Soha ne várj senkire vagy semmire – Gary Douglas – Salon des Femmes-ből

Szalon Résztvevő:
Amikor azt mondtad, hogy „ Ne várj senkire”, felismertem, hogy mennyire eltűnök, amikor másokra várok.

Gary:
Amint belemész a várakozásba, megszűnsz létezni. Megállítod magad. Olyan, mint amikor visszatartod a lélegzeted, és vársz , amíg újra vehetsz levegőt. Ez működik? Nem.
Amikor az emberek várnak valamire, akkor helyesen akarják csinálni. Ez az ítélkezésről szól.

Mindent, amit tesznek, az azért van, hogy helyesen csinálják. Ez túl lassú.
Nemrég két művésszel foglalkoztunk, és amikor egy művésszel van dolgod, semmi nem lesz megfelelő vagy tökéletes, bármit is csinálsz. Mindig lehet javítani a dolgokon.
A művészek soha nincsenek kérdésben azzal, amit csinálnak .Mindig következtetésben vannak azzal, hogy milyennek kellett volna lennie, vagy megítélik azt, hogy mi nem az, amilyennek gondolták, hogy lesz.
Én soha nem várok senkire, csak folytatom a teremtést.
Azt mondom, hogy ”Tudod mit?”, ez nagyszerű. Csináljuk.”
Ha lassan haladsz, akkor ennek a valóságnak a helyes viselkedése az, hogy olyan lassan haladj, ahogyan csak tudsz, hogy nehogy hullámzást hozz létre. De ti hullámépítők vagytok.

Amikor gyerekek voltatok és beültetek a kádba, akkor bizonyára ide-oda csapkodtátok a vizet és hullámokat verdestetek a kád széléig. Nem az volt a nézőpontotok, hogy nyugodtak legyetek a kádban. Hanem az volt, hogy „Milyen mókás ez ?” Mozgassunk meg mindent”
Mozdulatlannak maradni nem a legtöbbetek valósága volt, mégis megpróbáltok mozdulatlanok lenni, mintha ezt meg tudnátok tenni. Az a helyzet – hogy nem tudtok. Soha ne várjatok senkire.

Kezdjétek el, induljatok el és teremtsetek. Ha vártok, kivonjátok magatokat a létezéstől, amíg valaki más befejezi, amit csinál és kinyitja számotokra az ajtót, hogy létezzetek.
Milyen hülyeséget használok, hogy megteremtsem a várakozást amit választok?!
Mindent ami ez, isten tudja hányszorosan , elpusztítanád és nemteremtetté tennéd? PP
Amikor vársz, akkor valaki más beteljesedése érdekében feladod az éberséged.
Mi van ha azok, akikre vársz, soha nem viszik véghez a dolgukat?!
Mikor létezhetsz Te? Amikor meghalnak?