.27.
Gázlángozás …
Alapozókon téma … Beszélgetünk a filmről … azaz soxor csak beszélgetnénk, mert sokan végig sem tudják nézni. Milyen ürügyeket mondanak eleinte? Túl lassú, a fekete-fehéreket már nem bírom… és csak mosolygunk, mikor mások meséi alapján felszínre tör mindaz a bántalmazás, amit a filmbe belekukkantás már elkezdett megborzolni.
Hányan éltünk összeszorítva képességeket, mert a gázlángozással sikerült elérni, hogy ’én csak…, én nem tudhatom, hisz…’ És azért valljuk be: mi is gázlángoztunk, gázlángozunk kapcsolatainkban.
Én bevallom. Anyuval tizenéves koromtól megvolt a (gázlángozós) játékunk. Az alaptörténetre nem emléxem, csak arra, hogy akármikor keresett valamit, mindig egy meghatározott hanglejtéssel mondtam: ’fél zsemle, egy mignon’ – s ebben benne volt minden: ezt sem érdemes keresned, mert ezt sem találod meg, mert …. vagy. Most is a fejemben szól…. Ciki… Mert játék volt, DE mégsem. Mert a hülyevagyokhogynemtudommitörténtvele érzését hozta fel keményen… Saajnálom.
És hányan ébrednek rá, hogy védekezésből hányszor és hányszor gázlángoznak..
Jó filmnézést!
Aztán, ha felszínre tört bántalmazásaid oldásához társat keresel, VÁLASZTHATSZ(.com). Várlak akár bántalmazásoldásos workshopokon, vagy a kezelésen, ami Gary Bántalmazásoldásos hanganyagának 30-szori meghallgatása után lehetséges. - 06.26.
Képzések gyerekekkel…
Jó volt rátalálni erre a 3 évvel ezelőtti írásomra.
Azóta még több csoda történt, azóta még biztosabb vagyok abban, hogy jóóóóóóóóóó.
Nagy öröm, amikor családtagok, barátok jönnek együtt, hisz akkor még könnyebb kezeléseket cserélni.
Szeretem, amikor gyerekek jönnek a képzésre (15 éves korig ingyen). Nagy könnyedség, ahogy tapasztalatoktól, kivetítésektől, következtetésektől mentesen – szabadon rakosgatják a kezeiket, s érik el a változásokat.
Szeretem, hogy az access segít abban, hogy más szemléletű, tudatos felnőttekké váljanak azok a gyerkőcök, akik élik családjukkal az access életszemléletét.
Választhatsz.(com) Te is, hogy választod-e a változásokat -akár közösen gyerek(eid)del - 06.25.
Ostorod…
Én rossz vagyok ….Én jó vagyok …..Ha megkérdezed a veled beszélgetőket, melyiket választják, szerinted hány százalék választja az én jó vagyok-ot? Kevés. Nem vagyok elég neki(k), nem tudom (még)tökéletes(ebb)en csinálni, nem szeret, pedig, ha jó lennék, akkor tuti igazán szeretne, nincs elég pénzem, nincs még párom, munkám, unokám. Minden, ami csak körülötted nem működik, az a Te hibád, mert rossz vagy.
Hány és hány hülye következtetés, félelmekből (is) adódó kivetítés alapján húzod magadra a dac énrosszvagyok álcaruháját, és hogy még kurflisabb legyen az egész, közben jól azt gondolod, hogy Te jó vagy, csak az össze körülötted lévő hülye és nem látja ezt. Pedig Te helyettük is elviszed a balhét, hisz a Te vállad jó széles, elbírod a mindenki terhét. És mégis rossz vagy.
Kiszállnál ebből a jól működtetett dobozodból? Megtennéd magadért, hogy ettől kezdve azzal teszel értük, hogy boldogságoddal – az énjóvagyok energiáddal beragyogod őket, hogy, ha Rád néznek, akkor ők is megláthassák saját szépségüket?
Leraknád, a sokat használt, megkopott, imitt-amott túl kifényesedett mártír-ruhát, s felvennéd az elismeremmagam színes könnyed öltözetét?
Nézzük meg, feljön-e úgyis a Nap, hogy nem teszed magad rosszá! Nézzük meg, mekkora tér nyílik, ha magadért teszel! Úgy őszintén, ha kicsit szokatlannak is tűnik. Meg lehet, hogy zavar, hogy így nem fogsz megfelelni a kisdobosok 6, az úttörők 12 pontjának, sőt, még mi minden(ki) másnak. - 06.24.
Mostoha szülőnek lenni…
Soxor észre sem vesszük, hogy egy-egy szóhoz milyen energia tapad. A mostoha szóról a mesékből megszoktuk, hogy igen ritkán bír valamiféle kedves, szerető hangulattal: mostohán bánsz magaddal – egyáltalán nem takar kedvességet, ’mostoha helyet kapott az életemben’ – ez sem a prioritást jelenti.
Éber lennél-e arra, hogy hány és hány szavadhoz kötődik élményed, családi emlék, történés, amiket a veled kommunikáló nem ismer, teljesen másképp értelmez.
Párkapcsolati tolmácsolásokat tartok. Ezek működése épp azon alapul, hogy a problémák sorának alapja a félreértett kommunikáció. Azért nevezem tolmácsolásnak, mert abban tudok segíteni, hogy egymás nyelvét jobban megértsék vendégeim, s ráébredjenek a félreértelmezett működések sorára.
A legizgalmasabb ilyen tolmácsolás egy 70 évesnél idősebb, 50 éve együtt élő párral történt. A néni pánikbeteg volt évek óta – evvel kerestek meg annak idején. Aztán bevállalták a közös oldást, s kiderült, egymás működéséből, szavaiból mi mindent értenek félre. Ahogy mindez tisztázódott, mosolyogva, kéz a kézben mentek el. Egy hét múlva jött a hír, hogy már nincs szükség a pánikbetegségre, hogy együtt menjenek a piacra – a néni csak lazán megkéri papát, hogy segítsen neki cipekedni, és egy-egy darabért maga is szívesen letotyog egyedül. Megszűnt a dac, a sértettség állandó vendég lenni náluk.
Milyen szavak, működések ragadtak be nálad akár a családodból hozva, akár előző kapcsolataid ajándékaként? Mire láthatsz rá másként, ha nem a megszokás hozza be az automatikus választásaidat? Mi mindent szabadíthatsz fel, ha meghallod a másikat úgy, ahogy ő mondja – kivetítések, következtetések, belemagyarázások nélkül? - 06.23.
Teremtés…
Péntek este pakolástól fáradt testem épp pihenőre tettem. Úgy tűnt, hogy másnaptól jönnek az ugyanilyen, testidegennek tűnő mozgásokkal igencsak teli napok a nyugodt, többnyire a masszázságy, íróasztal mögött mellett töltött idők helyett.
És ekkor telefon szinte síró hanggal: mikor jöhetek? Fontos. Bevállaltam szombatra – egy kicsit tovább tolva az újabb pakolást.
Mit hozott magával? Szó szerint ilyen a párkapcsolati problémát, amilyenről Dain ír. Sírva jött, mosolyogva ment.
Mi van, ha nem is az a problémád, amit jelentőségtelivé teszel, hanem valami más, amit eldugsz még magad elől is? Mi mindent adhat, ha fel/elismered, hogy egy többször elmesélt helyzet nem is igaz valójában, csak már annyiszor hallottad (magadtól) ugyanabból a nézőpontból elmesélve azt, hogy el is hiszed, hogy úgy van? Mi van, ha Te tetted megváltoztathatatlanná a szerepeiteket? Levennétek az álcaruháitokat, a szerepeket, amikhez oly könnyű ragaszkodni?
Ui.: A szombati bevállalás azt a lehetőséget hozta még ajándékba, hogy új kliensem a maradék pakolós napokra tud jönni segíteni. Mindkettőnknek szupert teremtettünk. - 06.22.
Ítéletek…
Hány és hány dolog van, amit, ha elismersz, vagy, ha nem, nem is arról, szól, amiről azt gondolod, hogy az: Önmagadról alkotott képed nem a valóst tükrözi. Hány és hány működésünket motiválja az ellenállás, a jusztis, a csakazértis, a csöppet sem makacs ragaszkodás ahhoz, hogy milyenek vagyunk, milyenek lehetünk, hisz hoztuk magunkkal, hiszen …., hisz… Ontjuk a vélt okokat, miért vagyunk megváltoztathatatlanul nem eléggé jók.
