Alapozó 4. napja Sulcival:

Megszűnt az idő ebben a megérkezettségben, ebben a végtelen térben.
Kegyelmi állapotnak élem meg. Olyannak, amiről levettem minden csipkét, fodrokat. Ez most nagyon tiszta, békés lét.
Megjelent, hangsúlyt kapott a hála érzése, és vele együtt a kapcsolódottság és az öröm. Az öröm szót kimondva jön is a játékosság, és indulhat a parti. Éber vagyok arra, hogy egyensúlyban tartom magam így, de közben jó tudni, hogy 10 másodperc múlva akár bármi mást is választhatok.
Végtelen a szabadságom, végtelen a könnyedségem.
És most hol vannak a játszótársaim? Kit, mit adhatnék most hozzá az életemhez, hogy még ilyenebb legyen? Mekkora a tér?! Adjunk, kapjunk, hogy befogadhassunk, áramolhassunk, játszhassunk még.

A 4. nap délelőttjén túl vagyunk millió kis halálon, orgazmuson, újjászületésen. Mi más is lehetséges itt túl teljesen más viselkedéseken, rezgéseken. Jó így. Nagyon. Dejó, hogy dejó. Jó látni mindennek a Vanását, nem a miértséget, nem a miértnemséget!
Más a kommunikáció, már nem Akarok.

Mi más lehetséges még itt?
Végtelen hálás vagyok.
Ez az állapot, amit most élek, teljesen ismeretlen számomra. Azt, hogy a mennyország egy létállapot, nem egy hely, most a saját folyamatom hozta el. Jól érzem magam ebben végtelen tágas térben.
Az állapotnak van egy megérkezettsége, bekötöttsége a Földhöz – nem elszállva, hanem elköteleződve a bolygó működéséhez. Az Élet (Élés?) (living) most a természetes létállapotom.
Mennyi új ráébredés, rálátás!! Nem kell bizonygatnom semmit. Minden eltörpül, mennyi gyönyörűséget látok! Bízhatok a belső hangomban!