“Az emberek 95%-át tömegesen hipnotizálják, hogy szegények, jobb esetben középszerűek maradjanak. Elnyomnak bennük minden kiugrási vágyat, és elhitetik velük, hogy jómódban élni nem csak hogy lehetetlen, de nem is kívánatos.
A bűntudatkeltés az egyik leginkább bevált módszer erre.
De hadd kérdezzem meg: a szegénység miért jobb?
Mondj érveket, amiért szerinted jobb szegénynek lenni, mint gazdagnak!
Nem az emberi képességek szűkössége miatt nem gazdagszik meg több ember, hanem azért mert arra nevelik őket, hogy legyenek olyanok mint mindenki más. Ne akarj többet, ne akarj többet adni, ne akarj felemelkedni. Rengeteg programmal nyomják tele az agyunkat, amelynek hatására utálni kezdjük a vállalkozókat, a jómódban élőket, a kreatív zseniket. De ezek csak programok.
Arra bátorítalak, hogy emelkedj fel, ismerd meg a saját erődet, gyakorolj hatást a világra, mutasd meg a benned rejlő értékeket és szolgáld a lehető legtöbb ember javát. Nos, szegény mentalitással a fentiek egyikét sem teheted meg. Már most érezned kell magadban a bőséget, a túlcsordulást, az erőt – ezt nevezem a gazdagság programjának. Jómódban élni persze nem kötelező, de mégis mi a másik alternatíva? A középszerűség, illetve a szegénység. Elképzelhető persze, hogy valaki ezzel is megelégszik. Ha azonban megelégszik vele, akkor békében van. Ha békében van, nem gyűlöli a gazdagokat. De valljuk be, ilyen ritkán fordul elő. Ebből is láthatjuk, hogy az emberek igazából nem szeretnek a béka feneke alatt sínylődni. Viszont bűntudatuk van ha vágyat éreznek a felemelkedésre és a gazdagságra. Ez az ellentmondásos programozás tartja emberek tömegeit siralmas állapotokban.
Választhatsz: vagy vállalod a felelősséget és Te programozod magad, vagy engeded, hogy a körülményeid programozzanak.”
– Marshall Sylver
Fordította: Harangozó Sándor