Ránéznél arra, hogy az önmagadról alkotott jó, vagy a rossz ítéleteidnek mennyire meghatározója az,
– hogy félsz: „nehogy olyan legyek, mint”, „most pont olyan vagyok, de” ,
– hogy hasonlítgatsz: „nála jobb/kicsit talán rosszabb, de, ha …”
– hogy tudsz egy elérhetetlent, amilyen úgy sem lehetsz: „arra én nem vagyok képes úgysem, hogy olyan legyek, még akkor sem, ha…”…. és még hányféle képpen állunk be magunk elé, nehogy valóban megláthassuk azt a CSODÁt, akik vagyunk.
Ha az segítségedre lehet, hogy én tuti meglátom a benned rejlő CSODÁT és segítek meglátni Neked is, akkor VÁLASZTHATSZ(.com). Örömmel várlak, ha választod a Barátságban a testeddel workshopot, a klubokat, vagy valami mást – talán alapozót? Bántalmazás oldását? Mi lehet most a legnagyobb hozzájárulás az életedhez? - 06.21.
Dobozból ki…
A dobozokról most egészen kézzel fogható banános dobozok jutnak eszembe, amikből tegnap jó sokat megpakoltunk, amitől most egészen kellemesen lázasak az izmaim, és a derekam is jelzi, hogy ez a fajta mozgás nem a napi rutinom része.
És közben mennyi dobozomtól váltam meg és mennyi tárgytól – köztük nem kevés emléktárgytól is. Már egész könnyedén megy a dolgok elengedése. Elismerem!
Elsuhant egy gondolat: ennél a felújításnál már nem kell megfelelnem anyuéknak. Apu korábban sem volt megállító. Általában nem tudott a változásokról. Nem volt mérvadó a véleménye, nem akasztott meg. De mennyire-mennyire ott volt minden választás háttérben anyu a nem elvárásnak hívott elvárásokkal… dobozokkal.
Mi lenne most más, ha még élne? Talán az ő dobozait is vinni a magaméi mellett… Talán az ő választásainak is meg akarnék felelni. Vagy már talán nem is?
Te milyen korlátokkal veszed körül magad, hogy nehogy elismerd azt a különleges csodát, aki Te vagy napról napra másként ragyogva? Éber vagy-e mindarra, mi minden mögé bújsz jó kis ürügyeket teremtve akár, csak, hogy jól megtarthasd a jól berendezett dobozaidat? - 06.20.
Álmok…
Nekem nem nagyon voltak. Túléltem. Ezt nem csináltam nagyon feltűnően, hisz vidám, sok jóval teli napjaim voltak különösebb álmok nélkül. Ha adódott izgi lehetőség, örültem, ha nem, akkor is tartalmasan éltem, megoldottam, tovább léptem, megoldottam, tovább léptem.
Evvel, hogy beleléptem a lakásfelújításba, ez adta a lehetőséget, hogy lássam, mi mindennel élek jó megszokásban, s most éberen erre mennyi elrejtett álmom valósul meg!!!
Nap, mint nap. Már csak avval, hogy kidobom, hogy átrendezem, hogy …., és hogy… és hogy.
Mennyi kicsi, közepes, nagy álmod beteljesítéséhez nem kell semmi más, csak figyelj magadra, engedd meg, vedd észre, hogy eddig ki/mi minden akadályozott abban, hogy megtedd magadért magadnak, ami igazán olyan lényegtelennek tűnő kívánság, és hiánya valójában akár gennyes fekély okozója. Csak meg akarsz felelni mindenkinek: neki, neki, meg az ő emlékének is.
Mi lenne, ha, ma kinyitnád titkos vágyaid tárházát, és megnéznéd a még tán magad elől is elrejtett vágyaid listáját és választanál? Lehet, ellenállásokra bukkansz, lehet, a változásaid, az új választásaid már könnyedséggel teremtik álmaidat.
Kiszállnál abból a megszokottból, amit a családod, a környezeted gajdolt rendületlenül: Ne álmodj, nem érdemes!
Mi van, ha Te már nem ezt éled, s közben ez a rád telepedett érzés visszatart az örömeid megélésétől? Éber lennél erre? - 06.19
Most jó érzés írni a pénzről.
Az Access-életem kezdetén nagyon más volt.
Nemrég felismert működésem az volt, hogy én vagyok a gyengébb megmentője. Soxor akár álláspontot is változtattam, hogy jól segíthessem a látszólag gyengébbet az élet különböző területein. Így volt ez a pénzzel is. Nagyon szívesen álltam be a nehézsorsúnak ítélt, a szegényebb-szerényebb lehetőséggel bírók mögé – néha úgy, hogy kérték ezt, néha csak azért, mert tuti kell neki a segítség és én majd …
Hányszor és hányszor zárunk be embereket a nehézsorsúak dobozába csak pusztán a sajnálatunkkal, a feltétlen segíteni akarásunkkal, a felsőrendű seggfejségünkkel, aki jobban tudja, hogy neki mi a jó. Emögött egyáltalán nincs ott a bizalom, hogy meg tudja csinálni. Úgy, ahogy Ő szeretné, ahogy ő engedi meg magának.
No így voltam jelképes szakszervezeti bizalmi, aki megértette, hogy a másik képtelen kifizetni, lépni, tenni magáért. Így voltam az akkor még minden lámpánál dolgozó szegény ablakmosók eltartója, amíg meg nem kérdeztem egyiküket, mennyit keres, evvel a kötetlen munkaidős munkájával. Kiderült, hogy az enyém minimum háromszorosát. – Nem minden az, aminek látszik!
Haragudtam a pénzre, ami elválaszt, ami megakadályozza, hogy emberek megtehessék, megvehessék, amit szeretnének.
Igazából nem tűnt fel, hogy én mindent meg tudok teremteni, amit szeretnék. Persze sok munkával, de ennél mi sem volt természetesebb.
Kass első pénzes kurzusa lökött ki ebből a kevés pénzünk van, de azért jól megélünk dobozomból.
Össze kellett írnunk a havi rezsinket úgy, hogy a nem rendszeres kiadásokat is hónapokra bontjuk (pl a karácsony, a szülinapok, képzések, ruhák, stb kiadásait is 12-vel osztjuk,). Megdöbbentett. Szembesített avval, hogy az az összeg, amit havonta kiadtam, amit havonta én teremtettem az nem abba a kategóriába tartozott, ahová én soroltam magam.
Baj van! Mi lesz az ítéleteimmel? Megengedhetem az örömöt? Akár büszke is lehetek, hogy megteremtem? Vagy mégsem?
Megugrottam. Kezdtem nagy örömmel tudatosítani, hogy a pénz arctalan energia, hogy mindenkire rámosolyog, ha hagyja, hogy mindenkinek ott vannak a saját maga teremtette lehetőségei barátságot kötni a pénzzel.
Jó példa volt a bohóc. Még munkába jártam, amikor az Árpád híd lábánál már hajnalban bohóc maszkban ingyenes metró újságot áruló embert elismertem 1-2 százassal minden nap. Látta külföldön ezt a koldus-módszert –mesélte egyszer– s ezzel a dupláját kapta, mint annakelőtte. Igaz a festék árába, és napi 5 perc maszkolásába került.
Rengeteg sztorim van a pénzzel kapcsolatban, hisz sok workshop mutatott tükröket, sok képzés mutatott mintákat – dobozokat.
És sok sok példám van már arra is, hogy útra bocsátva családi elvárásokat, szokásokat, sértettségeket hogyan változott meg emberek sorsa kicsit, nagyon, mégmeglepőbben nagyon.
Én igencsak élvezem, ahogy most választoka lakásfelújításomhoz dolgokat. Nem szükségből. Néha be is kavar, a biztoshogylekelleztcserélnimikormégműködik érzés. Aztán rákérdezve, hogy kihez tartozik, rájövök, hogy én az újat választom. A szempont a kényelem, a jó érzés: mi mindent szabadíthatok fel, ha nem fog zavarni már a letört asztalvég, a kitámasztva is még működő, és a többi így energiát lopó tárgy.
Köszönöm pénz, hogy ebben tuti társam vagy. Hálás vagyok. Megdöbbentő utak alakítják a napokat úgy, hogy könnyűek legyenek. Így is, hogy nem a legolcsóbb, nem a deezisbetöltiaztaszerepet megoldásokat vadászom. Azt vadászom, hogy mi ad nagyobb boldogság érzetet.
És annyira büszke vagyok mindenkire, aki kilépett már eddig a nemtudommeglépni dobozából.
