K.M.
7/13 – Amikor elég az egyszerű – K.M.
2026-04-16
Sokáig azt hittem, hogy a befogadás valami nagy dolog. Hogy kell hozzá idő, tér, különleges hangulat. Hogy majd egyszer, amikor minden a helyére kerül, akkor könnyű lesz. Aztán észrevettem, hogy
6/13 – Amikor nem kell megjavulnom – K.M.
2026-04-14
Volt egy időszak az életemben, amikor szinte mindent úgy éltem meg, mintha rajtam még dolgozni kellene. Nem nagy dolgokon, csak apróságokon. Hogy egy kicsit türelmesebb legyek. Hogy ne vegyek mindent
5/13 – Amikor nem sürgetem magam – K.M.
2026-04-12
Sokáig azt hittem, hogy akkor haladok jól, ha gyors vagyok. Ha hamar értek meg dolgokat. Ha nem időzöm túl sokat ugyanott. Mintha a belső folyamatokra is lenne egy láthatatlan határidő.
4/13 – Amikor nem kell mindent befogadnom – K.M.
2026-04-09
Volt idő, amikor azt hittem, hogy mindent be kell engednem. Minden érzést. Minden gondolatot. Minden helyzetet. Mintha attól lennék elég nyitott, hogy nem válogatok. De közben egyre fáradtabb lettem. Nem
3/13 – Amikor történet lesz belőle – K.M.
2026-04-07
Van az a pillanat, amikor az ember már mindent ért. Tudja, miért nehéz. Tudja, honnan jön. Tudja, mit kellene másképp. És mégsem történik semmi. Mintha az egész megértés egy külön
2/13 – Amikor a test előbb tudja – K.M.
2026-04-05
A test nem magyaráz. Nem érvel. Nem győzköd. Jelet ad. Feszül egy kicsit. Lassít. Megállít egy mozdulat közepén. Sokáig azt hittem, hogy ez akadály. Hogy hátráltat. Hogy visszafog. Pedig a