2017. ápr. 28.
Mit tehetek ma azért a jövőért, amit teremteni szeretnék?
Ma reggel jött a gondolat, hogy miután a Startup Safary-n sokszor szóba kerültek a választások és a végtelen lehetőségek, írok róla bővebben. Sokan nem értjük, mit jelent az, hogy igenis mindig VAN VÁLASZTÁSUNK (!). Legtöbbször döntéshelyzetben próbálunk jól választani. Mérlegelünk, mintha a dolgok jók vagy rosszak lennének, igyekszünk kitalálni melyik is a tuti. Ez amúgy működik? Csak kérdezem. Nálam legtöbbször nem. Amiről előre eldöntöttem, hogy jó lesz általában kiderül, hogy nem volt az igazi választás, és fordítva, amiről azt gondoltam, rossz döntés, idővel kiderül, hogy pompás lehetőségeket hozott. Ilyen például a balesetem. Akkor ott, az ágyon fekve nem tűnt valami mennyei választásnak, és lám-lám, az egész életem a feje tetejére állt, s még sosem voltam ilyen boldog. Hogyan lehetne ez még ettől is jobb?
Szóval ez a fajta “választásdolog” teljesen máshogy néz ki. Engedd meg, hogy a saját példámon keresztül elmagyarázzam. Végtelenek vagyunk, végtelen lehetőségekkel és végtelen sok választással. Csakhogy ez a valóság minden áron azt sugallja, hogy ez nem így van, és emiatt lekorlátozzuk magunkat. Én kb. egy éve döntöttem úgy, hogy nem hiszek többé másoknak, s követem azt, ami számomra igaz. Egész pontosan 2016. 07. 21-én, csütörtök reggel épp munkába tartottam, amikor a villamoson, egy cikkből inspirálódva a következő dolog pattant ki a fejemből: Mi van, ha ez életem első napja? Ha nem volt eddig semmi? Nincs nevem! Nincs múltam!. Nincs nézőpontom a dolgokról! Ez most itt egy tiszta lap. Most pottyantottak le a Földre! Bárki lehetek, és most bármi lehetséges! Akkor mit szeretnék, milyen legyen az életem, mondjuk 1 év múlva, 5 év múlva? Hol lennék? Kivel/kikkel lennék? Mi lenne a munkám? Mivel tölteném az időm? Van benne párkapcsolat/család vagy most oké vagyok egyedül, s magam megyek el oda?
Wooow, úgy gépeltem a telefonomba, mint egy őrült. Csak írtam és írtam.
Mikor végeztem és visszaolvastam, nagyon meglepődtem magamon. Gondolom, nem lepődtök meg, ha azt mondom, semmi köze sem volt ahhoz az élethez, amit éppen (meg)éltem. Még aznap szembe jött velem egy mondat Dr. Dain Heer-től, ami valahogy így hangzott: „A jelenlegi életed a múltbéli választásaid eredménye.” Oh, érdekes nézőpont – gondoltam, miután rájöttem, miként korlátoztam a lehetőségeimet a korábbi választásaimmal. Elkezdtem kérdezni. Akkorra már kezdtem megérteni, hogy a válaszok bezárnak, a válasz mindig csak egy lehetőség, a kérdés az, ami végtelen. Én végtelen lehetőségeket akartam teremteni és azokból válogatni.
Most is itt van előttem a lista, hogy milyen életet kívántam/kívánok teremteni.
Haha. MINDEN egyes pontja teljesült.
Hogyan csináltam? Pofon egyszerűen.
Minden nap kérdéseket tettem fel a listámmal kapcsolatban, mint például:
- Mit tehetek ma, hogy ezt a jövőt hozzam létre?
- Milyen választásaim/lehetőségeim vannak, amiket még nem vettem észre?
- Milyen választásaim/lehetőségeim vannak, amiket még elképzelni sem tudok?
- Mi kellene ahhoz, hogy ez ma elkezdődjön?
- Mi kellene ahhoz, hogy mind megvalósuljanak?
Aztán nem agyaltam túl, nem gyártottam konklúziókat, csak hagytam, hogy miután egy adott élethelyzetben találtam magam, bízzak a megérzéseimben és azt válasszam, ami belülről azt súgja: ez elvisz oda.
Így mondtam fel a munkahelyemen, így mondtam fel az imádott albérletem Budapesten, és így ülök most egy prágai nappaliban, miközben várom a vasárnap reggelt, hogy induljunk San Francisco-ba. Új munkám van, új életem van, imádom, és érzem, hogy ez még jobb lesz! Olyan, mint amilyennek én szeretném, mert már elég bátor vagyok ahhoz, hogy magamat válasszam!
Kipróbálnád te is, milyen ez? Csak a móka kedvéért.
Aztán még az is kiderülhet, hogy működik és mégiscsak van választásod.
Erdélyi Nikolett