Jól járnak a minket körülvevő boltok. Az Alapozók 4 napja alatt szinte minden csapatban jönnek a megengedő, régi vágyakat beteljesítő szabad vásárlások és közben sokaknak érkeznek a nagyobb számú megrendelések, bejelentkezések. Egy volt vendégemmel, aki most épp Krétán egy csodalakban a tenger partján élvezi az életet, mert alapozó és oldások sora után megengedte magának, hogy onnan dolgozzon – most Dupla Dinamit-ként –ahogy ezt a nevet kaptuk- „Üzleti tanácsadás akadálymentesítéssel „-t ajánlunk. Dani segít tisztán látni az üzlettel kapcsolatos működéseket, én akadály-mentesítek, ahol felszínre kerülnek a miértnem-ek. Nagyon érdekes. Attól, hogy tisztábban látsz, attól, hogy éberebb leszel, a Te tempód, a Te valódi vágyásod fog tovább repíteni, vagy tovább megfontolva haladni. De tuti tudni fogod, hogy az utadat TE VÁLASZTOD! Millió sztorim lenne még. Ha hallani szeretnél belőlük, gyere. VÁLASZTHATSZ. Dupla Dinamit? workshop a pénzről? vagy mi mindennel lehetek Neked? Ha programjaim között nem találsz épp Neked szólót, de keresnél valamit, hívj, írj, kitaláljuk, megteremtjük. Nem állunk le csak azért, mert …
Örülök, ha együtt szárnyalhatunk és a pénz már nem áll az utunkba. Rámosolygunk, visszamosolyog és adja magát. - 06.18.
Hányféle görcsöt kötsz az időhöz?
Nem leszek kész. Elkések. Úgysem elég az idő rá. Ennyi idő alatt képtelenség – használjuk a jól megállító, jól begyakorolt, könnyedén kicsúszó mondatainkat, amik szuper lehetőségeket adnak a nemisérdemesmár kezdetű cselekvéseink (nem) indításának.
Ez aztán rögtön feldobja az újabb lecsapásra kész labdákat: már megint nem …..,, még ma sem…
És akkor megint jól bánthatjuk magunkat, hogy bezzeg neki elég ennyi idő, bezzeg ő mindig odaér, no meg előszedhetjük az összes felmentő sablonunkat: ma senki nem tudta volna, mert akkora … van, még ő sem! És különben is ma időjárás van és a Hold sincs ma barátságban velem, meg a Plúúúútó…
És versenyeztetjük magunkat, és mindennek megtaláljuk a pontos (ind)okát, miközben CSAK VÁLASZTUNK.
Lehetséges, hogy ma mást válassz? Lehet, van némi ellenállás megszokott reakcióid, késéseid mögött? Lehet, evvel a működéseddel sokkal kompatibilisebb vagy a körülötted lévőkkel? Lehet, így nem tűnsz ki könnyedségeddel, ahol az idő a barátod és szabadon szárnyalsz vele?
Ma mit választasz?
Én most nagyon élvezem. A régen megszokott stresszelős hogyleszekkész, hogyleszmegidőben működés helyett hálás vagyok, hogy minden milyen könnyedén áll össze lakásfelújításom előkészületeiben. Eddig megdöbbentően minden… Hogy lehet még ennél is jobb? Mi mindent tanít, mutat meg ez az akció? Nem is tudod elképzelni!
Idő! köszönöm, hogy megváltoztál, hogy nem stresszelsz annyit. Köszönöm, hogy mostanában sokkal megértőbb, együttműködőbb lettél. Annyira más egy ilyen együttműködő idővel élni. Téged választalak ma is!
Vagy inkább: elismerem a változást, az új választásaimat! Tök jó! Sokkal könnyedebb így. Lehetek társad jól megszokott mókuskerekeid elengedésében?
Ma a kontroll lesz témánk szentendrei klubunkon. Ez biztos nem érint Téged. Vagy mégis?
És persze az Alapozó 4 egymást követő napja óriási lehetőség a fel/elismerésekre, az új választásokra, vagy mi minden más lehetséges?
(Tegnap befejeződött alapozónk egyik záró mondata: Úgy érzem, ez az Alapozó sejtátalakító volt. Máshogy kering a vérem, máshogy susog bennem a mozgás.) - 06.17.
Milyen álcaruhákat használsz, hogy eltüntesd magad még talán magad elől is?
Most több klubunk is szólt a bántalmazásról. Érdekes volt rálátni, hogy a legnagyobb bántalmazónk többnyire mi magunk vagyunk.
(Nézőpontunk teremti a valóságunkat. ) Mi az a nézőpont, amit fel/elismerve, útjára engedve szabadabbá válhatsz bántalmazó működéseidtől: nekem úgysem érdemes …, én úgysem …, engem nem …, minek is, hisz…., nem érdemes … Éber lennél rá, hogy ezek egyáltalán a Te gondolataid? Kihez tartoznak? Netán utánzol? Lehetséges, hogy besimulsz a többiek ilyetén működésébe miközben hülyét kapsz magadtól? Akár a reggeli rutin közben játszanál-e egy kicsit a tükör előtt? Nézd magad, ahogy Te látod, aztán nézd mások szemével: anyuéval, apuéval, a barátodéval, Garyével, Kassével, Sulciéval. Még csak ismerned sem kell őket. Csak nézd. … és vedd észre a CSODÁT, aki valójában Te vagy – ellenállások, kivetítések, nézőpontok nélkül. Úgy szeretem, amikor ezt csináljuk és megjelennek a rádöbbenő, felszabadító könnyek. Úgy szeretem, amikor ilyenkor egy új világ nyílik ki, amiben a valódi szépségé a hangsúly.
(Nézőpontunk teremti a valóságunkat.) Hány és hány bántalmazásunk kötődik ahhoz, hogy megfeleljünk az anyu-apu- nagyi képnek, soxor még csak nem is a rólunk alkotottnak, hanem, amit tőlük vártak el, s ránk vetítenek.
Anyu szavaival már 3 éve nem is tud bántalmazni. Valószínű, sosem bántani akart, mégis a különböző oldásokon mennyi és mennyi sértettség, megbántottság köszön vissza, ami ott rejtőzik a mélyben, s még mindig terem ellenállásokat. POC-POD a kitudjahányadikon mindenre, ami még mindig belém égett fájdalomként jelez mindenkinél, akinek van hasonló nyűge. Már nem akarom átvállalni másokét – már nem akarom helyettük megoldani, már nem akarom bántani magam, mert nekem könnyebb. Már egyre többször szeretek annak örülni, hogy ettől, meg ettől, meg ettől is már szabad vagyok.
(Nézőpontunk teremti a valóságunkat) Még tart az alapozónk. Hány és hány észrevett és eddig nem felismert bántalmazást lepleztünk le, hány és hány működésünk lett sokkal szabadabb, hány és hány berögződés alól szedtük ki az alapokat, hogy jól felépített – sok-sok önszivatásból álló kártyavárunk jól összeomolhasson.
(Új nézőpontunk teremti az új választásunkat.) - 06.16.
Alapozó van.
Erre, sok accesses képzésre szinte minden alkalommal előre készülünk, és a testünk napokkal, hetekkel előtte már jelzi ezt. Fáj. Itt-ott-amott, lázasan készül, vagy előre tele van a hócipője –és azt akár egy bedugult orr is ól mutathatja. Bekapcsolnak az ellenállások.
Egyik résztvevőnek idefelé jövet megfájdult a hasa. Nem annyira örült. Két nap után tökéletesen már tisztán látjuk, hogy a teste a változás szóra, az azt érintő kérdésekre jelez. Amint eltűnik a változás lehetőségének szele, hasfájásnak se híre, se hamva. Amint megérinti bármi, ami változást hozhatna, a has kicsit, nagyon, még jobban villogtatja a ’veszély’ lámpácskát fájdalmával.
Szuper jelzőrendszer. Segítségével könnyedebb dolgozni, hisz nagyon éber, így nem enged elsunnyogni a változás lehetőségét megállító ellenállások mellett.
Nekem is van nem egy jelzésem, amit már mindig értek: ilyen durva működés például, amikor a szememben fekete vonalak kezdenek cikázni, ha este a lámpák körüli fény megnő, és szivárvány színeiben pompázik: ilyenkor nem iszom eleget. 1 liter vízzel való gyors feltöltésem már hozza is a valóban látványos változást. Kezdetben nagyon megijedtem. Ma már (egyre ritkábban) hálásan megköszönöm a jelzést.
Mi van, ha Te is megköszönöd a testednek a segítséget, ha hálás vagy, hogy beszél hozzád, ha nem haragszol rá, hogy meg akar állítani? Mi van, ha elismered: Te teremted?
Neked mi mindent jelez a tested? Mi mindenre vagy éber? Hallgatsz-e rá? Meghallod-e már a suttogását, vagy üvöltő jeleket kell adnia ahhoz, hogy felébredj és elkezd megváltoztatni a helyzetet? - 06.15.
