Az ítélet sokszor olyan gyorsan történik meg bennünk,
hogy észre sem vesszük.
Egy gondolat.
Egy belső mondat.
Egy reflex.
„Túl érzékeny vagyok.”
„Ez az én hibám.”
„Ezt már megint elrontottam.”
„Miért nem vagyok képes normálisan működni?”
És máris összehúzódik a test.
Mi történik valójában, amikor ítélkezünk?
Az ítélet nem erkölcsi kérdés.
Nem jóság vagy rosszaság kérdése.
Az ítélet idegrendszeri reakció.
Amikor gyerekként:
- nem volt biztonság kimondani, amit érzünk
- jobb volt „jó gyereknek” lenni, mint őszintének
- a kapcsolat a túlélés feltétele volt
…akkor a test megtanulta:
„Figyelj. Ellenőrizd magad. Ne lépj ki.”
Az ítélet így válik belső felügyeletté.
Egy láthatatlan kontrollrendszerré.
Nem azért, mert rosszat akar.
Hanem mert védeni próbál.
Az ítélet kapcsolata a fájdalommal és a félelemmel
Az ítélet ritkán önmagában jelenik meg.
Gyakran együtt jár:
- félelemmel
- szégyennel
- bűntudattal
- megfelelési kényszerrel
És sokszor bántalmazott gyerekrészekhez kapcsolódik.
Egy olyan részhez, aki egykor azt tanulta meg:
„Ha elég szigorú vagyok magamhoz, nem bántanak.”
Az ítélkezés tehát nem támadás.
Hanem túlélési stratégia.
A gond ott kezdődik, amikor ez a stratégia felnőttkorban is aktív marad.
„Választhatok mást”
Amikor az ítélet oldódni kezd, az nem hangos folyamat.
Nem drámai felismerés.
Sokkal inkább csendes.
Az ülések végén gyakran ilyen mondatok hangzanak el:
„Nem akarok többé félni.”
„Most először nem bántom magam.”
„Önbizalmat ad.”
„Választhatok mást.”
„Nem kell magamat figyelnem.”
Ezek a mondatok nem arról szólnak, hogy „jobb lettem”.
Hanem arról, hogy megszűnt a belső nyomás.
Amikor az ítélet eltűnik,
a test fellélegzik.
És ahol nincs belső támadás,
ott megjelenik a jelenlét.
Az ítélet eltávolít az élettől
Az ítélet egyik legnagyobb ára az,
hogy eltávolít a saját tapasztalatodtól.
Amíg figyeled magad:
- nem vagy jelen a kapcsolataidban
- nem tudsz igazán kapcsolódni a testedhez
- a szexualitás elveszíti az élő minőségét
- a döntések kívülről vezéreltek maradnak
Az ítélet mindig múltból működik.
Régi mintákból.
Régi félelmekből.
Az oldás viszont jelen idejű.
Amikor az ítélkezés oldódik
Amikor ez az állapot megváltozik:
- a megfelelési kényszer gyengül
- a döntések belsőbbé válnak
- a párkapcsolatokban tisztább határok jelennek meg
- a gyerekekkel való kapcsolatban kevesebb kontroll van
- a test megnyugszik
Nem azért, mert „megtanultad nem ítélni magad”.
Hanem mert nincs már rá szükség.
A test érzi, hogy biztonságban van.
Nem kell eltüntetni az ítéletet
Az ítéletet nem kell elnyomni.
Nem kell kijavítani.
Nem kell „pozitív gondolkodással” lecserélni.
Elég észrevenni.
Mert amikor észreveszed,
már nem uralkodik feletted.
És ott, abban a pillanatban,
megjelenik valami új: választás.
Egy kérdés mára:
Nem feladat.
Nem gyakorlat.
Csak egy kérdés.
Mi az első ítéleted ma magaddal kapcsolatban?
És mi van, ha nem követsz el vele semmit?