Hol kezdődik a jövő?
Itt és most kezdődik, azokkal a választásokkal, amiket meghozol, és tettekkel, amiket megteszel.
Vagy éppen be is tud fejeződni e pillanatban a döntéseiddel és antitudatos tetteiddel.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor rájöttem, hogy „a magam lábán állok”. Meggyőződve arról, hogy a szüleim többé nem egyedüli pénzforrásomat és támaszomat jelentik, és hogy mostantól én fizetek mindent magamnak. Ekkor fizettem ki először én magam a fogorvost, 22 évesen. Olyasmi sokk volt ez, ami ráébresztett a tényre, hogy az előzőtől eltérő úton járok. Úgymond felnőtt vagyok. Ez pontosan mit jelentett számomra?
Huszas éveim nagy részét az élettel való foglalkozás elkerülésével töltöttem; ami a számlákat, a pénzt és a kapcsolatokat és a testemet illeti. Füvet akartam szívni, sokat szexelni, bármit enni nem törődve a következményekkel, és se magamért, se semmiért nem akartam felelős lenni. Figyelmem odáig ért, hogy mikor lesz a következő jóga tanfolyam, kivel fogok szexelni és hogyan füvezek a barátokkal, fiúkkal, fiúkkal és még több fiúval. Nem gondoltam a jövőre. Nem volt jövőm.
Ez persze számos nem tervezett terhességgel végződött, súlyos adósságokkal, agyi HPV-vel és mindenben az elégedetlenség érzésével.
Harmincas éveimben kezdtem el lassan az életemet teremteni, és több mindennel rendelkezni, amit kívántam. Nagyobb békében akartam élni, a férfiakkal, és a kapcsolataimmal, a szexszel és általában az élettel kapcsolatos érzésemmel. Huszas éveim közepén abbahagytam a füvezést és egyéb drogokat, így ez többé nem húztak le. Mindazonáltal az üzlet kísértett. Pénzzel, adóval, emberekkel és mi a fenét csinálok én itt?
Legtöbbször előrefelé botladoztam, a következő három napot láttam előre. De erőlködéseim lassan gyümölcsöt termettek, az a bolond dolog, amit „a kommunikáció az entitásokkal”-nak neveznek, és amit huszas éveim közepén kezdtem el, üzletté kezdett fejlődni, és felnőtt 32 éves koromban először volt némi pénzem. Éreztem, mi mellett akarom elkötelezni magamat, és azt, hogy el akarom magamat kötelezni. Nem csak szívni és meghalni.
Lelkesedni kezdtem életemért, azért, hogy teremtek, és kezdtem boldog lenni.
Harmincöt évesen több pénzt kerestem, mint valaha is gondoltam volna, és ezzel belső béke párosult. Ennek javát az Accessnek és apámnak köszönhetem.
Az Acces megmentette az életemet, és olyan örömmel töltött el, amilyent el se tudtam magamnak képzelni, és apám állt a hátam mögött, végtelen módon hozzájárulva életemhez, és mindig többre szólítva. Segített, hogy válasszal, saját eredményeivel inspirált, és bevont mindenbe, ami lehetséges.
Apám egy vágyába fogott bele; megvett Costa Ricában egy nagy telket, hogy megépítse rajta az Access Consciousness törzshelyét, az El Lugar nevű konferencia központot.
Eközben engem a pénzről tanított: hogyan teremtsem meg, hogyan birtokoljam, hogyan teremtsek vele és hogyan valósítsam meg vele saját valóságomat, és senki másét. Ehhez tartozott, hogy ajánlotta, olvassam el a „Babilon leggazdagabb embere” című könyvet. Ebben a könyvben arról beszélnek, hogy az ember tegye félre a jövedelmének 10%-át, mintegy saját munkád honorálását. Ez az egyházban gyakran így van, de apám arra kért, saját magamnak tegyek félre 10%-ot. Így tettem, és nem adtam adományként. Egyre nőtt és nőtt az összeg, és társammá vált.
Amikor ezt elkezdtem, a pénzem valóban egyre gyarapodott.
Körülöttem a többiek befektették a pénzüket, vagy legalábbis erről beszéltek. Én azzal kezdtem foglalkozni, hogy saját magamat fektettem be. Amit tanultam erről, az csupa blabla volt számomra. Így elkezdtem így kérdezni: „Valójában mibe akarok befektetni pénzt?”
És teljesen világossá vált: a tudatosságba.
De ezt hogyan csináljam? Mibe tudom fektetni a pénzemet, ami pénzként és tudatosságként térül meg?
Itt jött El Lugar. Évi jövedelmem 10%-át El Lugarba fektettem.
El Lugar lesz az első Access Consciousness találkozóhely és tartózkodási hely Costa Ricában. Ez apám víziója volt, amit beindított, anélkül, hogy tudta volna, hogyan fog megvalósulni. Csak tudta, hogy meg kell teremteni.
Ekkoriban én nem bíztam ebben a választásában, olyan volt számomra, mint egy hazárdjáték, kockázatos vállalkozásnak tűnt előttem. El Lugar csak egy ötlet volt, és erőt kellett vennem magamon, hogy jövedelmem 10%-át ebbe fektessem. Rengeteg logikus bizonyítékom volt arra, hogy a pénzre nekem van szükségem, és ne adjam oda. De tudtam: ha abból kiindulva működök, hogy nekem van szükségem a pénzre, akkor abból a hitből élek, hogy az univerzum nem tágas tér, ami mindig működik nekem.
Így hát megtettem, félig bizakodva, félig kételkedve, több pénzt adtam, mint amennyivel jól éreztem magamat a bőrömben. Aztán tovább léptem, és valahogy elfelejtkeztem az egészről. Csak majdnem 12 hónappal később emlékeztem a dologra, amikor megérkezett az első adó számla, amitől elállt a lélegzetem. Mióta az első 10%-kal hozzájárultam El Lugarhoz, annyi pénzt teremtettem, hogy észre sem vettem az adóbevallásig.
Megkérdeztem a könyvelőmet: „Mennyi pénz jött össze?” Majdnem 1 milló US dollár volt az összeg, anélkül, hogy észrevettem volna, és nem készültem fel arra, hogy adót kell fizetnem.
De nem az adó a lényeg ebben a történetben. Hanem az, hogy minden erőfeszítés nélkül több mint egy millió US dollárt nyertem. Valójában el se tudtam képzelni, honnan jött ez a pénz. Nem dolgoztam keményebben, tulajdonképpen minden könnyebben ment. És akkor bekopogott az életembe El Lugar…
Ajándékozás közben életemben először kaptam valamit. Nem volt referencia pontom a kapáshoz, valójában nem hittem benne, és zálogba akartam tenni az egészet, mint szerencsés véletlent.
De valami tudta bennem, hogy ez a hihetetlen dolog valós volt, és ez újfajta aranyverést jelentett
Az olyan aranyét, amit csak a tudatosság tud hozni, és az igazi adás és kapás varázslata. Nem azért adtam a pénzt, mert azt gondoltam, kell adnom, vagy mert kényszerítettek rá. A másik végén nem állt lekötelezettség. Igazi adomány volt, az öröm kedvéért adtam. Nem vártam semmit viszonzást, és arról sem volt fogalmam, mit kapok vissza.
Életemben először láttam, hogyan teremtik mai választásaim a jövőt, és hogy a jövőt tulajdonképpen meg kell teremteni. Ha nem akarok bármiféle marhaságba vagy véletlen teljesítménybe csúszni, amit esetleg elérhetek a jövőben, ha egyáltalán elérem.
Forrás: Actions for future Shannon O’Hara
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com