Itthon vagyok …- SchullerÁgi

Azon morfondíroztam, mit is jelent, hogy itt, Lucánál Kircheimben itthon vagyok?
Azt, hogy mindennek is tudom a helyét?
Azt, hogy miközben nem tanultam németül, csak 3 hónapig, itt mindenkivel, aki erre jár, tudok kommunikálni? Megértem többnyire őket, megértenek…
Azt, hogy a lakásban egy csomó tárgyhoz emlékek kötődnek? Hogy ugyanolyan tárgyakból is van sok, hisz mindkettőnknek vettünk? Azt, hogy nem vendég a státuszom? Főzhetek, vagy a tiszta gatyákat is felakaszthatom mosás után? Azt, hogy szobám van, ahová kb 5 perc alatt kipakolva itthon lehetek, s akár magamra is csukhatom bármikor az ajtót? Azt, hogy ismerem a környéket, s nem tévedek el, ha egyedül indulok és még gps barátomat sem kell használni?

Ez mind, mind igaz, de a lényeg – azt hiszem az, hogy itt sohasem kell megfelelni. Máshol sem kell, de ott figyelembe veszed akaratlanul is a másikat, mert Te csak vendég vagy. Itt nem. Itt más. Peeersze, hogy figyelembe veszed, de nem úúgy.

Az 51 éve barátság azt takarja, hogy nagyon sok élethelyzetünket túlélte már. Hogy túlélte a levélváltós időket, amikor 2 hét alatt érkezett meg a válasz egy kérdésre, s az akkor még meggyőzésről szóló viták nézőpontjai is 2-3 hétig röpültek egy borítékban… Voltak is ennek nehéz pillanatai.
Hogy évről évre látjuk egymás változását. Látványos néha. Egyébként minden év könnyedebb. Megfelelni akarós énünk korábban mindig teljesíteni akart: elhalmozni örömökkel, tárgyakkal, élményekkel. Most, bár telepakoljuk az itt töltött napokat programokkal, járjuk a környéket, de főleg azért, mert élvezzük, hogy út közben jókat beszélgetünk – mellesleg a táj gyönyörű, a levegő annyira tiszta, hogy harapni lehet…
Most is mindig van témánk bőven, pedig otthonról is napi kapcsolatban vagyunk. Már nem vagyonokért telefonálunk – nézegetve, ki fizet kevesebbet, ha beszélgetünk. Volt ilyen időszak is. Volt már telefon, még kifizethetetlen percdíjakkal, lett internet is időközben, lett ingyen beszélgetés-lehetőség, lett könnyedebb anyagi helyzetünk is.
Igen, itthon vagyok, mert mindenben otthon vagyunk őszintén egymás életében – megélve együtt, ha távolról is akár sok-sok problémával-teli időszakot.
Sokaknak okozott már gimiben is gondot, hogy nézőpontjaink más oldalról láttatnak meg helyzeteket. De ez nem gond. A lényeg, hogy mindig Vagyunk egymásnak.
IGEEEEN. Ez az! Megtaláltam! Itthon vagyok, mert őszinte lehetek minden porcikámmal, fájó pontommal, nyűgömmel vagy örömömmel.
Itthon vagyok ebben a természetességben, amit élünk.

Te az otthonodban otthon vagy-e? Te mitől érzed otthon magad bárhol is? Ha nem, választanál mást? Mindig választhatsz ?

Hálás vagyok Lucának, magamnak, hogy ilyen jó dolgom van. Hogy itthon lehetek itt is. Még 4 nap. Már csak 4 nap.
Ma bemegyek a városba otthon lenni. Annyira szeretem a házait, az utcáit, a boltjait, az energiáit. És tuti fogok most is találkozni ismerősökkel, akikkel egymásra mosolyoghatunk.

Itthon vagyok magamban itt. Élvezem. Hogy lehet még ennél is jobb?

Vagy lehet, hogy mindenhol itthon vagy, ha magadban otthon vagy? Hm.