Mit adott még London? Teljesen új arcát: napsütést, tiszta hidegben izgalmas sétákat térdig koptatott lábbal, no meg kocsiból kényelmesen nézelődve.
Érdekes energiákat kaptam a banknegyedben, az így-úgy kivilágított magas házak között. Este a vitorlás-kikötőben jó volt sétálni a veszekedő hattyúk hangját követve. Láttunk görkori diszkót, gördeszka parkot, korizókat, angyalszárnyakért sorba állókat (mi is :-)), fénnyel rajzolókat, London eyet közelről, Big Bent. Agresszívnak induló részegeket a metrón sikerült mosollyal kijózanítani egészen a nem annyira kívánt, de kedves kézcsókokig.
Jó volt “parkolót keresünk” jelszóval körözni a belvárosban autóval. (Biztos nem volt semmi közöm ahhoz, hogy nem találtunk….Vagy egy kicsi…. Vagy egy lépést sem kívántak előző nap térdig kopott lábaim…) A London Bridge-en a második körben már bevállaltam, hogy nagyon élvezem az autós városnézést is.
Ettünk kóreait, indiait, spanyolt, magyar-indiai házi csodát…. Ittunk rengeteg finom teát.
Jó volt sétálni, rossz volt átmenni az úton, mert nehéz volt szembesülni a lassú átállásommal: Ezek a fránya autók mindig a másik oldalon járkáltak. Tudtam ezt jól, de mégis gond volt lelépés előtt merrenézni – pedig sok helyen még fel is van festve, hogy merre kell nézni…. Lehet, másnak is gondot okoz? Lehet, hogy én tudtam volna, csak …. a mások hülyeségét gyorsan átvettem? 🙂
Ennél mennyivel könnyebben megszoktam az indiai fejetlenséget… érdekes.
Köszönöm. Hihetetlen hálás vagyok, hogy ilyen csoda napokat élhettem meg.
Mindent percét élveztem: a lusta napfelkeltétől kezdve.
Képzeld az ablakomból tökéletesen lehetett látni, hogyan varázsolja magát elő a Nap – először csak piros, aztán kék csíkokkal festve be az ég alját. Amikor már a repülők kondenzcsíkjai igen kuszák ebben a piroskék fényben, akkor előbukkan… negyed tíz körül, ami ott csak negyed kilenc, de hát akkor is. Most jól megfigyelem itthon, hogy itt mikor kegyeskedik felbukkanni. (Megnéztem: 7:16).
Most izgatottan várom a következő alkalmat.