Kíváncsian mentem a Bars képzésre. Tudtam, hogy jó lesz. Megelőzte a híre.
De ezt azért remélni sem mertem meglátva a csapat összetételét: 10 éves kislány, 24 éves fiatalember, negyvenen keresztanya, közel 70 éves hölgy.
És ebből egy olyan nap kerekedett, ahol sok volt a nevetés, ahol mindenki ugyanúgy élvezte a nap minden pillanatát, és a végére ugyanúgy megtanulta a kezelést.
Szerintem összejárnánk, ha nem az ország különböző szögleteiből jöttünk volna. Még talán így is lehet!
Köszönöm azt, hogy minden pillanatban elfogadtatok. Köszönöm, hogy nem kellett megfelelnem, kontrollálnom magam, ami nélkül eddig nem éreztem komfortosnak a létet. Féltem a nem elfogadástól. Hát most ez nem volt kérdés.
Egy pillanatig sem csodálkoztam azon, hogy a végén a legfiatalabbunk többször is megkérdezte, jöhet-e máskor is. Én meg jól tudom, megyek még Sulcihoz. Majd kitalálom, mit válasszak legközelebb.
Hálásan köszönöm. Mindent. Az odafigyelést, az ebédet, a csodádat.