Könnyű-nehéz …
Donniellelel Torinóban találkoztam először a Neked való test képzésen 2014-ben.
Ott tanultam meg úgy igazán a könnyű-nehéz accesses eszköz használatát. Működése nagyon hitelesnek tűnt, hisz Donnielle főképp ennek az eszköznek használatával fogyott rövid idő alatt csuda sokat. Mindig kérdezte a testét: igazság, ezt megehetem most? És néha, amikor nem tetszett a válasz, kicsit alkudozott…
Amint hazaértem, nagy lendülettel indultam a piacra. Lelkesen beálltam a halas pult elé és kérdeztem, melyik az, ami jó a testemnek. Ártól függetlenül semmi nem kellett neki (nekem). Átsunnyogtam a csirkés pulthoz és kezdtem a kérdezősködést. Ma is emléxem, hogy örültem, hogy kicsit hosszú volt a sor, volt időm kidőlni, mi is a nekem szóló. Semmi nem kellett… csak a csirkeszív. Nekem?? Csirkeszív?? Egyet-egyet már főztem bele levesbe, de nem voltunk igazán jó ismerősök. Szívpörkölt készült belőle. Fél kiló szívből. Úgy habzsoltam be, mintha régóta nem kaptam volna enni. Megdöbbentő volt.
Azóta is előszeretettel kérdezősködve vásárlok. Néha nagyon mást veszek, mint amit indulásnál gondolok.
Kipróbálod? Ha többet szeretnél tudni kapcsolatodról, ha tisztítani szeretnéd a helyzetet, várlak Barátságban a testeddel tréningen, (vagy máshol). Mi mindent szabadíthatsz fel pár óra alatt? Mi mindennel könnyíthetsz kapcsolatodon a testeddel? - 06.14.
Nagy gondban voltam, amikor 2014 márciusában Velencében voltunk ESB-n. Ez volt az első külföldi nagylétszámú képzésem. Előtte Torinóban még fülbesuttogós fordítással ültünk Maja és a sok olasz között a Neked való test kurzuson, aztán Zágrábban Kass 3napos test képzése is inkább horvátokat csalogatott – nem óriási létszámmal.
De ott, Velencében sokan voltunk sokfelől. Ezeken a kurzusokon emberek állnak sorba kérdéseikkel, amikre Gary, Dain, vagy épp aki tartja válaszol. Emléxem, micsoda megdöbbenést okozott, amikor jöttek a kérdések és Gary avval kezdte a választ: oh, te török vagy, akkor …, te dán vagy, akkor te nem …., te hottentotta, akkor …. . Nem értettem: ez az a nagy ítéletmentes Access, ez az a csoda ítéletmentes Gary?
S ez mindaddig így is volt bennem, amíg nem értettem meg az éberség és az ítélet közti különbséget. Attól kezdve csuda kíváncsian vártam a magyar kérdést, hogy mi az, amit rólunk fog mondani ismertetőjelként. Az ítélet mögött ott a szándék, a meg/elítélése a dolgoknak. Mennyire más az, amikor valamiről töltet, bármiféle szándék nélkül mondod el a nézőpontod.
Szóval sokat kellett várni, míg megjött az: oh, te magyar vagy, akkor … válasz. De megjött: búval ..szott. Azaz: Kedves, ha Magyarországra utazol, és nem mosolyognak rád lépten nyomon, az nem a Te hibád. Ők ilyenek. Számíts rá! …és nem az ítélet energiája volt benne, hogy például: Ne menj oda, ezek olyan búval …szottak, úgysem fogod jól érezni magad köztük.
Köszi Nektek, akiknek írom ezt most: rádöbbentem, hogy a minap miképpen szidta magát egy pedagógus kliensem: ítéletekből áll az egész napom: osztályozok, dicsérek, szidok…. És közben nem is, hiszen az osztályzatok is mindaddig csak mutatók, amíg nincs bennük büntető-jutalmazó szándék, amíg nem kerül melléjük az összes hozzájuk tartozó képzelt és valós elvárás súlya.
Hajlandó vagy abbahagyni az ítélkezést – a bántalmazást, az önszivatást?
Ma szép napra ébredtem, igazán mosolygósra. Várom a szuper Alapozós csipet csapatot. Csuda napunk lesz – önítéletfelszabadítós! - .2019.06.13.
ELF…TPBK…
Az Alapozó anyagában vannak olyan eszközök, amik segítenek éberebbnek lenni a körülötted lévő viselkedésmintákra.
Milyen izgalmas volt, amikor ráébredtem, hogy van nekem olyan barátnőm, aki igazi ELFem. Minek annak az embernek ellenség, akinek van jól működő ELFje – szuper változatos módon fájdalmakat okozó? Ma már sokkal éberebb vagyok arra, hogy ezt ne válasszam!
Neked van-e ELFed? Lehet, hogy Te működsz ELFként itt-ott-amott?
Másik kedvencem a számomra már elviselhetetlenül úúútálom ahogyműködik emberekre használatos TPBK (TehénPicsaBuziKurva) . Azért szeretem, mert olyan gyorsan teszi nevetségessé a dühöm, az elnemfogadásom.
Jelentem, van nekem is ilyen az életemben. Csak nevetek magamon, hogy mi a csudáért ragaszkodok ahhoz még mindig, hogy ez a TPBK hatással lehessen rám. Egyre rövidebb ideig tud működésével kihozni a sodromból: mindaddig a pillanatig, amíg a dühöm a fontos számomra, azt éltetem – mindaddig, amíg végre elnevetem magam ráébredve, hogy ő még mindig csak egy TPBK. És nem is lesz más. Csak, remélem, engem már egyre kevésbé fog megérinteni TPBKsága.
Te is küzdesz kapcsolataiddal? - 06.12.
Káosz és rend…
Christel üzleti titkai közül most a káosz és a rend működtetése érintett meg leginkább.
Tegnap a gödöllői klubon hány és hány rendnek tűnő – szabály szerinti – nekünk igaz nem kellemes működésünkre lettünk figyelmesek.Mi lenne, ha ma még sokkal éberebb lennél arra, hogy amit csinálsz (választasz), azt azért teszed, mert így kényelmes, ezt diktálja a megszokás, mások elvárásainak sora, vagy mert Neked így jó? Ma hányszor választasz valamit csak azért, hogy ne légy meg/elítélhető? Hányszor egyszerűbb választani a jól ismertet, mint a káosz lehetőségtárházából szemezgetni?
Hány és hány kapcsolatodtól nem kaphatod meg mindazt a kincset, amit az adhat, mert megpróbálod a rendes kapcsolatok dobozában éltetni – rendszeres rendes elvárások sokaságával?
És hányan vagyunk, voltunk büszkék arra, hogy kapcsolataink tömkelegét elengedtük, mert azok megszokott rendje már szorított? Biztos elengedtük volna akkor is, ha kitoltuk volna a doboz oldalát, vagy egy olyan dobozba tettük volna át –ahol tágabb a tér, ahol természetes, hogy csipegetsz a lehetőségek tárházából, a káoszból ítéletek, következtetések, számítgatások nélkül? – és mi van, ha most nemcsak a párkapcsolatok titkos, rendetlennek tűnő kincseire vonatkozik ez?
Lehet, hogy szülőként szorultál be egy rendesszülőígyműködik vagy egy rendesgyerekígynemviselkedik dobozba?
Mi lenne, ha ma kincsvadászokká válnánk, s éberek lennénk arra, mi minden lehetséges, ha ma nem azt vennénk le a polcról a közértben, ami egészséges, vagy ami akciós, amit megszoktunk, hanem ma valóban választanánk? Ha ma nem csak abból a megszokásból hívnánk fel…, ha nem a (reggeli) rutin megszokott rendjét követnénk?
Ahogy ezt leírtam, computerem abbahagyta a rendes működést, s lefagyott. Lehet, nem is szeretnék káoszt? Lehet, sokkal-sokkal könnyebb a megszokott rendben gépiesen? Lehet, mégsem szeretnék szembe menni az árral, és jó az ítéletmentes megszokott? (vagy MÉGIS?) - 06.11.
Tökéletes…
Minden reggel izgat, mi lesz, amit ma írok Neked: ma a ’tökéletesnek lenni’ szólított meg a mai cikk olvastán.
Milyen hálás vagyok, hogy ma már nem is akarok tökéletes lenni. Mennyire természetesnek tűnt annak idején, hogy mindig csak a maximum volt az elérhető minimum. Hányan vagytok még így? – állandó versenyben az élet minden területén. Mi van, ha ránézünk most erre máshonnan, mi van, ha abbahagyod az állandó bizonygatást, megfelelni akarást?
