Bántalmalmazás oldása + Traumaoldás

A Bántalmazás oldás után közvetlenül: ugyanaz vagyok, mint eddig, de mégis más, mintha 1000 évet aludtam volna… s mi lesz még ezután?

Voltam már Bántalmazás oldáson. Jó volt.
Most a Sulcis traumaoldás előtte, mintha fellazított volna minden betonfalat és még sokkal-sokkal könnyedebben mentem el.
Mi változott?
Folyamatosan veszem észre a nyomógombok eltűnését, a sértettségeim, mintha elfolytak volna.
Mintha nem a szomorúságot kell legyőznöm a napok kezdetén, hanem mosolyogva, kíváncsian várom a napot, a találkozásokat.

A Bántalmazás oldása egy nagy kifli – kis kifli formában zajlik.
Micsoda biztonságot ad a mindent is érzékelő teste. Abban a biztos ölben engedhetsz el mindent, ahol  szembesülve az elengedett katyvaszokkal egy pillanatig sem érezheted magad
egyedül.
Sírtam, röhögtem közben és tudtam, hogy minden is lehetséges. Minden is rendben van.
Sokkal könnyebben mentem el.
Köszönöm

Én nem tudtam, hogy a testem megjegyzett traumák energiáinak gyűjtőhelye.
Mindig csodálom, honnan veszi az infót Sulci, hogy gyerekkori traumáim emlékei merre laknak,
de tűpontosan hozza elő az emlékképeket, a fájdalmak, sértettségek magját.
Köszi ezt, bárhogy is csinálod, mert megdöbbentően működnek utána az oldások.
Ne hagyd ki a traumaoldást a bántalmazásoldás előtt te sem!

Ketten mentünk párommal Bántalmazás oldására.
Én voltam az első. Hol zokogtam, hol röhögtem. Hihetetlen felszabadító volt.
Visszaérkezve gondoltam csak arra, hogy vajon mit hallott a párom a másik szobában?
Vajon nem ijesztettem el?
Nem. Választotta. Ő némán engedte kifolyni életek bántalmazásfolyamát.
Milyen másképp működünk. Megdöbbentő volt.
Mindketten tonnákkal könnyebben mentünk el. Az út ehhez nagyon nagyon más volt.
Érdekes megélés. Köszi Sulci