Facilitálás – oldás (online is) – Facilitálás + SOP

Szia Sulci!
Simon még pocakban, de képzeld hazaengedtek!!
Azt hiszem felrobbantottuk a valóságot: úgy kerültem kórházba, hogy azt mondták a placenta fedi a méhszájat csak császárral szülhetek.
(Másnap beszélgettem veled. Facilitáltál)
A következő ultrahangon úgy látták, hogy ez csak részleges. Aztán egy hét múlva az újabb uh vizsgálaton mindent rendben találtak, hazaengedtek és most itthon várom, hogy Simon -amikor ő úgy dönt- természetes módon megszülessen.
A szülésznőm el volt képedve, azt mondta ilyennel még nem találkozott a praxisában.             …& mi más is lehetséges még???

Szép napot neked! Nagyon köszönöm a hozzájárulást

„Sulci! Nem tudom szavakba önteni a hálát, amit érzek. Én elmentem hozzád facilitálásra, mert ajánlottak, inkább küldtek, de reménytelennek tartottam, hogy megváltozzon az életem, hisz annyi sebből véreztem. Elküldtek a munkahelyemről, kihűlt a párkapcsolatom, elfogyott a kreativitásom. Túléltem.
Egy, azaz egy kezelés mintha felrobbantotta volna a világomat. Olyan kapcsolataim éledtek újra, amiket szinte elfeledtem (keserűen), annyi a munkám, hogy nem győzöm, és vele a pénzproblémáim is megoldódni látszanak. Hihetetlen, de mégis igaz. Köszönlek”

Már ma más a facilitálás után. Mi lesz még ezután?
Egész életemben én voltam, vagyok a kisebbik testvér. Mindig másodikként éltem meg magam minden helyzetben. Mindig csak a kicsi lehettem az idősebb, a mindent tudó, a jól látó, a jobban csináló mögött.
Köszönöm, Sulci, hogy segítettél abban, hogy máshonnan is láthassam az életem és feladjak avval, hogy mindennek kisebbként, nem elismertként fogjak hozzá.
Ma már máshogy ébredtem. És erre elég volt egy óra?
Mi minden lehetett volna könnyebb, ha hamarabb eljutok hozzád? Mi mindent adhatott volna, ha elhittem volna, hogy magamra is költhetek? Mi mindenért szidom most is magam, de legalább észreveszem már? Hogy változhat ez napról napra? Bízom magamban!
Köszönöm a facilitálásod, a segítséged.
Új élet kezdődik. Nagy szavak, de így érzem ma valóban.

2014. február 23-án vettem fel a kapcsolatot Schuller Ágnessel először. Beszélgetéseink (facilitálásai)– hangsúlyozom – csak skype-on folytak, folynak,​ 6000 km választ el minket fizikailag egymástól. Az azóta eltelt idő két hét. Ezen annyira csodálkozom, hogy csak ennyi, mert úgy érzem, hogy évezredeken mentem, masíroztunk keresztül.

A sejtjeimben valami új, ismeretlen jelent meg azonnal és azóta is jelenik meg egyfolytában. Könnyedség, öröm, életigenlés, vagyok aki vagyok, határozottság magammal és a dolgaimmal kapcsolatban, tisztelet, tisztán érzékelés magammal kapcsolatban, magam iránt. Ki tudok állni magamért!!!!!! A felsorolt minőségek tapasztalati szinten teljesen újak számomra. Kezdem érezni, hogy jó élni, és van értelme az életemnek. Valami csodás dolog vette kezdetét. Újjászületés? Hogy lehetek ennyire szerencsés? Köszönöm Sulci!

Fantasztikus, ahogy facilitál, azonnal rám kapcsolódik. És ér​ez mindent!!! El-el sírta magát néha, az é​n batyuim hátasára, néha akkor is, amikor belőlem mé​g nem jött ki…
Ahogy haladtunk, egyre-egyre jobban, könnyebben, boldogabban é​s reménytelibben ​éreztem magam…!
Rögtön tudta, mese nélkül, milyen “darázsfészekbe” kell belenyúlni, és ott mit, milyen kérdéseket föltéve kell törölni… – főleg a “hülye picsa” siránkozását, maga fölött…  É​n elkezdtem vortex-elni, azaz próbálni “elszaladni”, de visszahozott, ill. ezért is mondta: elég lesz lassan…
Az egész lénye fantasztikus nyugalommal, bizalommal, olyan “megérkeztem haza”- érzéssel töltött el, mintegy rálelvén “Holle Anyóra”, aki tulajdonképpen nekem a Nagymamim volt, de már 2012 óta nincs a 3D-ben, annál inkább bennem –körülöttem.
Az egész után mindenhogyan fölszabadultnak éreztem magam. Nagyon köszönöm