Blogok…
6/12 – Amikor a túlélési stratégia már nem segít – K.M.
Van egy furcsa jelenség, amellyel újra és újra találkozom. Van, aki pontosan tudja, hogy egy működése már nem segíti. Érti is, hogy miért csinálja. Mégis újra és újra ugyanaz történik,
5/12 – A belső kritikus születése – K.M.
Ki beszél bennünk? Sokszor megszólal bennünk egy-egy mondat, mielőtt bárki más megszólalna: „Ezt megint elrontottad.” „Már megint nem voltál elég jó.” „Hogy lehetsz ilyen sötét?” „Bele se kezdj, neked ez
4/12 – Mikor döntötted el, hogy csak így lehetsz szerethető? – K.M.
A legtöbb fontos döntésünkre emlékszünk. Emlékszünk, mikor választottunk. Arra is, amikor a szüleink iskolát választottak nekünk. Emlékszünk arra is, mikor költöztünk. Emlékszünk, amikor igent vagy nemet mondtunk valamire. De vannak
3/12 – Miért ismétlődnek ugyanazok a helyzetek az életünkben? – K.M.
Volt már olyan érzésed, hogy megint ugyanoda jutottál? Másik munkahelyen, másik kapcsolatban, másik környezetben, mégis ismerős lett a végeredmény. Mintha újra ugyanazokat a mondatokat hallanád, ugyanazokat az érzéseket élnéd át,
2/12 – Miért olyan nehéz elengedni? – K.M.
Vannak mondatok, amelyeket szinte mindenki kimondott már legalább egyszer. "Tudom, hogy nem kellene ezen rágódnom." "Tudom, hogy túl vagyok rajta." "Tudom, hogy el kellene engednem." Mégis ott marad. Talán eszünkbe
1/12 – Túlérzékeny vagyok… vagy csak megtanultam figyelni? – K.M.
Azt hiszem, ez az egyik leggyakoribb mondat, amivel találkozunk, bár nem feltétlenül úgy hangzik, hogy "túlérzékeny vagyok". Van, aki úgy mondja: "Mindent magamra veszek." Más úgy: "Túl sokat gondolkodom dolgokon."