Életem során legszebb emlékeimet a nőkkel való találkozások adták. Egyszerűen megőrjít a lágyságuk, a megfejthetetlennek tűnő belső világuk, másságuk, és a misztikum, amely körüllengi őket.

És hát igen… az ő testük. Szentséges Ég! Hányszor próbáltam megfejteni, mi az, amivel ennyire hatnak rám, hiszen ha szétszedem az egységet, végül nem marad más, mint egyszerű geometriai formák, ívek, félgömbök, amik önmagukban már nem tudják úgy felkorbácsolni az érzékeimet.

Ám ezek az egyszerű formák , az illatok, a meleg bőr bársonyos tapintása és az egzotikus ízek együttesen olyan esztétikai gyönyört, olyan érzelmi tűzijátékot képesek kiváltani belőlem, amit valamiféle tudathasadásos belső viharként élek meg, hiszen tapasztalásukkor az érzékszerveim őrült csatát vívnak kielégülésük elsőbbségéért.
.

Érinteni, simítani akarom! Nem, előbb ízlelni! Élvezni az illatát, de állj! Így túl közel van, nem látom! El kell mondanom, ki kell fejeznem neki, mennyire csodálom, de akkor nem hallom a hangját, a sóhajtásait! Dermedjen meg a pillanat, hogy így csodálhassam, de egyszerre hullámzani, kígyózni, ringani akarom látni testének minden domborulatát! Áááááááá!

Kész őrület! Egy őrület, ami a legmagasabb szintű vágyat és szenvedélyt teremti meg bennünk, férfiakban.

De maradjunk is a formák világánál, mert ma erről akarok beszélni. Hiszen minden nőben ezzel találkozunk elsőként, ezzel kezdődik zuhanásunk vagy a szárnyalásunk. Az a rengeteg hajlat, domborulat és ív, amely egyszerű, letisztult, mégis ördögien szövevényes rendszert alkot a női testben, olyan ősi kódokat, titkos nyelvet rejt, amely legbelső világunkat szólítja meg, és azonnali kommunikációba kezd velünk.

Ám manapság mintha valami elromlott, eltorzult volna a két nem megítélésében a női test csodájáról. Néha mintha egyszerűen nem ugyanazt a testet látnánk!

Akárhányszor kerültem abba a szerencsés helyzetbe, hogy egy gyönyörű nő feltárta előttem testének titkait, én a könnyeimmel küszködtem, mert indulatok szabadultak el bennem a mámortól a kétségbeesésig, és képtelen voltam szavakba, tettekbe, csókokba foglalni azt a belső gyönyört, amit a szögletesség nélküli, gömbölyded arc, vállak, keblek, pocakok, érzékien megremegő popsik, combok váltottak ki belőlem, ahogy a nyak, a derék és az összes titokzatos hajlat ártatlan, mégis szemérmetlen ívével összeköti őket.

Képtelen vagyok megérteni, megfejteni azt az ősi varázslatot, ami ezt a domborulatokból és ívekből álló folytonos vizuális áramlást ilyen tökéletes rendszerben teremtette meg.

De már nem is akarom megfejteni mindezt…

Elfogadom a létezését, és csak tapasztalni, befogadni, élvezni, birtokolni akarom ezt a csodát!

És itt a lényeg: EZT a csodát!

Hány gyönyörű nőtől hallottam már, mikor részeg mámorban őrjöngve markolásztam párnás hasukat, gömbölyű feneküket:

–  Hát igen, ott még egy kicsit duci vagyok, de már dolgozom rajta, hogy eltüntessem.

Mi vaaaaan? Eltüntetni? Azt, ami pont a legszebb, ami a legnagyobb mámort nyújtja, amiben megjelenik a NŐ a maga gömbölyűségével és lágyságával?

Hol tart ez a világ? Milyen torz tükörben nézegetik magukat a teremtés legcsodálatosabb művei? Melyik pasi akar férfias izmokat, deszkahasakat, kecskefarrá torzított szíjjas fenekeket simogatni? Én biztos nem!

Egy párnás derék, egy édesen domborodó pocak és egy gömbölydeden remegő popsi számomra éppen akkora erotikus hatással bír, mint egy formás női mell.

Ha eltüntetitek, a legnagyobb gyönyörtől fosztotok meg bennünket, férfiakat.

A fitness- és divatlapok fotói és ajánlásai hazugságok, torz ideálokkal tévesztik meg a kor igazi, természetes szépségeit. Álljatok egy valódi tükör elé, és csodáljátok meg gömbölyű formáitokban milyen gyönyörűen nyilvánul meg a lágyság, érzelmeitek bősége és maga az ősi női minőség szakrális kifejeződése.

Mi erre vágyunk, nem az izmaitokra.

Párjaitok a szabályokkal, durva élekkel, sarkokkal és szögletekkel hemzsegő férfivilágból kiszabadulván a Ti domborulataitokban lelhetnek csak megnyugvást, örömet, kéjt és menedéket.

Vigyázzatok hát rájuk!

– Volner Miklós –

 http://ariadne-coaching.blogspot.hu