A teremtéssel kapcsolatos mítosz az, hogy a teremtés nehéz, jelentőségteljes, jelentős, állandó és lineáris.
Figyeltem hatéves keresztlányomat: a legfantasztikusabb kis csokrot kötötte olyan virágokból, amiket addig észre sem vettem a kiskertben.
Csak úgy elkezdte szedni ezeket az icipici virágokat, amiknek szinte alig volt szára, és első reakcióm az volt: „bántja a növényeket”. De mielőtt bármit is szólhattam volna, észrevettem, hogy a növények tulajdonképpen élvezték, hogy leszedi őket, így nem mondtam semmit, és munkám közben tovább figyeltem a kislányt.
Tovább susogott a kiskert körül, ide mászott, oda nyúlt, és a végén ezt a remek kis csokrot tartotta a kezében, amit olyan virágokból állított össze, amiket soha nem vettem észre addig, míg a kislány lényegessé nem tette őket.
Olyan lehetőséget látott meg és érzékelt, amit addig senki nem látott és nem keresett. Nem elhatározásból vagy kötelességből tette ezt. Valószínűleg nem is gondolt rá, hogy egy „csokrot” alkot, egyszerűen csinálta. Nem volt célja sem, csak életörömből zümmögött és szedegetett egy napos szombaton a kiskertben.
Amikor befejezte, fütyültem neki, és megkérdeztem, kér-e egy kis vázát a csokrának, teremtése engem is hozzájárulásra ihletett. A csokor a vázában kápráztatóan szép volt.
Nem értette igazán, mit teremtett, mert neki az egész csak pillanatnyi élvezetet jelentett, minden jelentés és jelentőség nélkül.
Mit tudsz ma teremteni puszta élvezetből, ami életedet szebbé teszi?
Shannon
Forrás: The Myth of Creation?
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com