Milyen nehéz volt először szembesülni avval, hogy a Nap akkor is feljön, ha nem én szabadítom fel az úttorlaszait , ami nem is volt dolgom, no meg nem is volt mit eltűntetni, de …., és feljön a Nap akkor is, ha nem az enyém a legjobb megoldásterv a hogyanra, és akkor is, ha, meg, ha, ha …., ha …, ha …..
És mennyire jó tudni ma: mennyi más út van, s lehet, hogy a másik sokkal jobb, mint az általam elképzelt. Örülök. Sokkal kevesebb a valós dolgom. Nem vagyok felelős a világ megváltásáért…
Legyen csak az a felelős, aki tökéletesen fogja megváltani….
Mi lenne, ha Te is letennéd mindazt a gondod, bajod, amihez közöd sincs, de úgy csinálsz, mintha csak Te tudnál megoldani, mert Ő tököl, ő meg lassú, ő nem jól látja, stb. Mi lenne, ha megengednéd ma, hogy Ő csinálja úgy, ahogy neki tökéletes, hisz az Ő dolga valójában … - 06.10.
Pénz …
Amikor 2013-ban elkezdtem foglalkozni az accessszel, hihetetlen módon zavart, hogy teljesen mindegy volt, milyen címen hirdettek képzéseket, minden alkalommal a pénz előkerült témaként, soxor ráadásul előtérbe is sodródott. Akkor igazi szakszervezeti bizalmiként működő lelkem harcolt: akkor azok, akiknek nincs elég pénzük kimaradnak ebből a lehetőség halmazból, amit az access ad? Ők még a telecallokat sem tudják kifizetni. Jaj, szegények! – zártam be őket a szegénység jó nagy, jól ismert dobozába jókat sajnálkozva. Közben már akkor is történtek pénzes csodák: egyik barátnőm külföldi kurzusát szőröstől bőröstül kifizette egy kliense – mégis a dünnyögés energiája működtetett.
Akkor még a Bars képzéseken mondtuk, hogy Dain szerint, ha fél évig naponta futtatod a bárokat pénz pontján, akkor félév múlva megváltozik az anyagi helyzeted.
Akkor még bosszantott, hogy a külföldi képzéseken megjelentek a különösen csinos, finomabb anyagú ruhák. Magamban jókat haragudtam viselőikre… persze csak addig, míg kedvenc horvát ismerősök ruhatára nem alakult át. Az nagy megdöbbenés volt. Az ő változásuk örömmel töltött el: mert szemmel látható volt a változásuk az access segítségével.
Lassan abbahagytam a puffogást, s magam is új ruhákat vettem a külföldi utak előtt – egyre nagyobb örömmel.
Akkor még 41 országban működött az access – ma 174-ben, akkor még nem választhattál különböző csoda facilitátorok tartotta pénzes kurzusok tömkelegéből nap, mint nap. Akkor még az első magyarul megjelenő könyv (Hogyan válj $pénzzé$) , s a vele együtt induló workshopok sem segítették a pénzhez való viszonyok gyors átalakulását.
Akkor még mi is kevesebben jártunk külföldi képzésekre. Milyen szuper az is, hogy Magyarország népességét nézve itt van a legtöbb Bars facilitátor, a minősített facilitátor. Miért fontos ez? Mert az access tudatossága szépen befolyik, és egyre könnyedebben elterül itt is.
Emléxem, amikor gyűjtöttük a pénzes szólásokat, hogy eltöröljük a velük való v-iszonyt. (kár, hogy most nem lelem az ilyen gyűjteményem– mennyire szépen mutatta, mi minden húzott le, kötött meg, minket magyarokat, akiket a balsors régen tép, ahol a pénz nem boldogít, s tudod, aki nem dolgozik, ne is egyék stb. No meg, ha ehhez hozzáadod a családi történetek sokaságát…. már kész is a megváltoztathatatlan kapcsolatod a pénzzel.
Hálás vagyok a sok pénzes workshopért, hogy én is annyit tisztíthattam, oldhattam azokon a pénzzel való kapcsolatomon.
Kívánom Neked is, hogy észrevedd: Te teremted azt is.
Ha változtatnál, szeretettel várlak itt-ott-amott klubokon, workshopokon, kezeléseken, képzéseken.
Nagyon boldog és büszke vagyok a változásra, s arra is, hogy mekkora változásokat látok körülöttem azoknál, akik váltottak, s a dünnyögés helyett az örömöt választották. Talán már Te is hallottad, hogy a pénz az örömöt követi (az access szerint).
Hallom, ahogy most épp úgy, mint akkor én keresed az ürügyeket, hogy a Te helyzeted miért kilátástalan annyira, hogy nem örülhetsz, a pénzed sohasem lehet elég…. és teljesen megértem, ha bosszankodsz. Őszintén mondom.
Mi kell ahhoz, hogy Te is kibújj a nézőpontjaid betapasztó, ragacsokkal teli visszahúzásából, s válassz valami mást? Mi minden segíthet ebben? Ki lehet hozzájárulás a változásban? Miben segít az, hogy most már ez a könnyedebb energia a pénzzel itt van: kézzel fogható, látható sokunk életében, akik nem gazdag családba születtünk, nincs meseszerű pénzt tejelő tehénkénk, akiknek a szemléletváltás adott lehetőséget az új választásokra.
Elhiszed, hogy Veled is megtörténhet a csoda, ha kiállsz magad elől? - 06.09.
Ragaszkodás …
Épp Davidet hallgatom és élvezem azt a könnyed, nem access nyelvet, amivel mindenkihez közel hozza ezt a módszert, életszemléletet. Talán most az fog meg leginkább, ahogy arra hívja fel a figyelmet, hogy minden hogyan kérdésre adott válaszunk mennyire következtetésből működésre serkent lecsökkentve a választások lehetőségét. Ilyenkor nem tudatosan működünk, ami nem jó, nem rossz, csak vedd észre!
Mennyire így működtem! Büszkén arra, hogy tudom A megoldást! Azt a megoldást, amit már biztonságosan, jól ismertem, úgyhogy maradhattam a jól kitaposott úton, a jól (vagy nem jól) működő mókuskerekemben. Mennyivel izgibb, ahogy most új lehetőségek tömkelege nyílik meg!
Mennyire büszke vagyok: nagyon jó barátom hívta fel a figyelmem arra, hogy mekkora a változás a működésemben. Elismerem. Egyre természetesebbé válik a szabadságom a kötött hogyanok, a következtetések, kiszámítások nélkül.
Ezekre a begyöpösödött, jól begyakorolt, beragadt, családi mintákkal, elvárásokkal teli működésekre láthatunk rá éberen, ezektől válhatunk meg, ha velünk tartasz klubokon, képzéseken, kezeléseken.
Csudára élvezem, ahogy a közös munka során az új választások elkezdenek működni, életre kelnek kapaszkodók nélkül. - 06.08.
Ítélkezés …
Mi van, ha a mai nap odafigyelsz arra, mennyi ítélkezéssel bántod magad? Mi van, ha éber leszel ma mindarra, valójában mennyi is ebből sajátod, és mi mindent veszel át/fel/meg?
Pedagógus családban nőttem fel ennek minden mindenféle ajándékával. Magam is úgy kezdtem – iskolában tanítva. (Mekkora öröm, hogy már réges-rég mást választottam!!!) Most is tanítok, csak ezt most facilitálásnak hívják, máshogy élem, éljük meg. Most tükör igyexem lenni – kérdések halmazával, elvárások, ítéletek nélkül.
Ítéletek nélkül!! Hogy benne van a fejemben, ahogy anyu kérdezi, akár egy-egy programra: hányas volt? Jegyek dobozába zárt ítélethalmaz nap, mint nap…. Milyen jó, hogy ezt nem vettem át annyira, mint annyi mást… És elismerem, hogy egyre ítéletmentesebben működök.
Képzéseken, workshopokon nagyon szeretem azt a játékot, amikor csukott szemmel tükörbe kell nézni először a saját, aztán mások szemével -köztük az enyémmel látni önmagad. Annyira örülök, amikor az én szememmel többnyire az elfogadást, az ítéletmentességet látják – soxor elsírva magukat.
Ma nézz többször tükörbe, és lásd meg azt a CSODÁT, aki Te vagy – ítéletek nélkül, elfogadva magad.
Ha ez most még nehéz, s jönnél gyúrni arra, hogy ez sokkal könnyedebb legyen, hát várlak Téged is!
Vasárnap a Margitszigeten játszunk 7lépésest és mi minden mást – már ott is találkozhatunk. - 06.07.
Entitás …
Nagy öröm, hogy van egy 2hónapos tündér, akit pocaklakó korában is kezeltem rendszeresen, s most is vendégem. Imádom. Igazán kiegyensúlyozott, mosolygós Csoda.
2 hete kezelésük előtti napon bántalmazásoldás worksop volt nálam. Elég feltűnő volt, hogy hosszú idő után megtelt a lakás entitásokkal –foglalkozás közben többször meg kellett nézni, kinyílt-e az ajtó, vagy csak úgy hallottuk. Igaz, éberek voltunk rá, hogy mennyien vannak velünk, de nem küldtem el őket, nem foglalkoztam velük.
Másnap ez a pici lány vigasztalhatatlanul sírt végig, míg édesanyját kezeltem volna. Nem akart szopizni sem, csak üvöltött és üvöltött. Mikor elmenőben voltak esett le, hogy mi lehetett a gond. Már tudjuk! Hihetetlen éber! Azóta figyelek, hogy mielőtt jönnek, tuti felszabadítsam a lakást az entitiktől. Eddig sikerült J.
Neked milyen élményeid vannak? Mire használod őket?
Az Alapozókon az entitásokkal is foglalkozunk. Érdekel? - 06.06.
Választás …
Szeretem, hogy a napjaimat azzal töltöm, hogy egyre többen találjunk önmagunkra, azaz válasszuk azt a reggelit, diétát, ruhát, programot, kapcsolatot, amiben igazán jól érezzük magunkat a nap egyre több pillanatában, amitől akár még boldogok is lehetünk egyre többször.
Nekem is jó tükröt tartanak az oldások, a képzések, de hogy ez mennyire ott van akár egy csempeválasztásnál is, ezt most bizton állíthatom. Írtam már, hogy lakásfelújítás kalandjába fogtam. Minden nap beleüti az orromat abba, hogy elismerjem a változásaimat, az új választásaim tömkelegét.
Egyik mosolyogtató történetem, amikor egy már véglegesnek tűnő csempeválasztás után még adtam az igazi jó érzésemnek egy utolsó lehetőséget: így állítottam be sok 900-1000 m2-es bolt után egy pici –talán 30? 40? m2-es üzletbe. Nem luxus helyen, nem luxus bolt…. (de! semmi nem az, aminek látszik!) Elveszetten lapozgattam a sokkal összezsúfoltabb mintapaletták között – a galérián a hölgy látszólag rám sem hederített, aztán mégiscsak leereszkedett hozzám, s akkor elkezdődött egy csudajó játék: megmutattam, mit választottam már a fürdőszoba, Wc burkolásához, s mondtam, mifélét keresek a konyhába.
Rám nézett, s valami egész érdekes mimikával kísért intonációval kérdezte: ezt választotta? De hiszen ez nagyon nem ön! De hiszen ez sokkal unalmasabb Önnél. Szó se róla, találkoztam én sokkalinkábbénvagyok csempével is, de arról 1000 érvvel beszéltem le magam, s már látszólag jól is esett a csendes szürkés harmónia hangulata a színek tánca helyett.
… és akkor most beletenyereltek, szembesítettek avval, hogy ez a lassú víz csendje szín azért nem is igazán rólam szól.
Izgalmas, nagyon sok nevetéssel teli óra következett, ahol ki tudja, hányszor hangzott el, hogy deezneménvagyokmegezsem, míg rátaláltunk, -tam az IGAZIra. A fürdőszoba öltözött új ruhába először… aztán a konyhának is meglett, az igenezazigazija. (amiről már a munkalap, bútorlapválasztás után ki is derült, hogy nem gyártja a gyár most.)
Ez sokkal izgibb választás! Mivel pocakos csempék, hajnalban arra ébredtem, hogy ezekkel nem lehet majd ugyanúgy bánni, mint az egyszerűekkel, ezekre sokkal jobban figyelni kell majd…. ezek sokkal többféle lehetőséget adnak, hogy rakjuk majd a falra. Ezekben még ott az alkotás lehetősége, izgalma…. Igen. Ezek jó gondok. jó tervezgetni.
Kíváncsian (kicsit türelmetlenül, de nem is) várom, hogy lássam már, mi az, ami most sokkal inkább tükrözi mai önmagam. Csapongó gondolataim rögtön felhívják a figyelmet, hogy jó tükör is kell, ami megmutatja majd oldásaink közben micsoda változások, simulások sora történik – nem csak facelifttel!
Ma megengedem magamnak, hogy szétszórt önmagamból kapj egy kicsit. - 06.05.
Elfogadás …
Morfondíroztam a cikk olvasása után, mit hozott fel bennem, ami Neked is érdekes lehet: Talán most kezeléseken többször került felszínre az öngyilkosság titkolt vágya. Az erről való véleményem is nagyon változott az accessszel élek óta. Sokkal nagyobb az elfogadásom, a megengedésem, az ítéletmentességem evvel kapcsolatban is. Mennyi hazug elvárás, rejtett düh szabadul fel csak attól, hogy elfogadható akár az öngyilkosság is, ha valaki azt választja. Mennyi családi titok kiszabadítása hozott nagy-nagy megkönnyebbüléseket! (Tudod, a ma titka, a holnap hazugsága.) Mennyi feszültséget engedtünk el, ahogy az élet nem választása is bekerült a választhatók sorába. …. és így már mennyire más nézőpontból lehetett ránézni!
Érint Téged is valahol? Átalakítanád a képed, de nem megy egyedül, meg amúgy igaziból titkolod még magad előtt is, csak legelkeseredettebb napjaidban kerül felszínre? - 06.04.
Következtetés …
Tegnap az angyalföldi klubunkon a testtel való kapcsolatunk volt a fókuszban. Mennyi következtetés, ragaszkodás az, ami fogva tart, ami szajkózza a megváltoztathatatlannak tűnő rettenetet. Mi minden van mögötte? Mennyi álruhába bújtatott nagyanyógondolat (vagy mi minden más?) ül rajtad – lehetetlenné téve az elfogadást, az új választást. Csudára élvezem, ahogy egyszercsak mégis eljut az információ: NEM AZ ENYÉM!….. Kövek zuhannak le, béklyók szakadnak le, ellenállások tömkelege válik láthatóvá – így mennyivel könnyebb akárcsak az új választás lehetőségét megengedni!!!
Lehet, Neked is könnyebb, ha mások tükrei segítenek rálátni a ragacsaidra? Várunk sok szeretettel klubjainkba Gödöllőre, Angyalföldre, Szentendrére, Törökbálintra, Árpádföldre. Milyen hozzájárulás lehetünk egymásnak ezeken a workshopokon? Öröm, hogy mindenhol megvan a résztvevők magja. Csatlakozol? Kipróbálod? Örülünk Neked, Várunk Téged is!2019.06.03.
Nagyon megörültem, amikor megleltem a régi cikkek között Kass írását.
Egyrészt azért, mert ma (06.03.18.00 angyalföldi accessklub) épp a testünkkel fogunk foglalkozni a workshopon, meg amúgy is.
Kass sister Áginak hív 2013. júniusi alapozónk óta, hihetetlen nagy segítséget kaptam tőle édesanyám, barátom elengedésében, nála végeztem 2 testtanfolyamot, s mi minden mást…. egyszerűen imádom azt az energiát, aki Ő, és mindig örömmel hallgatom, veszem belőle mindazt, ami az enyém.
Nem gondoltam, amikor a 7lépés a zökkenőmentes kommunikációhoz könyvének bemutatóján ültem, hogy az is mennyi élményt, hozzájárulások tömkelegét hozza később.
Egy facilitátori híváson kérdeztek többeket, ki milyen access eszközt nem adna millió dollárért sem. Ő a cikkben is szereplő könnyű-nehéz –igaz-hamis eszközt választotta, amiről itt is ír. Én is nagyon gyakran használom.
Mi mindennel járulhatsz hozzá mai klubunkhoz Te? - 06.02.
Ellenállás…
Hányféle ellenállást működtetsz, amikor számodra nehéz természetű, idegen működésű emberrel találkozol? Mit kapcsolsz be automatikusan, hogy ne sérülj? Vagy azért, mert ő úgysem ért (het) meg… Alapozó 3. napján vagyunk túl. Mennyi minden került más megvilágításba! Hány pajzstól szabadultunk meg felismerve a minket körülvevő elfektet, éberré válva a családi mintákra, makacs ragaszkodásokra. Élvezem ezeket a felismeréseket! - 06.01.
