Kedves Test! – Megan Hill

Azért írok, hogy bocsánatot kérjek. 

Az elmúlt évben talán többször voltam szemét veled, mint kedves.
Megítéltelek, hogy mi vagy, és mi nem. Még akkor is, amikor nem akartam ítélkezni, ítélkeztem.

Amit választottam, hogy elismerem, mekkora hozzájárulás voltál a múlt évben is.

Te annyira bölcs vagy! Megmutattad a kapacitásodat arra, hogy megtartsd az emlékeket, addig, amíg kész nem voltam emlékezni rá. És megosztottad velem, amikor ott volt valaki, aki támogatott engem az emlékezésben,  a  felszabadulásban és a megmozdulásban – túl ezeken a tapasztalaton.

Te olyan rugalmas vagy. A kapacitásod, hogy az elviselt tapasztalatokat elengedd, nem jelentőssé téve őket.

Te olyan játékos vagy. Megmutattad a mozgás különböző örömeit, mint sziklamászás és a többi.

Te annyira érzéki vagy. Megmutattad a képességedet befogadni különböző szagokat, hangokat, látványt és ízeket.

Megmutattad nekem, mi az, amit kívánsz. Sajnálom, hogy néha akár egy hónapba is került válaszolni és megadni azt.

Azért is bocsánatot kérek, hogy nem hallottalak olyan gyakran és olyan jól, ahogy lehetséges lett volna, ehelyett nézőponttal kommunikáltam veled, hogy mi a jó és rossz neked.

Mindez hozzájárult ahhoz, ahogy inkább pusztítottam, mint teremtettem a sebezhetőséget és a bizalmat egymással való kapcsolatban.

Tehát nem hiszek a fogadalmakban, megkövetelem neked, ahogy megkövetelem az életemnek: kedvesnek lenni, tisztelni, sebezhetőnek lenni.

És amikor összezavarom, szerintem ezek régi szokások, megkövetelem: kérjek bocsánatot  tőled, bocsássak meg magamnak, és teremtsem meg, hogy jobban figyelek rád és hamarabb reagáljak.

Köszönöm, hogy esélyt adsz nekem újrakezdeni minden nap, minden pillanatban, minden évszakban.