Hawaii családtérkép

Én teljesen megértem, hogy a hawaiiak miért evvel a családtérképpel dolgoznak még a bíróságokon is. Annyi mindent megmutat.
Én a legjobban a vak állításokat szeretem, amikor munkahelyi problémáimra, épp aktuális kapcsolati gondjaimra nézünk rá.
Pillanatok alatt világossá válnak meg nem értett helyzetek.
Elismerem, hány és hány probléma nem is az enyém, amit a macik mindig megmutatnak. Annyira hálás vagyok!
Köszönöm a maciknak! Köszönöm Neked!

A Hawaii családtérkép készítésen is voltam, ami közben máris könnyedebb lettem.
Annyira más a világ, a kapcsolódásaim.
Érzem, ahogy ledőltek a falak és napról napra nagyobb és nagyobb ajándékokat kapok.
P.l: Ahogy teljesen más emberek vonzódnak hozzám és én is másokhoz… olyanok, akik valóban tudják, mi az elfogadás, mi a szeretet.

Ezután volt, mikor először éltem át, milyen, amikor engem is szeretnek, ENGEM LÁT.
Engem akar, mindegy milyen vagyok, mindegy ki vagyok, úgy imád, ahogy vagyok. Elfogad.
Először élveztem, aztán kezdett átfordulni és kezdtem tolni. Pont, aki hozzájárulás lehetne.
Aztán, mivel Ő az, akivel bármit és bárhogy meg lehet osztani, azonnal éreztem, hogy erről beszélnünk kell, hisz tudja ezeket a folyamatokat.
Ott, akkor megfordult minden.
Adni és kapni. Önmagamnak lenni. Szeretetben, igazi szenvedélyben lenni. Őszintén tisztán kapcsolódni.
Ezt is kaptam én…

Nos, én is a helyemre kerültem, és mindeközben más is, ha lehet, azt mondom minden további jól működéshez kihagyhatatlan egy hawaii családtérkép felállítása.
Nekem kellett a változáshoz, változtatáshoz.

Kedves Sulci!

Igaz mondta a barátnőm, hogy ne aggódjak, a macis családállítás nem olyan, mint a másik, amitől tartottam nagyon. De ezt azért nem gondoltam volna.
Add át a maciknak is, hogy mennyire boldog vagyok.
Beszél velem a gyerekem megint.
Fel tudtam hívni az apámat, amit karácsonykor sem tudtam megtenni. Beszéltünk egymással minden gond nélkül. Nem gondoltam volna, hogy ez még lehetséges hét év után.
Hálás vagyok.

Régóta járok Sulcihoz kezelésekre. Pánikbetegségekkel kezdtem.
Sötét lakásban éltem, állandó üldözési mániával küzködtem. Mindig mindenért én voltam a hibás gondolataimban.
Nagyon fárasztó volt minden nap, minden perc, minden kommunikáció.
Jó sok eszközt ismételgetett Sulci, míg a hawaii családtérkép macijainak segítségével, meg minden mással eljutottunk oda, hogy felfogjam, bennem állandóan egy egész csapat ember érzése működik.
Látszólag nekem hiányzott valami, engem bántottak, de szépen lassan megszoktam, hogy használjam az Access eszközeit: főleg a Kihez tartozikot.
Egyre többször ismertem fel, hogy nem az enyém egy-egy érzés, egyre több nap volt jó.
Most felújítottam a lakásom sok részét, Új ablakomon felhúzható a redőny. Világos lett, és kitárult a világ.
Elkezdtem foglalkozni magammal. Masszázsokra járni, sőt még egy kondi teremmel is megpróbálkoztam. Az még túl nagy kihívás.
Magamnál még nem mindent látok azonnal, de másoknál annyi mindent igen.
Mosolyogva nézek magamra, amikor nem jut eszembe, hogy minden is csak rajtam múlik…

Milyen szuper dolog lenne, ha mindezt mindannyian tudnánk.
Mi minden alakulna nagyon másként.
Óriási a változás. Elismerem. És annyi mindenre jövök rá nap mint nap.
Sosem hittem volna. Néha visszazuhanok, de már oda nem tudok.
Köszönöm!