Amikor először találkoztam az Access Consciousness eszközeivel másodpercenként kb. 2000 gondolat kavargott az elmémben. Minden egyes alkalommal, amikor elmentem valaki mellett az utcán, vagy hallottam valakit beszélni a buszon, vagy beléptem egy zsúfolt terembe, elkezdtem mindenféle történeteket és beszélgetéseket elképzelni, ami valójában soha nem történt meg, de készen álltam arra, ha valaki feltesz nekem egy kérdést vagy mond valamit, legyen legalább 20 különböző válaszom és még a következő megjegyzéseikre is készen álltak a hozzászólásaim.
Természetesen ezek közül egyik forgatókönyv sem vált valóra, és ha mégis véletlenül valaki mondott nekem valamit, egyik mesés egyfelvonásosra sem emlékeztem, amit egyébként pillanatokkal azelőtt képzeltem el.
Őrület és Kimerítő
Amikor megismertem az Access Consciousness “Kihez Tartozik?” eszközét és végre használtam is (mert az eszközök csak akkor működnek, ha használjuk őket. Furcsa, nem?) a kérdés ismétlésével 3 napon át minden gondolatra, érzetre, érzelemre, ami feljött…hirtelen rájöttem, hogy egyik forgatókönyv sem volt a sajátom. Úgy értem az enyémek voltak, mert én birtokoltam őket, de csak kölcsönben voltak nálam. Az összes gondolatáramlást és kitalált egyfelvonásost, amelyekből győztesként jöttem volna ki, valójában mások fejéből vettem át. Ezzel az eszközzel azonnal eltűntek. Ha! Micsoda szabadság, micsoda térűr, micsoda csend.
Ha még nem próbáltad a “Kihez tartozik?” eszközt, vagy még nem tetted fel az “Ez az enyém?”-et minden gondolatra, érzetre, érzelemre, nézőpontra, megfontolásra, ítéletre, stb. ami az éberségedben van 3 napon keresztül, azt javaslom, kezdd el ma. Ajándékozd meg magad ezzel. És ha már kipróbáltad, milyen más teret élhetsz meg ezzel? Köszönöm Access Consciousness az eszközöket, és köszönöm Magamnak, hogy használom őket!
Nagyrabecsüléssel,
Kass Thomas