Hány definíciód van testedről? Mennyi legyen a súlya? Mennyire legyen formás? Mekkora legyen az orrod? Hogy kellene, tudna stb. működni a tested, csakhogy…?
Valaminek a meghatározásával /definiálásával az a probléma, hogy a „ne változz” dobozba zárd. Megfigyelted már, hogy a szemednek különféle színe lehet? Vagy inkább barnának, kéknek, zöldnek, mogyorószínűnek vagy szürkének határoztad meg a színét?
Valóságunkban még azt is elvárják tőled, hogy meghatározd a szemed színét ahhoz, hogy jogosítványodon kipipálhassanak egy négyzetet.
Egy másik példa: Ha a fejedben és szemedben érzett intenzitást „migrénnek” neveznéd, a „migrén” definíciója mennyire ítélne téged arra, hogy aznap ágyban maradj, vagy a „szokásos” módon viselkedj?
Ha a testedet gyengének definiálod, kifejezhet-e erőt? Nem állíthatom!
Amikor definiálod testedet, valamire korlátozod.
Ha úgy élnél, hogy semmilyen módon nem definiálnád testedet, mi változna meg?
Ha kevesebb nézőpontod lenne testedről, milyen más módon létezhetne?
Legtöbben azt választottuk, hogy kinézésünk, súlyunk, erőnk vagy annak hiánya JELENT valamit. Mi volna, ha mindez semmit nem jelentene? Mi volna, ha eltávolíthatnád annak a JELENTŐSÉGÉT, hogy milyen a tested, hogyan működik vagy hogyan nem működik, vagy hogy néz ki?
Mi volna, ha elismernéd testedet azért, hogy nap, mint nap ott van, és hozzájárul létedhez?
Amikor fájdalmat vagy kellemetlenséget veszel észre, figyeld meg, milyen gyorsan meghatározod. És legtöbbször elmondod valaki másnak. Megfigyelted már, hogy attól, hogy valaki másnak leírod, mindez még intenzívebb és valóságosabb lesz? Mi van akkor, ha a fájdalom vagy a kellemetlen érzés csak a testeden át feléd irányuló tudatosság volt? És mi van akkor, ha több kérdést tudnál feltenni róluk, és hálás lennél a tudatosság e jelzéséért?
Ha elismered tudatosságodat, az azt jelenti, hogy észreveszel mindent, ami jelentkezik, és hálás vagy érte, bármiféle hozzá kapcsolódó nézőpont, ítélkezés, jelentés vagy jelentőség nélkül.
Olyan sok embert ismerek, akik testük és életük tekintetében szabadságra vágynak. Milyen szabadságot robbantana ki az, ha nem vásárolnád meg (nem horgásznád ki, nem vonalkáznád meg és nem vennéd be) a testekről szóló definíciókat, mindazt, amit az orvosok és a szakemberek, családod vagy barátaid mondanak, vagy talán magad is mondasz testedről? Meg tudna-e szabadulni a tested azoktól a korlátoktól, amelyekre meghatározták?
Nézőpontod teremti meg valóságodat.
Ha testedben valami felmerül, amiről nem tudod, megváltozhatna-e, de nem változik meg, kérdezd ezt magadtól: „Van-e egy nézőpontom vagy egy definícióm, ami ezt teremti és fenntartja?” Ezt az eszközt is használhatod: „Ez egy érdekes nézőpont, nekem ez a nézőpontom.” És engedd el az összes definíciót, amit arra használtál azelőtt, hogy megerősítsd és valósabbá tedd a dolgot, mint amilyen.
A dolgok meghatározásának szenvedélybetegségén egyik leghatásosabb módon úgy változtathatunk, hogy az igaz csoda teréből kiindulva kérdezünk. Az igaz csoda az, hogy elengedjük azt az igényünket, hogy „a válaszra” találjunk. Az igaz csoda úgy működik, mintha az adott helyzet intenzitásával most először találkoztál volna. Ahelyett, hogy „energetikai tudatosságodat” migrénnek, fáradságnak vagy stressznek határozd meg, tedd fel ezt a 4 hathatós kérdést:
- Mi az az energia, aminek itt tudatában vagyok?
- Mit csináljak vele?
- Meg tudom változtatni?
- Ha igen, hogyan?
Leginkább az tart minket túszként, amit kognitív módon tudunk, és amit helyesen határoztunk és jelöltünk meg. Ha testünkre vonatkoztatva alapvetően MINDENRE egyszerűen feltesszük és alkalmazzuk ezt a 4 kérdést, akkor a válasz helyett a tudatosságot várd, és eddig soha el nem képzelt módon kezdődhetnek meg a csodák, a varázs és a változás testeddel!
U.I: Ezt a 4 kérdést nem csak testedre alkalmazhatod, hanem SOKKAL TÖBB MINDENRE!
Forrás: What You Define, Confines
Fordította: Kaposi Luca (valaszthatsz.com)