Ellenállás – részlet- Feldmár András

„Az ellenállás már a gyerekkorban elkezdődik, amikor az ember kialakítja a védelmi rendszerét, amivel reagál a kritikára, a megszégyenítésre, s ez a kettő akkor még valószínűleg egy és ugyanaz. Ez olyan erős szokássá válik, hogy nem tisztázódik benne, lehet olyan kritika, amit ha megfogad vagy belemegy, akkor jobban fog tudni valamit. Automatikusan olyannak érzi a kritikát, ami megszégyenítő. Élmények is lehetnek ilyenek……
A szégyen szokása ez: ha valaki mond nekem valamit, akkor azonnal megyek a szégyenbe, ahelyett, hogy elgondolkodnék, és, mondjuk, lelkiismeret-furdalásom lenne. Ez pedig nehézzé vagy lehetetlenné teszi azt, hogy az ember cselekedetei megváltozzanak. Mert inkább belehalok, inkább elmenekülök, inkább megsértődök, minthogy rájöjjek arra, hogy ez tulajdonképpen milyen egyszerű…..
Tehát az ellenállás néha abszolút konzervatív energia, ami fenn akarja tartani a status quót. Akármennyire szenved is emiatt, és azok is, akiket kínoz, úgy tűnik, mintha lehetetlen lenne  valamit pusztán szeretetből, csak úgy abbahagyni. Nem félelemből, nem engedelmességből, hanem azért, mert esetleg rájön, hogy ezt tulajdonképpen nem akarja csinálni azokkal, akik közel állnak hozzá.
Általánosan mondhatjuk, hogy aki megsértődik, az hasonló dinamikában él. Szerintem soha senkinek nincs oka megsértődni. A sértődés mindig megállítja a beszélgetést, és megmenti azt, aki megsértődött, vagy attól, amit neki kellene mondania a következő mondatában, vagy attól, hogy meghallja, mit mond a másik.”

Forrrás: Feldmár András Ellenállás