Tegnap láttam az új James Bond filmet, és volt egy érdekes „hűha!” élményem. Egész életemben úgy néztem a James Bond filmeket, hogy közben arról álmodoztam, hogy majd elmegyek azokra a helyekre, ahol ő járt, amire vágytam. Mindegyik exotikusnak, és elegánsnak tűnt. A tegnapit megelőző utolsó Bond filmet 2012. novemberében láttam, és ugyanez a reakcióm támadt: „Ó, milyen jó lenne oda eljutni. Vajon milyen lenne? Talán egyszer sikerül odamennem?” ezt kívántam, de nem sokat tettem érte.
MOST, amikor 2015 decemberében néztem a Bond filmet, mi volt a reakcióm? „Bond Londonban van. Ó, hogy hiányzik nekem London. Imádok ott lenni; alig várom, hogy 2016-ban megint eljussak oda. Hé, ez most Róma! Én is jártam ezeken a helyeken a romok mellett, és alig bírom kivárni, hogy 2016-ban újból elmenjek. Olaszország a kedvenc országom. Hé, ez most Japán… Elmegyek oda 2016-ban. Bond Ausztriában van? 2016-ban ott leszek, milyen izgalmas! Most Afrikában jár… ojé, februárban meg kell vennem a 7 napos délafrikai útra a jegyet. Tangier… hú, ezt nem terveztem, de milyen vicces lenne ide is elmenni.”
Egy pillanatra elfelejtkeztem a filmről. Elképedtem a 3 éven belül megtörtént változáson. Ahelyett, hogy álmodozzak és vágyakozzak arra, hogy elmenjek ezekre a helyekre, amelyeken JÁRTAM, a többiekre pedig terveket szövögessek. Milyen ajándék volt számomra Right Body for you és Access Consciousness, hogy Bond e tartózkodási helyei valóságom egy részévé válhassanak. És ekkor még nagyobb lett a hálám azok iránt, akik meghívtak országaikba, és azok iránt, akik eljöttek a tanfolyamokra és üdvözöltek engem.
Arra is rájöttem, hogy mindezt én választottam. Én választottam azt, hogy ne ücsörögjek csak, s hagyjam, hogy ezek a helyek misztériumok és olyan helyek maradjanak, amelyekre vágyok. Egy furcsa üdülés „hűha”-pillanatában voltam, és amikor felismertem, hogy az az élet, amelyet teremtettem, az az élet volt, amelyre előzőleg vágytam, azt a könnyedséget és teret adta nekem, hogy teremtsek, miközben sokan lelassultak. Elegem van az életből? Egyáltalán nem! Az az élet, amelyet teremtek, egyfolytában változik és tágul. A tegnap felismerésével az élet egy pillanat alatt nagyszerűbb lett, és több minden vált lehetségessé.
A felismerés nem azt jelenti, hogy visszatekintünk, vagy a múlttal hasonlítjuk össze a jelent azért, hogy ítélkezzünk magunk fölött arról, mit csináltunk vagy nem csináltunk, vagy ellenőrizzük a fejlődésünket. Azt kell látnod, ami van, hogy teremteni tudd azt, ami lehetséges. Univerzumomban én valahol még mindig vágytam arra az életre, amiről eldöntöttem, Bond tartózkodási helyei milyenek, ami mindig messze állt tőlem. Nos, én nem vagyok nemzetközi kém, aki repülőgépekről ugrik ki, és rázott, de nem kevert martinikat iszik, miközben őselllenségekkel küzd (talán – haha), mégis megismerkedtem mindazzal, amit előzőleg exotikus helyeknek tartottam. Ezek az exotikus helyek életem részei. Kérdeztem és kértem, és megtörtént. Hű! Mennyire szuper ez? Mi minden más lehetséges álmaimon túl? Másnak tűnik, mint ifjúságom álmai. Igen. Hiányoznak ezek az álmok? Egyáltalán nem! Most ez jobb, mint fiatalkori álmaim. Röviden összefoglalva: annak a felismerése, milyen most az életem, lehetővé tette, hogy tudjam, több is lehetséges azon túl, amiről előzőleg azt gondoltam, hogy az élet beteljesedése. Megváltoztattam a jövőmet – megint egyszer.
Mi az, amit ma felismerhetsz, és ami megváltoztatja a holnapodat?
Forrás: What can you acknowledge today that will change your tomorrow?
Fordította: Kaposi Luca (valaszthatsz.com)