Drága Sulci!
Itt is, így is, írásban is köszönöm ezt a telefonos facilitálást! Frenetikus azóta is! (Meglátom, milyen lesz az elalvás, az agyalások időszaka, s aztán jöhet a Halleluja!

Mindezt még este írtam, aztán elkezdtem a lányommal írni és mindent nyitva hagyva utána aludni. Álmodtam. Sokat. Vegyeset, de nem ébredtem fel csak valamikor 6:15 körül. Ami azért érdekes, mert általában 2-3 alkalommal megnéztem eddig az órát éjszaka. Ébredéskor már nem kattogott az agyam Rá, bár elcsíptem magam, hogy megint felé irányulnak a gondolataim, amiket aztán megállítottam és újra indítottam a reggelt

Most minden érdekes. Hiányzik valami, ami eddig jelen volt, de már nincs itt. Ennek következtében minden teres, s ugyan úgy megpróbálom a “múlt vackaival” ki- és betölteni, mint ahogy eddig is tettem. Ennek is megálljt parancsolva mást csináltam, mint általában eddig. Élvezem a lakásba beáradó napfényt, a telefonomon megy egy előadás, fiam még ébredget, mindeközben megterítettem, készítem az ebédet …
Olyan, mint valamikor, amit már el is felejtettem, voltam. Az a sok mindenre figyelő, maga felszabadultságában könnyed Nő.
Kíváncsian várom a hét alakulását.
Szeretettel üdvözöllek a ragyogásból