Dobozok…
Mi van, ha most Te is kiveszed a pénzzel való kapcsolatos anyukád, apukád, nagymamád, dédi dobozaiból, ahol ők édes együtt örökkön örökké a kesergőt ropták? Már csak úgy: megszokásból is. …ha kiveszed a pénzt a család pénzes rettenet történeteinek sokaságából? Elhiszed, hogy meg tudod változtatni? Csak úgy, mint minden mást is eddig az életedben? Ránézel, mekkora teremtő vagy valójában, annak ellenére, hogy állandóan az ellenkezőjét akarod bebizonyítani: csak… csak … de… és…. úgysem ……? Mi van, ha most másképp vágunk neki? Gyere! Most is annyira élvezem az éppen zajló Alapozón a rádöbbenések, új nézőpontok alakulásának sorát!
Mi mindent varázsolhatunk a pénzhez, s mi minden máshoz való viszonyodban? Alapozók kezdődnek velem: június 14. július 27. augusztus 17. Örömmel várlak Téged is J, hogy iszonyok helyett jó kis viszonyokat alakítsunk a pénzzel, és…? - 05.31.
Kérdések …
Emlékszem, amikor évekkel ezelőtt először olvastam ezt a blogot. Mennyire örültem a kérdéseinek! Reggelente már akkor is kérdésekkel keltem. Voltak állandók, meg mindig aktuális frissek. Amikor kezdtem ezt a kérdéssel ébredést, eleinte nem magamnak írtam őket, hanem egy csudajó barátomnak. Azt hiszem, akkor még magamért nem csináltam volna evvel a rendszerességgel. Így viszont könnyed szokássá vált: ébredés, telefont elő: kérdések, és indulhat a nap. Mi mindent adhat Neked, ha jó barátságba kerülsz a kérdésekkel? Még nehezen fogalmazod, azt gondolod, mindenki tud jókat feltenni, csak Te nem leled az igaziakat? Mi mindent tehetsz magadért? - 05.30.
Alapozó …
Alapozót kezdünk ma. Olyat, ahol nem lesz ismétlő most, csak először ismerkedők. Ilyenkor még izgalmasabb játszani az eszközökkel, s örömködni a hihetetlen ráébredéseknek, változásoknak. Talán legmegdöbbentőbb az szokott lenni, ahogy a dobozaink sokaságát törve hogyan nyílik a világ, hogyan tárul fel új lehetőségek tárháza. És ilyenkor jön az eleinte még igencsak gondnak tűnő dolog, hogy nem feltétlen az lesz az igazi jó választás neked, amit addig tutira tudtál, hogy a tiéd, mert Te csak az vagy, úgy jó neked, hisz ismered magad… Minden más is jó, csak az nem, az meg azért nem, meg az úgysem…. Eleinte olyan nehéz kilépni a megszokottakból.
Azért is jó ez a tömény alapozós 4 nap, mert annyi lehetőséged van észrevenni, hogy abból a sok választási lehetőségből mostantól TUDATOSAN olyat is VÁLASZTHATSZ, amire nem is gondoltál, hogy jó Neked. Itt mindig szembesülhetsz avval, hogy mennyivel rugalmasabb, kreatívabb vagy, ha megismered azt a Csodát, aki Te valójában vagy a ragacsaid nélkül – szabadon.
Kíváncsian várom, mi lesz most? - 05.29.
HLMEIJ?
Írtam már: lakásfelújításra készülök. Varázslatokkal teletűzdelt időszak. Gondolnád, hogy ez a felfokozott élet mennyi boldogságot tartogat, ha …
Olyan ez az időszak, mintha egy hatéves accessiskola vizsgamunkája lenne telis-tele felismerésekkel, rádöbbenésekkel, örömmel,és peersze közben egy-egy nehezebb órával…. Olyankor találják el nyomógombjaimat, és van, amelyiket nem azonosítok be azonnal. Már igazán jól kezelem a sürgetnek gombot, és persze, felismertem magamban is, hogy ezt nem kicsit, viszont nagyon tudom használni. (Erre majd Te légy éber! ha találkozunk és működtetem!)
Vigyázzatok szerelők és mindenki, akik a „gyorsan most kell” gombot használjátok, hirdetések a szuperakció lejáratának újra és újra megújuló márcsakennyimásodperced van gombjaival, már nem ugrom be, nem kezdek levegővétel nélkül teperni a döntésért, a készkelllegyen-ért, és nem bosszant, a demileszha sem. És minden működik…Így is. Megfeszülés nélkül! Micsoda öröm!
Ha a nyomógombjaid számának csökkentésére vágysz, hát GYERE! Szeretem az accesst.
Az eddigi vizsgákat élveztem (no, nem mindig). Hogy lehet még ennél is jobb? Mi minden más lehetséges? - 05.28.
Kihez tartozik …
Ma a „Kihez tartozik” accesses eszközről ír Simone. Emléxem, milyen nagyon megdöbbentő volt, amikor a Díva Diaz tartotta Xman kurzus épp azt követően volt, hogy Díva fél éven keresztül minden gondolatára, érzésére feltette ezt a kérdést: Kihez tartozik? Azt az elfogadást, azt az ítéletmentességet, könnyedséget, amit akkor érzett az ember csuda jó volt megélni. Füllel foghatóvá, szívvel érzékelhetővé vált az ítéletmentesség, a nézőpontok feltétel nélküli elfogadása.
Addig is használtam immel-ámmal, azóta sokkal éberebben. S peeeersze van, amikor hihetetlen jó érzés szembesülni, hogy nem is az enyém valami, s soxor nehéz megszabadulni tőle akkor is, amikor tudom bizton, hogy töredék része tartozik hozzám, s mégis fáj, meghatároz helyzeteket.
Mi mindenre lehetsz éber használva egyre többször? Jó rádöbbenni. - 05.27.
Álcaruhák…
Szeretem az Accesst azért is, mert olyan dinamikusan változik figyelembe véve, hogy az emberek többségét aktuálisan mi minden érinti. Idén a képzéseken hangsúlyosabban nézünk rá az álcaruhákra. A blog mutatja, hogy ez már 3 éve is téma volt. A 7 lépés a zökkenőmentes kommunikációhoz egyik lépése is az álcaruhák használatáról szól (Menj a fátylon túlra).
Szeretek játszani ezekkel az álcaruhákkal: leleplezni, felismerni, tudatosítani, elengedni…. használni őket. Várlak a klubokon, workshopokon, a margitszigeti összejöveteleinken, ahol velünk játszhatsz, oldódhatsz, élvezkedhetsz.
Milyen álcaruháid használatára lehetsz éberebb? A manipulációd mi mindenben válhat könnyedebbé? - 05.26.
Választások …
Ennek az írásnak a tartalma nagyon ismerős.
Nagyon sokakkal dolgozunk azon, hogy ne vigyük tovább az önfeláldozó sértődött hős megmentő mintát kapcsolatainkban. Hány és hány kapcsolatod fájdalmaitól vehetsz búcsút megismerkedve az access eszközeivel. Milliónyi lehetőséged van erre. Mindenhol: kezeléseken, képzéseken, klubokon várlak Téged is sok-sok-sok szeretettel! Én nagyon élvezem a mást, a könnyebbet, a szabadabbat, a rólam szóló életemet – aminek persze kapcsolatok is váltak áldozatává.2019.05.25.
Szemezgetek a cikkek között, s szinte ránézés nélkül kattintok… Hm. Megdöbbent megint a „véletlen” választás: majd olvasd csak. Mosolyogni fogsz Te is.
Egy hónapja kitaláltam, hogy lakásfelújítok, s most épp a tervek gyakorlatba ültetésének kellős közepén ülök. Megdöbbent a másképp választások sora. Tegnap megkaptam az utolsó ajánlatot és ma el kell fogadnom a hozzájuk tartozó számokat.
Ezek most nem a szűkség választásai. Az öröm irányít. Ma egy kicsit megijedtem. Megengedhetem? Azt hiszem, ez az ijedelem arra kell, hogy rádöbbenjek, hogy igazán felismerjem, elismerjem ezeket a könnyed, másképp működéseket. Persze még vannak meghatározó régi korlátozó dobozaim, amiket igyexem felismerni, elengedni.
Mi most a célom? Hogy ezután minden kényelmesebb lehessen: ne kelljen kádugrással kezdeni a napot, sütőből súlyemeléssel gyakorlatozni, amikor lehet ezt másképpen is.
…és teremtem a nagyobb, kényelmesebb helyet, hogy TÖBBEN FÉRJÜNK EL A KÉPZÉSEKEN is …..
Hogy lehet még ennél is jobb?
Ez a project így tuti nem jöhetett volna létre az access szemlÉletváltozásai nélkül.
