Emlékszem, amikor évekkel ezelőtt, hivatásom kezdetén meghívtak egy hétre Madridba, ahol 24 jelöltet analizáltak és interjúvoltak meg 5 teljes napon keresztül, azért, hogy kiválasszák, melyik csoport kapja meg a munkát.
Miután megérkeztem a szállodába, és a cég részéről semmiféle információval nem rendelkeztem, kivéve a másnapi találkozó címét, egész estémet az általam kinyomtatott hírek és információk olvasásával töltöttem. Akkoriban még laptopom sem volt, mostohaapámtól nemrég 40 dollárt kértem kölcsön, hogy az utazáshoz egy kis bőröndöt vehessek.
Mikor eljött az első nap, és mindannyian helyet foglaltunk a nagy tanácsteremben, ami az ezt követő 5 napon át otthonunk volt, éreztem, hogyan forgolódik a gyomrom minden eltelt perc során. Bár valami bennem tudta, hogy ez a félelem nem valóságos, nem én vagyok ez, mégis egy bizonytalanság pillanatáig ott volt. Ahogy a nap előrehaladt, különféle feladatokat kaptunk, pl. „5 perced van arra, hogy egy 5 perces előadást tarts egy általad szabadon választott ország szállítási szektoráról. E szektorban új kezdeményezést vezetsz be, és mi vagyunk a közlekedési miniszterek. Add el nekünk új kezdeményezésedet.” Ha nem végeztük el az összes feladatot, udvariasan, egy másik terembe hívtak, és megkérték, azonnal térjünk vissza az országba, ahonnan jöttünk.
Hurrá! Én nagyjából mindent megoldottam, 450 jelölt voltunk 17 országból, és 24-en maradtunk Madridban. Mit csináltam az 5 perccel, amit az első feladatomra kaptam? Kézipoggyászommal berohantam a WC-re, és készen álltam, hogy hazamenjek! Ahogy a fürdőszobában álltam, rádöbbentem, hogy választhatok. Kisétálhatok és balra fordulva lesétálhatok a lépcsőn, ami egyenesen Madrid főutcájára vezet, és kiszabadulhatok innen, ahol magam préseltem át magamat. VAGY jobbra fordulhattam, vissza a terembe, mindent beleadva, és nem engedve meg magamnak, hogy ítélkezzek magam fölött, vagy mások ítélkezzenek fölöttem, és a lehető legjobbat produkálhatom. Az utóbbit választottam.
Miért is mesélem ezt el nektek? Mert ez alatt az 5 nap alatt egy pillanatra sem hittem, gondoltam, vagy éreztem, hogy az egészre képes vagyok. Minden pillanatban kételkedtem magamban, és attól féltem, mi bújik ki a következő pillanatban a számból.
A felületen úgy tűnhet: „éreztem a félelmet, és mégis megcsináltam”, de azt kell mondanom, hogy igazából pont fordítva volt az egész. Megtettem, választottam, és a félelem megszűnt. Aztán újra választottam, és újra… félelem. Aztán újra választottam, és a félelem minden alkalommal egy kicsit kevésbé volt ijesztő. Kezdetben egész testemet elöntő intenzív érzés volt, és ez egyfajta energiarohammá kezdett változni, amit, úgy választottam, hogy előnyömre használok. Az a helyzet, hogy minden választással új tudatosságot nyertem, egy kis információt, egy lépéssel előbb voltam, és az ismeretlen területet ’éreztem’ kényelmetlennek.
Akkoriban nem ismertem az Access Consciousness eszközeit, de visszatekintvén azt mondhatom, hogy minden pillanatban komfort-zónámon léptem túl. Nagy érzés volt? Nem különösebben, talán csak az történt, hogy minden feladat után …… Boldog voltam, hogy minden nap sikerült? Nem igazán, kővé dermedtem a következő naptól, mert minden nap nehezebb volt! Most, ahogy ezt írom, nevetnem kell, mert azon csodálkozok, hány alkalommal választunk olyan dolgokat, amikről azt gondoljuk, hogy nem tudjuk megvalósítani őket? Ha áttekintesz életeden, hányszor tudtad, hogy félni fogsz, és mégis előreléptél és választottál?
„A választás az a mód, ahogy teremted valóságodat” – mondja Gary Douglas.
Mi van akkor, ha a választás az a mód, amivel más valóságot teremtesz? Hajlandó lennél a választást használni eszközként egy olyan döntés helyett, amin nem tudsz változtatni? Ha valóban választasz, akkor a következő pillanatban képes vagy valami egészen mást választani. Semminek nem kell véglegesnek vagy örökké tartónak lennie.
Az Access Consciousness egyik eszköze a 10 másodpercenként történő választások… hajlandó vagy a félelmen túl minden 10 másodpercben választani, és megfigyelni, mi történik?
U.I. Ha tudni szeretnéd, hogy mi történt végülis… négyen közülünk megkapták a munkát, és közülük én voltam az egyetlen nő.
Forrás: Is Fear a choice?
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com