Megéreztem ennek az energiának a szépséget, a Vanságnak, a Létezésnek könnyedségét. Bennem van az ellenkező pólus is, ami még szennyezi az előbbit, amit még nem tudok kipöckölni. Még megengedem, hogy legyen. Elfogadom, hogy még most így vagyok kerek egész.
Szellememmel már az új életemet élem. A testi érzések, amiket az ellenkező pólus okoz, még kötnek.
MÉG ez is én vagyok. Nem akarom minden áron kinyírni magamból őket, de már a vágányváltásnál a várakozó vonat létét választottam. Ez már nem követi a menetrendet. Bármikor elindulhat, és akár száguldhat is a saját tempójában.
A megengedésnek ez a foka teljesen más teret nyit. Innentől kezdve azt érzem, hogy számíthatok magamra. Bizalommal fordulhatok befelé amikor választanom, döntenem kell.
Továbbra is érdekelni fog más véleménye, hogy visszaköszönhessen belőle a saját hangom, ami már nem jó vagy rossz, pusztán Ilyen. Az enyém.
Emelem a lábam, lépek, billegek, s ez már a természetes haladásom. Eddigi életemben nem éltem, sosem éreztem, hogy megérkeztem volna valahova. Talán most először érzem, hogy jó helyen vagyok, hogy elég vagyok!!

Eddig mindegyik képzést tanfolyamnak és terápiának éreztem, ahol bajság van velünk, és terápiára van szükség, hogy megjavuljunk, elegekké váljunk. Sulcinál ezt nem éreztem. Itt kinyílhattunk magunknak szabadon, megmutatva minden sérülésünket, és elismerve minden bennünk működő jót. Leomlottak a kicsi(ny)ség, kevésség és a sok(k)ság közötti különbségeket elválasztó falak, s egyúttal eltűnt ezek hasonlítgatásának a jelentősége is. Kiegyenlítődtek az eddig bennem megfogalmazódott mindenben is létező különbségek. A képzés terápiából átment játékba, ahol bármilyen szerepet választhattam szabadon, könnyedén, játékosan.
Sulci megengedése, rugalmassága óriási szabadságot adott. Az accesses eszközök használatát meg/fel/ismerve, gyakorolva voltam rendező, lehettem főszereplő, akár mellékszereplő.
Köszi Sulci ezt az éberséget, az atombomba erejét, a gyengédséget.
Rég láttam ilyen szépnek magam. Láttam az előszobában egy tök jó nőt (a tükörben).
Eddig bátorságból éltem keményen, mint hős férfi. Most merész vagyok, nem erős, nem kemény, hanem választásra kész nő. Jól tudom, az életem ezután kaland lesz, nem ellenállások sokasága, nem megnyerendő harcok sokasága.
Köszönöm.

És köszönjük a jól tartást, a szó szerinti táplálást is. Jó volt.
Ez valóban hihetetlen, hogy mindössze 4 nap telt el, s mennyi minden alakult át, változott meg gyökerestül. Valóban újjá születtünk. Más a bőrünk tapintása, átalakultak a vonásaink. Átalakultunk tetőtől talpig.
Kívánjuk Neked is!