A pulykát tömd, ne magadat! – Donnielle Carter

Nyakunkon a karácsonyi szünet.

És tudod, hogy ez mit jelent… ajándékokat, szórakozást és kaját: rengeteg, rengeteg kaját. Szünidei hagyománnyá vált, hogy teletömjük testünket azokkal az ínyencségekkel, amik állandó jelleggel körülvesznek a szünidőben, egészen addig, amíg rosszul nem leszünk. Azt mondjuk magunknak: megérdemeltük. És hogy ez évente csak egyszer fordul elő, hát csak rajta.

De mi van akkor, ha más választásunk is lehet?

Mi volna, ha mindent ehetnél, amire te és a tested vágyik, és mégsem éreznéd a tipikus rosszullétet, nehézséget és töltöttséget? Mi volna, ha most elkezdhetnéd ezt a folyamatot, és a szünidő után jobban érezhetnéd magadat, mint a annak kezdetén? Kérdezed, hogy ez hogyan történhetne? Egész egyszerű a dolog: kérdezd meg a testedet amikor enni szeretne, mit szeretne enni, és mennyit?

Micsoda? Megkérdezni a testedet, mit akar? Nem te vagy az, akinek ezt jobban kellene tudnia?

Ha a világegyetem minden molekulája tudattal rendelkezik, akkor miért ne rendelkezne a tested is önmaga tudatával? És mi van akkor, ha az, hogy erre a tudatosságra hallgatsz  lehetővé teszi számodra nem csak a szünidő túlélését, de azt is, hogy jól érzed magad közben?

És mi van akkor, ha a kellemetlen érzéseket valójában nem maga az élelem, hanem azon ítéleteink teremtik, amiket elvárunk, hogy az ízletes mulatság okozzon? Erre azt mondod: Tudom, hogy ha ezt megeszem, akkor rosszul leszek tőle. De karácsony van, úgyhogy mégis megeszem. És hogy érzed magadat ezután, és hogy érzi magát a tested? Betegnek, mint ahogy előre meg is ítélted, hogy ez lesz az érzésed. Nem csodálatos? Megkaptad, amit elvártál.

Mi volna, ha mást is választhatnál? Mi volna, ha megkérdeznéd a testedet?

Ha a testedet megkérdezed, kér-e valamit, és könnyű érzésed lesz, akkor az általában igent jelent, ha nehéz, akkor nemet. Úgyhogy legközelebb ahelyett, hogy gondolkodás nélkül bezabálod a kaját, megkérdezed a testedet:

Testem, szeretnéd ezt enni? Ha könnyű érzésed lesz, akkor a tested szeretne enni. Ha azt adod a testednek, amit kér, akkor van-e ok arra, hogy megítéld azt, amit eszel? Lehet, hogy ebben a szünetben ez más eredményt teremt neked és a testednek?

Mi van akkor, ha olyan egyszerű dolog jól érezned magadat ebben a szünidőben, mint amilyen egyszerű megkérdezni a testedet, mit akar enni? Próbáld ki; csodálkozol talán, milyen ínyenc falatokat kér a tested. Mit veszíthetsz ezzel? Azt a túlzabáltság-érzést? Mi más lehetséges még?

Donnielle

Forrás: Stuff The Turkey Not You!
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com

Megosztom: