Én azok közé a furcsa emberek közé tartozom, akiket mindig is jobban érdekelt egy üzlet teremtése, mint egy kapcsolaté. Teljesen jól éreztem magam egyedül.
Soha nem akartam férjhez menni, és nem akartam gyerekeket, így aztán egészen mulatságos volt, hogy amikor megismerkedtem bámulatos partneremmel, Brendonnal, és járni kezdtünk, egyszer csak lett egy férjem, egy gyerekem és egy kutyám!
Üzleti életem számomra egyik legismertebb segédeszköze az volt, hogy még mielőtt használtam volna valamit az üzletben vagy a pénzügyeimben, életem más területén használtam őket, és működtek. És rájöttem, hogy ugyanez áll a „mostoha-szülőségre” is.
Akárcsak az üzleti életben, úgy az emberekkel is állandóan kérdésben kell lenned, nem szabad következtetéseket levonnod, nem bízhatsz a végeredményben, nem kontrollálhatod a dolgot (vagy az embereket), és ha megpróbálod, akkor elpusztítod azt, ami lehetséges. Lehetsz kíváncsi, és hajlandónak kell lenned az állandó változásra. A dolgokat nagyobb távlatokból kell szemlélned. És hajlandónak kell lenned játszani!
Íme néhány lényeges, örömteli és mókás tipp és tanács, amit egy mostohaszülőnek nyújthatok, aki kapcsolatot szeretne teremteni mosthohagyerekeivel, ami minden érintett életéhez hozzájárulást jelent.
- Ne határozd meg szerepedet a gyerekek életében
– ne próbálj mama/papa lenni, vagy az, amiről úgy gondolod, hogy egy mostohamamának/-papának lennie kell
Kérdezd a gyereket. „Mit vársz tőlem? Mivel jelenthetek hozzájárulást számodra?” Én bármi lehetek, amit mostohafiam szeretne. És ha olyasmit kíván, amit nem tudok nyújtani, akkor megkérdezem, hogyan segíthetek neki abban, hogy megkapja azt, amire szüksége van.
- Engedd, hogy partnerednek a gyermeke legyen a legfontosabb.
Itt igazából nem arról van szó, hogy a gyereket fontosabbá vagy kevésbé fontossá tedd magadnál. Nem hierarchiáról van szó. Valójában arról van szó, hogy tudatában légy és tiszteld azt, amire minden személynek szüksége van ahhoz, hogy mindenki számára működjön a dolog. Kérdezz így: „Mi az, ami a legtöbbet teremti itt?” A gyerekeknek talán szükségük van arra, hogy csak a papájukkal vagy mamájukkal legyenek? Szükséged van neked arra, hogy együtt töltsétek az időt? Nem egy bizonyos formát és szerkezetet kell kitalálni, ami mindig ugyanaz, hanem teljességgel jelen kell lenni abban, amire az adott pillanatban szükség van, és semmit nem szabad magadra venni, ami éppen felmerül.
- Légy megengedéssel mostohagyerekeddel szemben
Ez azt jelenti: ne ítéld meg a választásait. A megengedés nem jelenti azt, hogy hogy hagyod, hogy a fejedre nőjön. Légy tisztában azzal, mi működik és mi nem működik számodra. A megengedés mindig önmagad tiszteletét is jelenti. Nemrég mostohafiam az asztalon át fixírozott, én pedig viszonoztam, de tízszer olyan keményen, mint ahogy ő csinálta. Nem abból az ítéletből kiindulva tettem, hogy ő helytelenül viselkedik. Egyszerűen ezt mondtam: „Egyezzünk meg: ha te fixírzol, én visszaadom 10x olyan durván. Ezt szeretnéd teremteni? Mi volna, ha úgy viselkednél másokkal, mint ahogy szeretnéd, hogy veled viselkedjenek?”
- Legnagyobb ajándék, amit mostohagyermekednek adhatsz: a választás.
Invitálhatod mostohagyermekedet arra, hogy saját jövőjét teremtse. Invitáld arra, hogy megvizsgálja a rendelkezésére álló különféle lehetőségeket, és amit ezek jelentenének. Ha látod, hogy valami olyasmit választ, ami nem túl nagyszerű, mi volna, ha közölnéd vele ezt az információt, és megkérdeznéd, mit szeretne választani? „Milyennek szeretnéd a jövődet? Mi az, ami a legtöbbet teremtené?” Inkább arra invitáld mostohagyerekedet, hogy saját életének főnöke legyen, mint hogy bármit is kontrollálj, vagy megmondd neki, mit kell csinálnia (amiről mellesleg úgyis tudjuk, hogy soha nem működik!).
- Hajlandó vagy elfogadni azt a hozzájárulást, ami mostohagyermekeid is jelenthetnek a te életedben?
Mi az, amit kaphatnál tőlük, és amire nem gondoltál még?
Emlékszem, volt egy időszak, amikor együtt éltünk, én elmentem sétálni a tengerpartra, sírva jöttem haza, és ezt mondtam: „Nem tudom, képes leszek-e erre, nem köteleződtem el egy 5 éves gyerek mellé!” Brendon ezt válaszolta: „Hát én egy gyerekkel jövök. Bármikor kiköltözhetünk, nem kell szakítanunk, csak másképp fogunk élni.” Brendon ebben az időben sokat dolgozott, és mostohafiam a nagymamájával lakott. A nagymama délutánonként áthozta hozzám, és a kisfiú olyan örömmel és boldogsággal szaladt felém, és egész délután mellettem maradt, és ölelgetett. Később, amikor kint játszott, elesett, felhorzsolta a térdét, és sírva jött hozzám, és kérte, gyógyítsam meg a sebét. Rájöttem, hogy olyan energiával járul életemhez, amit valahogy élvezek; el tudtam fogadni ezt az ajándékot, és nem akartam már elutasítani.
Forrás: A Different Possibility for Being a Stepparent
Kaposi Luca valaszthatsz.com