Mit jelent neked a bizalom? Kiben és miben bízol egyáltalán?
Az Access Consciousness azt mondja, hogy ne higgy abban, hogy azt fogják tenni az emberek, amit mondanak, hanem bízz abban, hogy azt teszik, amit tesznek. És légy éber rá, hogy mit tesznek! A facebook tele van olyan idézetekkel, amiket lelkesen megosztanak sokan, ahol vagy keseregnek a csalódottak, hogy visszaéltek a “bizalmukkal”, vagy folyamatos erkölcsi emelkedettségben szónokolnak a másik hűségéről, lojalitásáról, arról, hogy csak akkor rendes népek, ha megfelelnek az ő elvakult elvárásaiknak.
Mi van akkor, ha tulajdonképp abban kéne megbíznod, hogy tudod, amit tudsz? Hogy éber vagy? Hajlandó vagy-e felvállalni, hogy pontosan érzékeled, hogy mi a helyzet valamivel, valakivel, és te állsz sorba az adott pillanatban a lófaszért, ha úgy döntesz? Nem felmentést keresek annak, aki esetleg átvert, ő számoljon el saját magával! De te tudod-e önhibáztatás nélkül felvállalni, hogy te választottad, hogy abban bízzál, aki átver?
Persze akkor hogyan bízhatsz ezután magadban? Önismerettel! Azzal, hogy ránézel, hogy az adott pillanatban mi motivált? Valóban az örömöt, a pénzt, a sikert, a szerelmet választod, vagy a döntéseid szerint a csalódást, a szegénységet, a kudarcot keresed? Mert valahol azt hiszed, hogy ezt érdemled. Vagy azért teremted meg újra és újra, hogy legyőzzed és megoldjad, pedig nem lehet megoldani, csak mást választani lehet. Vagy az áldozati szerepeddel manipulálsz, irányítasz mindenkit a környezetedben. Esetleg csak a világ nézőpontja szerint kudarc csak az , amiben vagy, valójában te megkaptad, amire vágytál. Stb, stb.
Sokan nem bíznak bennem, valahogy nem áll jól a szemem sem szerintük. Aztán meg rengetegen bíznak bennem, és hajlandóak követni, és figyelik, hogy nekem mi a véleményem bizonyos dolgokról. Mi lenne, ha a belém vetett bizalom, vagy bizalmatlanság helyett abban bíznának, amit ők tudnak? Ha azt vállalnák, ami nekik igaz? Több dologgal is foglalkozok. Mint access facilitátor az a dolgom, hogy rávezessem a hozzám fordulókat arra, amit ők tudnak. Egy guru, egy segítő lenne az, aki a saját nézőpontját eteti meg a másikkal és elvárja a bizalmat a saját nézőpontja felé. A facilitátor (megkönnyebbítő) feladata csak a benned lévő tudás felébresztése, provokációval, kérdésekkel, ha kell manipulációval.
Amikor hozzám fordulnak és elvárják, hogy beléjük lássak, én mondjam meg, hogy mit kezdjenek az életükkel, és hogyan, akkor azt a bizalmat, amit maguk felé kellene érezniük, rám próbálják vetíteni. És ha nem jön be, amit mondok, akkor én leszek a hibás. Persze nem fog bejönni, mert nem önmagát és a saját magába vetett bizalmat keresi, hanem egy megmondóembert. És az életére a megoldás csak önmaga tudásának éberségének a felvállalása lehet.
Az Access mellett két másik üzletbe is belefogtam. Nem egész egy hónap alatt 1050 dollárt és több mint 3000 eurót kerestem. És az egésznek az egyik alapja a bizalom. A közös nevező mindkét esetben, hogy visszahőkölnek sokan, hogy lehetséges ennyire könnyedén pénzhez jutni? Ez volt a bajom nekem is. Nincs itt valami átverés? Az élet nem ennyire könnyű! Hiszi a piszi! Az egyik esetben el kéne hinni, hogy az ajánlat valóságos, és nem vernek át. A másik esetben el kellene hinni, hogy a jövő úgy alakul, ahogy tervezik. Főtt a fejem, mert nem csak saját magamról döntök, hanem másokról is, akiket esetleg belevonok. Mit tegyek? Higgyek? Vagy gyanakodjak? Az Access javaslata: Légy éber! Mit teremt, ha ezt választod? Milyen lesz az életed 5- 50, vagy 500 év múlva? Melyik a tágasabb könnyedebb érzés? Ha belevágsz, vagy ha nem? És bízhatok-e az érzékelésemben? Nem lehet, hogy még mindig vannak bennem olyan szándékok, hogy leromboljam az életemet? Hogy megint sorba állok a lófaszért? Nemrégiben szerencsére szembesültem azzal, hogy elengedtem az önsorsrontó sztorijaimat. És elköteleződtem egy nagyobb jövő felé magamnak és mindenkinek. Innen könnyű volt azt érzékelnem, hogy nekem ez működik, és belevágok. De még mindig ott vannak, azok, akik esetleg velem tartanak ebben a dologban. Kell-e értük felelősséget vállalnom? És hogyan? Volt, aki úgy mutatott be: “Itt van András, hallgasd meg, én bízok benne. Ha félre pisál, akkor is pénz lesz belőle!” Hű bassza meg! Az rendben van, hogy én bízok a saját éberségemben, tudásomban, de neki a sajátjában kéne! Ne azért jöjjön velem, mert bennem bízik, hanem jöjjön, mert magában bízik és egyfelé visz az utunk. Én vállalom annak a kockázatát, hogy tévedek. És bízok magamban, bízok abban, amit érzékelek. Ez nekem elég. De más helyett ezt nem tehetem meg. Senkinek semmit nem ígérhetek, csak azt mondhatom el, ami nekem igaz.
Neked mi igaz? Te megbízol-e magadban? Mi kéne, hogy bízz magadban? Mi kéne, hogy éber légy saját döntéseidre is és másokéra is? Mi van, ha ez sokkal egyszerűbb, mint valaha gondoltad?