Nos, ez most egy annasztori mash-up, avagy vegyespálinka lesz, több minden gyűlt itt össze az elmúlt hetekben, amiket szerettem volna veletek megosztani, és a poszt végére még az is kiderülhet, hogy egybevágnak!
Figyelem! A poszt érzékeny témákat feszeget, és felületesen olvasva provokatívnak tűnhet. Nem az. Ez van most épp a világomban
Talán emlékeztek, hogy november elején írtam egy posztot, amikor kinn voltunk Horvátországban az SOP, illetve Maestro kurzusokon. Amikor leszakadt a lábamról a cipő pontosabban mind a kettő, ami akkor velem volt
Akkor egy aprócska tényt elhallgattam előletek: hogy az a két pár cipőm volt A két pár cipőm. Néhány nyári papucstól eltekintve a cipősszekrényem teljes tartalma
Félreértés ne essék, szerencsés helyzetben vagyok, nem ekkora szegénységben élek, csupán eddig egy furcsa nézőpontból működtem.
Az Accessbe egy éhes kóbor kutya mohóságával vetettem bele magam néhány éve, és úgy voltam vele, hogy inkább kurzusokra költök, mint mondjuk ruhákra. Oké, 2 éve kicsit a lakásra is költöttem, amikor már pl letört a kanapém karfája
A horvátországi kurzusokkal valami egyszercsak kattant, hogy ezt lehetne másképp is.
A nézőpontom teremti a valóságom. És mintha lenne itt egy-két fura nézőpontom hogy vagy kurzusra vagy magamra költök. Netalántán, hogy kurzusra költeni, akár nagy bravúrok eredményeként (lásd SOP-Maestro) magasztosabb dolog, magamra költeni meg sekélyes, földi hívság
Haha. Mondom oké, mostantól valami mást szeretnék.
Akármennyire is kiráz a hideg elsőre a gondolattól, kérek még több pénzt az életembe, a “luxusra” is! Kérek egy teljesen más pénzügyi valóságot!
Első lépésként felkutattam a Hogyan válj pénzzé? munkafüzetet. Minden nap kérem-kérdezem, hogy növekedjen a befogadásom. A 7 naposon amúgy pont volt most egy kérdés: Univerzum, mutass ma valamit nekem, amit eddig nem voltam hajlandó befogadni!
Pár napon belül becsöppent egy új, izgalmas munka. Egy hétre rá az egyik munkám végén akkora borravalót kaptam, hogy le kellett üljek
És most már azt is el merem mesélni nektek, hogy a Maestrón is értek meglepetések. Egy titkos jótevő tündér átutalt 130 eurót, azzal a szöveggel: “Ne kérdezz semmit. Ebédelj egy jót. Szeretlek.” Egy másik jótevő varázsló egyik ebédszünetben megjelent az ajtóban egy hatalmas pizzával. Egy csoda-unikornis pedig szó nélkül elvitt vacsorázni. Legnagyobb meglepetésként a volt párom felhívott, és jócskán rászámolva kifizette az új cipőm árát. Vettem is gyorsan egy téli bakancsot is
Hát, gyakorolni kellett a befogadást! ennyi nagylelkűséget még sose tapasztaltam. Lehet, mert eddig nem is tudtam volna befogadni? Nem is kértem?
Kérdeztem, kértem, tisztítottam tovább. Az első “sikereken” fellelkesedve valahogy életemben először kezdtem tényleg azt érzékelni, hogy lehetséges egy másfajta valóság, nem csak másoknak, nekem is. És hogy ez TELJESEN máshogyan néz ki, mint amit eddig ismertem, vagy elképzeltem.
Nemrégiben megkértek egy last minute munkára. Igent mondtam, nagyon teres volt, és az energiája egyezett a kibontakozó új valóságom energiájával.
Utolsó pillanatban egyszercsak minden további nélkül közölték: nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezték, ingyen is vállalom, nem?
És életemben először… nemet mondtam
Ők erre se szó, se beszéd közölték, hogy a munkámra többet nincs igény, az egyéb futó projektekben sem, és soha többet nem szeretnének velem dolgozni a jövőben.
Bumm! Először arcon csapott a dolog, hisz régi munkakapcsolatról van szó. Sokszor segitettem ki őket, akár ingyen is, mert tetszik, amit a világban létrehoznak.
Aztán elgondolkodtam. Hm. Lehet épp az új valóságom nyílt tovább? Ők simán dolgoztatnak bárkit ingyen is akár, tehát többé nem is passzolnánk egymáshoz. Az nem rossz, ez nem jó, hanem egyszerűen ők alma, én körte. Nem egymást keressük.
És amúgy meg azta! Életemben először nem összehúztam magam, hanem kiálltam magamért! Tényszerűen, higgadtan!
Micsoda hozzájárulás!
Egy újabb dolog, aminek a befogadását eddig elutasítottam. Hogy valaki megítéljen, hogy a munkám számomra ér valamit. Hogy szívtelennek tartson.
Azta!
Szóval amikor elkezd kibontakozni egy új valóság, az talán nem mindig csak szivárványon átugráló csillámpónikból áll. Mégis mindenben ott a hozzájárulás. A jóban, a rosszban és a csúfban.
Nagyon kíváncsi vagyok, mi jöhet majd még ezután?