Az enyém vagy! – mondja a férfi. A tied vagyok! Feleli a nő. A gyerek a mienk. Tartják a házasok. Igazuk van. Vagy mégsem? Valóban valaki tulajdonaivá válunk, mikor kimondjuk a boldogító igent? Nagy tévedés áldozata, aki valóban elhiszi ezeket a kedveskedő állításokat. Az ember senki másnak nem tulajdona, csak saját magának. Sem a feleség […]
A szerelem életünk nagy ajándéka. Abszolút ingyenes. Egyszerre csak itt van. Mint minden igazán nagy és lényegi dolog, történés az életünkben. Erőfeszítést csak életünk fontos, de lényegtelen dolgai igényelnek, csak ezek “szerezhetők meg”. Ami valóban boldoggá tesz minket, azt nem lehet akarni, nem lehet célul kitűzni. Nem kell érte megdolgozni, nem kell érte fizetni. Mint […]
“A párkapcsolati együttélés sorsfeladat. Önkéntes, szabad vállalásból fakadó kölcsönös odaadottság, az emberi kiteljesedés lehetőégének egyik fóruma. A találkozás, az egymásra találás, az egész személyiséget átható megindulás, a kölcsönös szándék arra, hogy összekössék az életüket, az az egész létezés-univerzumot láthatatlanul átszövő szeretetháló gyengéd érintése, ahol a tudatosság csak ennek a létajándéknak az elfogadását illető döntésben nyilvánul […]
“A párkapcsolatok igazi próbája az együttélés. Csaknem mindenki visszasírja a ‘régi szép időket’, a kapcsolat kezdeti szakaszát, amikor még nagy volt a lángolás, amikor gyönyörűség volt együtt lenni. Amikor a másik nélkül töltött időt üresjáratnak érezték, és a másik hiánya szinte fájó volt. És éppen ez, a hiány fájdalma, és az együttlét kiteljesítő csodája volt […]
A SZERELEM 1. “Vannak az életünkben váratlan kegyelmi pillanatok. Amikor nem tudjuk nem észrevenni, hogy ki is igazán a másik. Amikor annak látjuk a másikat, aki és amilyen: minden elképzelést messze felülmúló csodának. Felragyog előttünk, szép, gyönyörű hibátlan. Bensőkben a szívünkre öleljük, és általa szívünkre öleljük a Mindenséget. Szerelmesek lettünk. . Szép lesz a világ, […]
ÉN és TE = MI Mielőtt megpróbáljuk az életünket alapvetőn meghatározó csoda, a párkapcsolat titkáról fellebbenteni a fátylat, érdemes néhány, ennek megértéséhez szükséges fogalmat újragondolni, hogy tisztán lássunk: . Én: Aki vagyok. Nem azonos a testemmel, nem azonos a pszichémmel. Míg a testem és pszichém folyamatosan változik, én vagyok, aki vagyok, csecsemőként és aggként is […]
“Ember mivoltunk az emberi kapcsolatainkban bontakozik ki. Kapcsolatainkban a legjelentősebb szerepet a párkapcsolataink jelentik. Ezek érintenek minket a legmélyebben, általuk érezzük magunkat a mennyben vagy a pokolban, gyógyulunk vagy sebződünk, szárnyalunk vagy összetörünk. Bennük nyílik lehetőég a másik tükrében önmagunkra ismerni, szembesülni illúzióinkkal, majd azok sorozatos elvesztésével ráébredni a káprázatok mögötti valóságra. A valóságra, […]
A ‘szeretlek’ azonosságának felismerése mindent átvilágít “Minden érzelmi zsarolás, legyen tettese akár a szülő vagy bárki, akitől függünk, minden ‘haragszom rád’ sebet ejt rajtunk, összetör. Válaszul bekeményítünk, azaz kiépítjük a védelem erős falát. A félelem, hogy ismét összetöri szívünk a minket fondorlatos erőszakkal (érzelmi zsarolással) jobbítani kívánó szándék, távolságtartásra, az ‘én házam, az […]
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít. Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. […]
A semmi ágán vacogó szívünk “A betegség az egész-ség hiánya. Ez a primitív és semmitmondó közhely, amelyet meghatározásként, definícióként alkalmazni botrányos lenne bárhol a világon, nekünk, magyar anyanyelvűeknek, akik az ‘egészség’ fogalmát az egész szóból képezzük, megrendítő mélységeket tár fel. És most tegyük értelmünk és szívünk okosságának mérlegére e meghatározást! A betegség az EGÉSZség HIÁNYa. […]
“Képességeink ajándékok. Útjelzők – mutatják a mi egyedi és megismételhetetlen életutunk iránylehetőségeit. Tenni csak azzal tudunk, amink van. Hiányzó képesség nincs. Mindannyian mindent megkaptunk ahhoz, hogy maradéktalanul boldogok lehessünk.”
“Meggyőződésem, hogy azzal teszünk a legtöbbet a másik emberért, ha csak vagyunk, azaz létünk csodájával ajándékozzuk meg a másikat. Vagyunk úgy, hogy semmiért sem ítéljük el, mert a másikat illető negatív ítéletünk mögött mindig a mi életünk megoldatlanságának fájdalma és keserve rejtezik. Nem el- és megítélni a másik embert, hanem elfogadni őt annak, aki és […]