Akármilyen keményen is dolgozik rajta, a legtöbb szülő állandóan úgy ítéli meg magát, hogy nem tesz eleget a gyerekéért, azért, hogy az boldog legyen, és hogy nem képes megbirkózni a szülői feladat kihívásaival.

Én is ilyen voltam.

Mielőtt megszületett a fiam, minden könyvet elolvastam, amit csak találtam, és azt tanulmányoztam, hogy lehetnék tökéletes szülő.

A dolog nem működött.

Ha olyasmit mondtam vagy csináltam, ami nem állt a könyvekben, megítéltem magamat miatta. Vagy ha a könyv alapján csináltam valamit, és a dolog nem úgy sült el, ahogy kellett volna, akkor mi történt?

A valóság az, hogy nincs tökéletes rendszer arra, hogyan legyünk mamák vagy papák. Minden nap változol, és gyermeked ugyanígy minden nap változik.

Ugyanakkor, ha hajlandó vagy tudni azt, amit tudsz, és néhány pragmatikus eszközt használsz, szülőként is önmagad lehetsz, és képessé tudod tenni gyermekeidet arra, hogy azt válasszák, amik ők akarnak lenni. Nem hangzik ez inkább élvezetnek, mint küzdelemnek?

Én nem mindig voltam ilyen. Azt gondoltam, mindent megtaníthatok a fiamnak, ami én soha nem akartam lenni. Elhatároztam, hogy kedvesebb, sportosabb lesz mindenki másnál, jobban fog érteni a pénzhez stb., mint én valaha voltam és értettem. Ugyanakkor ez hol engedte meg neki azt a választást, hogy az a személy legyen, aki ő valójában?

Amikor felismertem, mit csinálok, kezdtem változtatni szülői viselkedésemen, és elkezdtem az Access Consciousness néhány egyszerű eszközét használni, ami mindent megtanított a szülői gondoskodásról és minden másról.

A szupererő: a választás

Gyermekeid már tudják, hogyan válasszanak, és te is tudod. Tedd őket képessé arra, hogy tudják: választhatnak, és így arra fognak figyelni, amit minden választásuk teremteni fog.

Én nem állítottam le a fiamat abban, hogy válasszon. Ha panaszkodott valami miatt, ezt kérdeztem tőle: „Nos, mit teremtett ez a választás?” Kezdte felismerni, hogy a dolgok nem egyszerűen történnek vele. Kicsi korától kezdve ő teremtette az életét.

Ugyanígy: ha nem túl jók a választásaim, ezt nem rejtem a véka alá. Ezerszer mondtam már a fiamnak: „Hmmm, ez nem volt valami okos választás, ez nem működött. Mi mást választhatok most?”

Invitálnod kell gyerekeidet arra, hogy kérdezzenek – és akkor elhallgatnak. Ne próbáld megtömni őket válaszaiddal, hagyd, hogy ők ébredjenek a dolgok tudatára.

Energetikai őszinteség

A gyerekek nagy mértékben tudatában vannak az energiának. Akkor is, ha nem szólsz egy szót sem: hallják, mi történik világodban.

Előfordult-e veled gyerekkorodban, hogy egy olyan helyiségbe léptél be, ahol az emberek izgatottak voltak? Szüleid valószínűleg boldog arcot vágtak, és azt mondták neked: „Ne aggódj, minden rendben van…” És elhessegették tudatosságodat.

Légy energetikailag őszinte. Ha rossz napod van, mondd ezt a gyerekeidnek: „Most éppen rossz passzban vagyok, egy pillanatra békén hagynál?” Különben is tudatában vannak már az energiádnak.

A boldog gyerekek mítosza

Annyi szülőt látok, akik úgy határoztak: gyerekeiknek egyfolytában boldognak kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy bárminek, amit te választasz, azzal kell egyeznie, amitől ők boldogok lesznek. Ez vajon tudatosságra tanítja gyerekeidet? Vagy minden pillanatot nekik szánsz, azért, hogy ők boldogok lehessenek, te pedig boldogtalan?

Mint szülő, adódnak olyan pillanataid, amikor legszívesebben elszaladnál, és elfelejtenéd, hogy gyereked van. Nem kell azt állítanod, hogy a szülő-lét minden pillanatát élvezed. Mi van akkor, ha kilépsz az önítéletből, és meglátod a dolog humoros oldalát? Minél kevésbé veszed komolyan, annál könnyebben éled szülői szerepedet.

Légy okos

A gyerekek nem buták! Meg van az az adottságuk, hogy szüleiket kontrollálják. Amikor egy kisbaba sír, nem azért sír-e a legélesebben, hogy odarohanj hozzá, és mindent megcsinálj, amit akar?

A szülők azt a hibát követik el, hogy így gondolkoznak: „A gyerekek édes kicsi teremtmények… gondoskodnunk kell róluk, és mindent meg kell tennünk, amit kívánnak.

A gyerekek okosak. Légy okosabb a gyerekeidnél, ha boldog szülő akarsz lenni.

Ki a főnök?

Nos, ezt az eszközt valószínűleg nem fogod szülői tanácsadáson hallani. Van egy dolog, amitől könnyebb lesz az életed: ha rossz szülő leszel. Egészen addig, amíg jó szülő próbálsz lenni, meg kell ítélned, jó vagy-e vagy rossz.

Ha a gyerekeid haragszanak rád, mert nem adsz meg nekik mindent, amit akarnak, légy hajlandó ezt mondani: „Olyan rossz anya/apa vagyok. A lehető legjobbat csinálom, amit csak tudok, és mégis tudom, hogy nem elég jó…”

Gyerekeid azt fogják mondani: „Nem, nem vagy rossz!”

Így manipulálhatod gyerekeidet, és te maradsz az, aki kontrollál.

„Tudatos szülők, tudatos gyerekek”: arról van itt szó, hogy arra képesítsd gyerekeidet, hogy önmaguk legyenek. Nem arról, hogy azt válasszák, amiről te határoztad el, hogy lenniük kell, hanem hogy megengeded nekik, hogy azok legyenek, akik. Arról van szó, hogy megmutasd gyerekeidnek: választásaikkal teremtenek, és hogy így tudatára ébrednek annak, ami igaz számukra.

Brendon Watt

Forrás: I’ve Got A Kid, What Do I Do With It?
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com