Gyerekként sokféle érzést megélünk szabadon. Örömöt, félelmet, szomorúságot, és haragot is. Vannak családok, ahol bizonyos érzéseknek egyszerűen nincs helyük.
„Ne hisztizz!” „Ne mérgelődj!” „Ne feleselj!” „Jó gyerek ilyet nem csinál.”
Nem biztos, hogy ezek a mondatok pontosan így hangzanak el. Sokszor sokkal mélyebben megérint egy tekintet, egy igazságtalannak érzett büntetés, egy elfordulás. Talán a legelviselhetetlenebb egy hosszú csend.
Ezekből pedig nagyon gyorsan megtanulható, mely érzéseket szabad megmutatni, és melyeket érdemes inkább elrejteni.
A harag különösen ilyen érzés lehet.
Amikor a harag után szeretetmegvonás következik, ha konfliktus lesz belőle, ha csalódást okozunk vele, akkor könnyen megszülethet egy döntés: Nem leszek mérges – de legalábbis nem mutatom ki, elnyomom magamban.
Attól, hogy nem mutatjuk ki, az érzés nem tűnik el, inkább befelé fordul.
Lehet, hogy bűntudattá változik.
Önmagunkat kezdjük hibáztatni, rosszá tenni.
Vagy egyszer csak olyan helyen szakad ki, ahol már mi magunk sem értjük, miért ekkora az indulat.
Sokszor nem az a legérdekesebb kérdés, hogy valaki haragszik-e, hanem az, hogy megengedi-e magának egyáltalán ezt az érzést.
Van, aki mindenki más haragját jogosnak tartja, mert azt hiszi, biztosan ő csinált valamit rosszul. A saját haragját viszont veszélyesnek érzi, mert a másiknak biztosan ő ártott, azért haragszik.
Van, aki inkább mosolyog – elvéve az érzés élét.
Van, aki rögtön megmagyarázza a másik viselkedését, és azt hiszi, hogy igaza van, ha nincs, akkor is.
Van, aki saját magát hibáztatja azért is, ami nem az ő felelőssége.
A harag önmagában nem ellenség. Sokszor csak jelzőfény, ami megmutatja, hogy valami fontos számunkra, hogy egy határunk sérült, hogy tiszta szívből valamire inkább nemet mondanánk, hogy túl régóta mondunk igent arra, amire valójában nem szeretnénk.
Talán nem az a kérdés, hogy szabad-e haragudni, hanem az, hogy mit szeretne megmutatni nekünk ez az érzés, mi az, amit eddig nem mertünk meghallani belőle?
Mi minden változhatna, ha a haragot nem ellenségnek tekintenénk, hanem egy üzenetnek?
Gyerekként melyik érzésedet tanultad meg elrejteni – talán még önmagad elől is?
Mi az az érzés, amit még ma sem mutatsz meg magadnak és másoknak?
K.M.
Ha szeretnél ránézni arra, milyen régi döntések határozzák meg ma is az érzéseidhez való viszonyodat, SchullerÁgi ÉNképVÁLTÓja segíthet új nézőpontból megérteni önmagadat.