Úgy tűnt, mindent elértem: én voltam a tökéletes vőlegény, két sikeres csontkovács praxisom és gyönyörű otthonom volt. De ezek közül egyik sem tett boldoggá, és lelkem mélyén nagy, fekete, feneketlen űr tátongott. Képtelen voltam ebből kikeveredni, és így hat hónapot adtam az univerzumnak: hat hónapot arra, hogy vagy javul az életem, vagy elegem van mindenből. Boldogtalanságom kellős közepén a tökéletességre való, vég nélküli törekvésem rejlett. Annyira arra fókuszáltam, hogy az életemen munkálkodjak, amely bizonyos „dobozok” alapján működött, hogy elvesztettem annak az érzését, ki is vagyok valójában. Minden tapasztalatomat lehetetlenül magas standardokhoz mértem, és mindig hiányosnak éreztem magamat, önítélkezés és szégyen börtönében élve. Olyan érzelmi fájdalomban voltam, amit úgy éreztem, lehetetlen elviselni.
És ekkor jött a döntő fordulat: felfedeztem az Access Consciousness eszközeit, és évek óta az első reménysugarat. Megtanultam, hogyan lépjek ki a perfekcionizmusból, és visszataláltam az igazi (nagyon derűs) természetemhez vezető útra.
Íme három kulcs eszköz, ami számomra mindent megváltoztatott.
- Kihez tartozik ez?
Ha van egy tudatosság, ami tényleg felszabadított engem, akkor ez az. Rengeteget tanultam azzal, hogy gondolatainknak, érzéseinknek és mindannak, amit hiszünk, 98%-át máshonnan szívtuk magunkba: családjainktól, barátainktól, tanárainktól, a vallástól – még a médiáktól is. Egyfolytában átvesszük mások gondolatait, és azt hisszük, hozzánk tartoznak.
Amikor minden gondolatomra és érzésemre három napon át rákérdezek: „Ez kihez tartozik?”, olyan sokat elengedek, ami nem az enyém. Tedd ezt három napon át minden gondolatoddal, és figyeld meg, mennyire megkönnyebbülsz – és mennyivel könnyebb olyan választásokat tenni, amik számodra helyesek.
- Szüntesd meg az automatikus „rossz”-at
Képzeld el, hogy izgatottan vársz egy előtted álló utazásra, és akkor törlik a repülődet. Milyen érzést kelt ez a testedben? Süllyedőt? Szorítót? Nehezet? Haragosat? Frusztrálót? Mi van akkor, ha ahelyett, hogy ezt azonnal „nagyon rossz dolognak” tekintenéd, arra a nézőpontra váltanál, hogy… ez érdekes? Ez ellentétben áll intuitív reakcióinkkal, de képzeld el.
Törölték a gépedet: ez érdekes. Figyeld meg, hogy ez a gondolat egészen más érzést kelt a testedben. Könnyebb, nagyobb a tér körülötte, kevésbé szilárd. Mi van, ha… mivel a járatot törölték, a repülőtér parkolóján egy rég nem látott barátba botlasz, és bekocsiztok a városba, ahol a legnagyszerűbb üzleti ötletet találjátok ki, amitől öt éven belül billiomos leszel. Ami a nap többi részét illeti, hajlandó volnál minden eseményre, emberre, magadra reagáló ítéletet „ez érdekes”-sel felváltani, és kipróbálnád, milyen ez az új, kevésbé merev terű működés a világban?
- Kezdj kérdéseket feltenni
Ez az eszköz igazán jól következik az előzőből, így folytassuk a példán: Törölték a repülőjáratodat, amit te érdekesnek tartasz, megnyílik egy tér. Eljött az idő, hogy kipróbálj egy kérdést, méghozzá: „Mi minden lehetséges még?”
Ebben a nyitott kérdésben, és minden ilyen kérdésben az a szép, hogy olyan tudatossághoz jutunk általa, amit nem „kapnánk” meg az „ez rossz!” következtetést levonó, merev teréből. És még egy másik kérdés is jól működik az ilyen repülőtér-helyzetben: „Mi az a jó ebben, amit én nem veszek észre?”
Amikor megrekedünk, a kérdések tesznek minket képessé a következő lépés megtevésére.
Tizenkilenc évvel eme eszközök megtalálása óta semmi sem tökéletes az életemben – ami rendkívüli dolog. Te is megérdemelsz egy rendkívüli életet. Semmitől nem kell félned, nem kell semmit bebizonyítanod – csak megteremtened egy életet. Őszintén remélem, hogy ez segít. Ha nem kellene tökéletesnek lennünk, milyen más választások állnának rendelkezésünkre?
Dain
Forrás: Depression & Anxiety
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com