A bánat és az öröm két Access Consciousness Bars pontok. Általában egyszerre futtatjuk őket, és sokan azt gondolják, hogy a bánat és az öröm egymás ellentétei. Ez nem így van. Nézzük meg mi is valójában a bánat és az öröm.
Megfigyelted már valaha, ahogyan egy kisbaba megtalálja az ujjait és lábujjait? Vagy ahogyan rámosolyog az édesanyjára, vagy ahogyan lenyűgözi egy mobiltelefon? Milyen energiát fejez ki a gyermek? Érzékeled, ahogyan ez felbugyog? Mennyire kiterjedt ez? Ez az öröm energiája. Az öröm az valójában az, akik vagyunk! És akkor megkérdezheted, hogy miért is van ilyen kevés belőle a világon? Nagyszerű kérdés! A legtöbbünkből kinevelték az örömet. Ilyeneket mondtak nekünk: Tudod, az élet nem habos torta! Vagy a következőt: Hülyeség Pollyannaként viselkedned, csak ki fognak használni! Valamint mindannyian tapasztaltunk valamilyen szintű csalódottságot, és legtöbben arra jutottunk, hogy amiatt fel kell adnunk az örömöt. Mi van, ha ennek nem kell így lennie? Az az elképzelés, hogy az örömnek valamilyen eseményhez kell kötődnie megakadályozza, hogy hozzáférjünk ahhoz az örömhöz, amik vagyunk. Van egy nagyon hasznos Access Consciousness eszköz, ami így szól: A nézőpontod teremti a valóságod. Ha úgy gondolod, hogy csak akkor lehetsz örömteli, amikor valami olyan történik, amit “jónak” ítéltél meg, akkor nem tudod befogadni azt az örömöt, ami vagy, hacsak nem kötöd össze egy “boldog” eseménnyel. Így azt, ami a mi részünk, olyan tapasztalatok flottájává alakítjuk, ami okok és hatások eredményének tűnik. Mi lenne, ha hajlandó lennél az az öröm lenni, ami mindig vagy? Ez milyen lenne?
Gyakran erre a kérdésre azt válaszolják az emberek, hogy ez “nem lenne helyénvaló”. “Hogyan lehetnék örömteli, amikor a barátom épp most vesztette el a munkáját, vagy megtudtam, hogy az unokatesóm rákos?” Gary Douglas elmesélt egy történetet arról, amikor egy barátját kirúgták. Felívta Garyt kiborulva, aki azt mondta: Most van itt az idő az ünneplésre! Menjünk el pezsgőzni és sütizni. A lehetőségek egy teljesen új világa nyílt meg most előtted! És megünnepelték! Gary egy más nézőpontból látta a helyzetet, ami mindent megváltoztatott.
Itt egy kérdés: Az, hogy megtagadod az örömöt, hozzáad valamit a helyzethez? Ha komoran viselkedsz egy beteg ember körül, az valójában hozzájárulás? Az öröm nem mániát jelent, ez egy képesség, ami könnyedséget és kiterjedést teremt. Ha valaki beteg, akkor sirathatjuk vele együtt a helyzetet, vagy megünnepelhetjük a pillanatot, az életet, amit teremtett, vagy épp a kint tomboló vihar szépségét.
Azzal, hogy az örömöt eseményekhez kötjük, hozzákapcsoljuk a szomorúsághoz, de a szomorúság egy teljesen más dolog. A szomorúság valójában egy teremtés. A szomorúsághoz ítélkezés kell, míg az öröm csak úgy van. Képzeld el a szituációt: egy barátod gyereke leesik a lóról és eltöri a lábát, ami miatt nem mehet el az osztálykirándulásra. Úgy gondolhatjuk, hogy ez egy “szomorú” helyzet, de ez egy tökéletes ítélkezés arról, hogy az osztálykirándulás lett volna a legjobb dolog, ami “történhet” a gyerekkel. Mi van, ha azzal, hogy otthon marad, “esélye” van arra, hogy találkozzon valakivel, aki életreszóló barátja és mentora lesz? A lábtörés egy “szomorú” dolog vagy nem?
A szomorúságot gyakran veszteséghez kötjük; egy családtag elvesztése, egy kapcsolat elvesztése, egy álom elvesztése, az egészség elvesztése. De mi a veszteség? A veszteség nem több, mint változás. Legtöbben nem szeretjük a változást, de mi lenne, ha meg tudnád változtatni a nézőpontodat a változásról? Egy másik nagyszerű Access consciousness eszköz: Érdekes nézőpont, hogy van egy ilyen nézőpontom. Ha használod ezt az eszközt minden alkalommal, amikor fix nézőpontod van valamiről, az nagyszerű módja annak, hogy eltávolodj a nézőpontjaidtól és nagyobb könnyedséget teremts az életedben. Például ha egy mocskos válás közepén vagy, ahelyett, hogy belemennél abba, hogy: Ez annyira idegesítő és szomorú, hogyan lehet így vége az álomházasságomnak? Azt is mondhatod: Wow, érdekes nézőpont, hogy van egy ilyen nézőpontom a válásomról. Vajon mi egyéb lehetséges? Vajon mi más jöhet számomra?
Az is lehet, hogy azért “érezzük magunkat szomorúnak”, mert másoktól átvesszük. Például sétálsz az utcán és nagyon boldognak érzed magad. Majd hirtelen elmész valaki mellett, aki szomorú és átveszed azt a szomorúságot. Ilyenkor a legtöbben belemennek abba, hogy: “Oh, annyira szomorú vagyok, vajon miért?”, aztán találnak valamit, amihez köthetik, például: “Szerintem azért vagyok szomorú, mert a nagybátyám a kórházban van.” És ezzel magukévá is tették a szomorúságot!
A lényeg: az öröm az, ami vagyunk, a szomorúság pedig egy választás. Ebben az az őrület, hogy legtöbben megtagadjuk az örömöt, amik vagyunk és a szomorúságot választjuk. Van egy ilyen mondás az Access Consciousnessben, hogy ‘Cuki, de nem túl okos’! Hajlandó lennél elismerni azt az örömöt, ami valójában vagy, mindegy mi történik is? Hajlandó lennél elismerni, hogy amikor szomorúnak “érzed” magad, akkor ezt meg tudod változtatni? Hogyan változna meg az életed ezekkel az egyszerű váltásokkal?
Köszönöm!