A testeddel való kapcsolatod sokáig lehet egyoldalú.
Te megmondod, mit kellene tennie: mit egyen, hogyan nézzen ki, mit bírjon ki.
A tested pedig reagál. Alkalmazkodik, jelez, néha ellenáll, van, mikor követ.
Egy ponton ez megfordulhat. Lassan, nem gondolatként, hanem tapasztalatként érkező felismeréssel.
A tested nem eszköz, nem feladat. A tested nem projekt, hanem társ, aki ugyanabban a cipőben jár, és a nap huszonnégy órájában veled van.
Amikor ezt valóban megérted, valami átrendeződik. Egyszerűen elkezdesz másképp viszonyulni hozzá.
Először megjelenik egy kérdés: Mit választana most a testem? – és lassan természetessé válik, hogy a tested választ. Ételt, italt, ruhát, s mi minden mást!
Ezzel együtt megjelenik a figyelem is. Nem fejben, hanem érzékelésben. Könnyű vagy nehéz. Tág vagy szűk. Egy finom visszajelzés, ami mindig ott volt, csak nem figyeltél rá.
Először, amikor elkezded meghallani, furcsa lehet.
Amikor először vásároltam úgy, hogy nem a fejemben döntöttem el előre, mit veszek, hanem figyeltem a testem válaszára, nagyon megdöbbentett. Hihetetlennek tűnt. Elindultam nagyon egészséges halat venni. Csak azt határoztam el, hogy az ár nem számít. A testem semmilyen halat nem választott. Átmentem a csirkéshez. A megszokott csirkealkatrészekre is az volt a válasz: nem jó nekem. Az egyetlen dolog, amire igen jelzést kaptam, a csirkeszív volt. Csak bambán bámultam, de elfogadtam.
Nem volt benne logika. Nem tudtam akkor még a magyarázatot sem. Mégis választottam. Szívpörköltöt főztem belőle, amit szinte azonnal behabzsoltam. A testemnek nagy szüksége volt rá, az biztos volt, azt jól éreztem.
Később derült ki, hogy a csirkeszív tele van vassal.
Hiteles tanítás volt, amivel ott, akkor összeért valami.
Nem azért, mert “jól döntöttem”, hanem mert hallgattam a testem hangjára.
Azóta elfogadtam, hogy a testem egy társ, akire figyelhetek.
Ez nemcsak az ételben jelenik meg. Hanem mindenben: az öltözködésben, a mozgásban, a pihenésben, mindenféle választásban.
Folyamatos párbeszéd van köztünk, ami nem szavakból áll, mégis egyértelmű.
Hallgatsz-e a tested kívánságaira, hajlandó vagy-e meghallani az üzeneteit?
Mit választ most a testem:
Mit enne? Mit inna?
Mi az, amitől most jól érezné magát igazán? Lehet, elmenne sétálni egyet?
Mi az, ami szűkíti most? Talán a zaj? Vagy csend?
Mi mindenben érezted már, hogy meghálálja a figyelmed?
Miben érzed, hogy sokkal könnyebb együttműködő társként élnetek?
K.M.