A fák között – Julia Sotas

Dec 07, 2019

Rendkívül boldog időt töltöttem el, amikor egy kanadai tó melletti örökzöld erdőben található golfpályán éltem. Barátommal, Mattal és másokkal tartózkodtunk ott, rajtunk kívül mérföldnyire senki más nem volt arrafelé. Van valami rendkívüli és nemes az örökzöld fák szellemeiben.

Bizonyos méltóság-érzettel rendelkeznek, és ez olyan szerep-modell, ami erdei viselkedésünkre vonatkozik. Olyan magasra nőnek, és ugyanúgy állnak télen és nyáron, anélkül, hogy színüket változtatnák. És ha elmész mellettük, mindig hajlamosak arra, hogy megbökjenek!

A farm udvara mentén, ahol felnőttem, örökzöld fák sorakoztak, és még mindig kérges a talpam, annyit mászkáltam gyerekként mezítláb közöttük. Szüleim voltak, akár tudtam, akár nem.

A fák ezt mondják: „Ismerjük a jövőt. Tudjuk, merre haladunk. Nem kételkedünk, nem csodálkozunk, nem aggódunk. Elviseljük, ami van, társalgunk, áldunk, ahogy növekszünk, és sehol nem található nálunk a hiba vagy hiány érzése.”

Ahol most lakok, ott a fákat éppen egymás után vágják ki azért, hogy parkokat és lakásokat és üzleteket építsenek. Sokáig alig bírtam ezt nézni, és el kellett fordulnom, mert felfordult a gyomrom a látványtól.

De egy szép napon egy olyan erdő mellett vezettem el, amit éppen levágtak, és éreztem az édes, mély, fa- és föld-illatot. Erősebben éreztem, mint bármikor más alkalommal, ahogy a zárt kocsiablakokon át beszivárgott az autóba. Ez az illat a fák üzenete volt számomra: a dolog rendben van. Az erdő nem volt felháborodva. A fák nem utálták a buldózereket. Az erdő épphogy kihasználta a lehetőséget, hogy közölje velem: a dolog rendben van. Hogy a fák számára az élet olyan extázis, amit a mi agyunk nem képes megérteni, és hogy ha a tudatosságban előrébb haladunk, minden pillanatban egyek leszünk velük.

Olyan extázisról van szó, amit egyetlen teremtény tagad meg a Földön, az ember. És lehet, hogy a Föld beteg, de tudja: bármennyit vagdalkozunk is, a jövő akkor is az övé. Bár sok szelleme föld alá költözött, újra előjönnek és gyarapszanak majd. Semmi nem veszett el, és természetesen a tudatosság megint a nyerő.

Így hát ha szomorú vagy, nézz egy fára vagy egy borostyánra vagy egy lóra, és engedd, hogy emlékeztessenek arra, hogy akár most választod, akár később, valószínűleg részükké válsz majd. Nincs mitől félni, nincs hová elfutni, csak a választás van, hogy a boldogság és béke azon oldalán légy, amelyiken szeretnél lenni.