“Valakinek bele kellett volna néznie a gyönyörű szemeidbe, amikor megszülettél, és
elmondani neked, akkor, abban a pillanatban, hogy mekkora hozzájárulás vagy nekik
és mekkora hozzájárulás voltál, és leszel a világnak.
Sajnálom, hogy a legtöbbünkkel ez nem történt meg, mert így kellett volna lennie.
Képzeld el, milyen lenne, ha mindenki ezen a bolygón belenézne a szemedbe, és azt
suttogná, és azt mondaná neked, hogy mekkora hozzájárulás vagy. Mennyire
hálásak, hogy itt vagy ezen a bolygón. Mennyire hálásak mindenért, ami vagy.
Még olyanokért is, amiket te megítélsz. Mennyire hálásak az élénkségedért.
A furcsaságodért. A lelkesedésedért, ami néha kontrollon kívül kerül. Hála istennek.
A furcsa humorodért. Azért, hogy teljesen bizarr módon nézel erre a világra. És azért
a tényért, hogy rohadtul nem adod fel, bármi is történjen. Most mindenki ezen a
bolygón belenéz a szemeidbe, és elmondja, hogy mekkora ajándék vagy, és
megmutatja neked ennek az energiáját, százak nézőpontjából.
Ha ítélkezel magadon, attól soha nem kapsz többet magadból. Ha elismered magad,
akkor igen. Önmagad elismerésével mindig.
Milyen lenne, ha lett volna valaki, aki belenézett volna a szemeidbe minden egyes
nap, mióta ezen a bolygón vagy, és egyszerűen csak annyit mondott volna, hogy:
Köszönöm, hogy itt vagy!
Egy ajándék vagy. Beragyogod a bolygót a jelenléteddel, és nagyszerűbbé teszed a
nagyszerű lényeddel. Te vagy az a nagyszerűség és a lehetőség, amire a bolygónak
szüksége van, és amire vágyik. És legyél erre meghívás, és engedd meg ezt
magadnak.
Itt az idő, hogy ezt válasszuk. És ez legyünk, teljességben.”
Fordította: Takács Linda