Hihetetlen hálás vagyok, hogy 6 évvel ezelőtt május 18-án választottam, váltottam. - 05.23.
Ítéletek…
Édesapám mielőtt elment hónapokat töltött egy öregek otthona demens osztályán – igaz ő nem volt az. Minden alkalommal, amikor látogatni jártunk húgommal megdöbbentett az az egyszerű kedvesség, amit ezek között az emberek között éltünk. Többen plüss állatkáikkal kezükben sétáltak és meséltek új és új történeteket, ahol épp testvérükként puszilgattak, vagy más szerepet adva vontak be az életükbe. Visszagondolva mindegyik kedves szerep volt.
Volt, hogy hülyét kaptunk, hogy bejöttek a szobába, de akkor is a látogató jó szándék hozta be őket.
Csodáltam az ápolók hihetetlen türelmét, ahogy kezelték ezt a létformát.
Mi az a doboz, amibe én zártam be őket akkor, mi mindent nem láttam, fogadtam el? Kinek milyen ítéletei, következtetései nem hagyták látni mindazt az akkor élt csodát, amit ők ott éltek?
Milyen új nézőpontok kerülnek most bennem elő úgy, hogy nem tartozik a képhez apu állapotváltozásának minden izgalma, rezgése? Mi az a tisztelet, megengedés, hála, amit ma megélek velük kapcsolatban?
Érdekes rágondolni. Megjelentek a kíváncsiság mosolyai az arcomon…. ki mindenki lehettem számukra? Minden alkalommal, amikor korábban sikerült odaérni, verebekként kint ültek a lift előtt a folyosó padjain. Nagy izgalmat okozott számukra az érkezés: megjöttanénialiftből …. többségük sokkal idősebb volt nálam, a néninél…, megjött a testvér, s ki mindenki más?
Milyen szerepeket kaptam akkor ott? Mi mindennel színesítettem az életüket puszta ottlétemmel?
Ránézünk a Te nyomasztónak megélt, megítélt történeteidre más nézőpontból? Milyen csodákra láthatsz rá levéve az összes rátett ragacsot. - 05.22.
Remények, álmok ….
Nekem ennél a Bars pontnál képzéseken nagyon sokáig az a történetem ugrott be, amikor évekkel még az acess előtt egy tanfolyamon az volt a feladat, hogy 5 évesként képzeljük el, mi lenne, ha belépnénk egy csodajátékokkal teli terembe, s kiválaszthatnánk, megkaphatnánk álmaink játékát. Azért még ma is ott az érzés nyoma, igaz már teljesen más töltettel mögötte, ahogy állok a küszöbön és még csak végig sem nézem, mi minden van ott, csak hagyom, hogy a többiek válogassanak, s ahogy az idő lejár, gyorsan elveszek valamit, hogy nekem se legyen üres a kezem…
….. és meddig éltem így: még meg sem fogalmazva, mire vágyok, meg sem engedve, hogy vágyjak, hisz…. hisz a másik a fontos nekem, hogy a másik álmát segítsek megvalósítani.
Ma megengedem, hogy legyenek álmaim, s olyan nagyon szépen teremtem a lehetőségeket, hogy ezek megvalósulhassanak. Elismerem. És nagyon nagyon élvezem, amikor Bars képzéseken rádöbbennek az enyémhez hasonló régi beidegződésekre mások is. - 05.19.
Választhatsz…
Amikor a weblapom nevét kerestem, nem tudtam még úgy igazán, mennyi boldogságot ad a „választhatsz” név. Akkor még sokkal kevesebb lehetőséget takart a szó maga számomra, mert nemigen a saját kedvemre választottam addig, többnyire fontosabb volt a másiknakjó választás.
Jó volt az is…. de azt nem állítom, hogy mindig boldog voltam a választásaimtól.
Mára ez sokat változott.
Mekkora boldogság volt, hogy választottuk tegnap a 10milliószorosnapi teliholdas hangfürdőt és pudzsát.
Hárman felváltva gongozunk ilyenkor egész éjszaka. Hát hazugság lenne azt mondani, hogy nem fárasztó, de méééégis mekkora feltöltődés, mekkora öröm…. Csoda minden alkalom, és olyan jó, amikor nehezen akaródzik elmenni az ottalvóknak, mert jó fürödni abban az energiában…. Hálás vagyok, hogy sokan jöttek, boldog vagyok, hogy választották, csupa öröm, hogy választottuk…. és ma majd kipihenem magam. - 05.16.
Te teremted…
Van itt a facebookon egy olyan oldal, hogy „Te teremted’. Hogy született? Egy váratlanul rossznak tűnő munkahelyi változásból, ahol a félelem majdnem megállította az oldal tulajdonosát, csak még időben ránéztünk. Mi van, ha ezt a most elkeserítőnek tűnőt Te teremted? Mi mindent adhat Neked? Ő most sikereinek tömkelegét mesélhetné…folyamatosan teremt. Most már főleg nem ijesztőnek tűnőt, bár néha becsúszik olyan is. Mi az, ami Téged inspirál? Éber lennél ma erre? - 05.15.
Hála …
Huh, a hála, de nagyon nehéz szó volt számomra az Access előtt. Az egyházi szolgalelkűséggel kötöttem össze, tartozott hozzá még egy hajbókolós kép is, templomi illatokkal. Amikor azt mondta valaki, hogy hálás nekem, akkor jó gyorsan el is vicceltem (néha még ma is ezt teszem J), hogy HÁLjon ő csak a társával, ne nekem HÁLáskodjon.
Nagyon hálás vagyok az Accessnek, hogy helyére tehettem ezt a fogalmat (az intimitás 5 elemének egyikeként – ALAPOZÓ jún 14.) És annyira másként tudom (el/be-) fogadni, amikor nekem hálásak. Mert most megvan a valódi mögöttese a korlátaim, a kivetítéseim, a következtetéseim, dobozaim nélkül. Ez mennyire más!!!! Kinek, minek vagy hálás ma? Megfigyelnéd, mi a más, ha megengeded magadnak a hálát csak ma? (- vagy talán még holnap – is) - 05.14.
Jelentőségteli …
Ahogy tettem be a cikket a weblapomra, a helyesírás-javító program pirossal jó soxor aláhúzta a jelentőségtelivé szót pirossal –evvel kiemelve azt számomra. Mit tettél jelentőségtelivé a kapcsolataidban Te? – csak ma éber lennél erre? Oh, én annak idején annyi, de annyi ma hülyeségnek tűnőt. Az ALAPOZÓkon mindig jókat nevetünk, ahogy rálátunk, ahogy fel/elismerjük, hogy mi mindent rejtegetnek jelentőségteli kapcsolataink. - 05.13.
Álarcok …
A 7lépés a zökkenőmentes kommunikációhoz egyik lépése a „Mi van a fátylakon túl?” – a szerepekről, az álarcok használatáról szól. Hogyan használhatod a szerepeidet, a fátylaidat, amik mögül mi minden mást is megláthatsz, és mi mindent takar el? És mi van akkor, amikor egy szerepbe beleragadsz, amikor azonosítod magad vele, pedig még az sem biztos, hogy a tiéd? Lehet, hogy május 25-én a Margitszigeten evvel a ’lépéssel’ is játszunk? Várunk sok-sok szeretettel, hogy még éberebb légy álarcaid használatára, hogy együtt húzzunk energiát, hogy csere-beréljünk. És még mi minden lehetséges? - 2019.05.09.
Bars
Már több, mint 30 éve kezelek hozzám fordulókat. Kezdetben munka mellett délutánonként, most már mindennapjaim élvezete ez.
Korábban mindig mondták, hogy 10 kezelés után Neked is kell kapnod…. sosem érdekelt igazán.
De mióta ismerem a Barst !!!!!! (2013.május 18.) ki nem hagynék 1 hetet sem… Jöhetne akár naponta!
…és mi minden változik akár 1-2 Bars kezelés után?
A valaszthatsz.com/megélésekben olvashatsz róla Te, ki még nem találkoztál vele.
Azért érdemes csinálni (Csak azért:-)!!! – vagy mégse?), mert csudajó, amikor valaki úgy érkezik kezelésre, mint tegnap is egy kliensem: alig várja, hogy ledobja magát a masszázságyra és meséljen és meséljen a kicserélődött életéről, ahol alig ismer magára, ahol alig ismernek rá…. és ez számára hihetetlennek tűnik, hogy 1 hónap alatt mi minden változott meg az életében annak szinte minden területén.
… és még mesélhetnék…
…. és mesélhetnénk mindannyian, akiknek életének szerves részévé vált a bárok futtatása, akiknek élete megváltozott a Bars – az Access Consciousness életszemléletének ismeretével, használatával.