October 01, 2014

Mondtad már valamikor partnerednek vagy gyermekednek: „Csak azt szeretném, hogy kommunikálj velem!”? Vagy talán hozzád fordultak ezzel a megjegyzéssel. Elég egyszerű állításnak tűnik a dolog, de mit jelent valójában? Mit keres a legtöbb ember, amikor azt mondja, azt szeretnék, hogy mások kommunikáljanak velük?

Az értelmező szótár így határozza meg a kommunikációt (első jelentése): Gondolatok (+vélemények vagy információ – angol definíció) cseréje két vagy több személy között beszéd, írás vagy más eszköz használatával, hogy a másik is értse. De megfigyelted már, hogy a kommunikáció ritkán ilyen egyszerű vagy könnyű vagy töltet nélküli?

Arra tanítanak minket, hogy a kommunikáció Kétirányú. Külön individuumokként kommunikálunk másokkal, és elvárjuk, hogy viszonzásul ők is kommunikáljanak velünk. De sokan elmulasztják, hogy kérdezzenek, és az az energia legyenek, ami valóban felszabadítana bennünket és a másikat. Ehelyett a „kommunikációt” sokan arra használják, hogy keresztülvigyék akaratukat, meggyőzzék a másikat, hogy egyetértsen velük, és általában egyfajta ítéletbe vagy vádba vagy más, a partnernek ellentmondó álláspontba bocsátkoznak. Figyeld meg ezeket a példákat: „Miért nem vitted még ki a szemetet?” vagy „Miért késel mindig?” vagy „Miért nem osztod meg velem az érzelmeidet?” vagy „Csak az én igazságomat szeretném közölni veled!” Legtöbbünknek egy bizonyos ponton rossz a lelkiismerete, ha ilyesmit mondunk. De ezt tanultuk. Ugyanakkor hány alkalommal érjük így el a kívánt eredményt? Ami azt illeti, soha!

A jó hír: létezik egy egészen másfajta mód is, amivel ezt az egész kommunikácó-rejtélyt megközelítheted.

Íme néhány tipp:

1. Ismerd el, hogy meglehetősen túlértékelik a fent leírt kommunikációt. Azt mondják nekünk: ha „kibeszéljük magunkból a dolgokat”, ez a válasz kapcsolatunk problémáira, de a házaspárok és partnerek tanácsadása túlnyomó részben visszatükrözi, valójában mennyire eredménytelen dolog a problémákról beszélni. Megfigyelted már, hogy ha megváltoztatod viselkedésedet és energiádat, a többiek is megváltoznak körülötted? Amikor a konfrontáció energiájában vagyunk, és onnan kiindulva beszélünk, senki nem akar velük szóbaállni, de változtasd ezt az energiát megengedéssé és hálává, és az emberek másképp viselkednek majd körülötted.
2. Figyeld meg, hogy valójában mindenki mindig kommunikál. Az a tény, hogy ehhez nincs okvetlenül szükség szavakra, nem jelenti azt, hogy az emberek nem közvetítenek bőségesen információt magukról energiájukkal, testük nyelvével és tetteikkel. Előfordult már veled, hogy egy teremben járkáltál, és tudtad, hogy valaki szomorú vagy mérges vagy letört vagy vidám? Mi volna, ha megengednéd magadnak, hogy hozzáférj mindenhez, amit a nonverbális kommunikációról tudsz? Lehet, hogy ez megváltoztatja majd, hogyan közeledsz másokhoz? Gondolj rá: sokkal több dolognak vagyunk tudatában, mint amennyit általában megengedünk magunknak, hogy tudatában legyünk.
3. Használd azt a tudatosságot és ismeretet, aminek birtokában vagy, ahhoz, hogy választhass arról, hogyan, mikor és hol kommunikálsz. Sokan elkövetjük azt a hibát, hogy valami olyat mondunk a másiknak, amit az képtelen meghallani. Ilyenkor, ha ők nem úgy válaszolnak, ahogy mi szeretnénk, hajlamosak vagyunk méregbe gurulni. Például próbáltál már valami olyan megoldásról beszélni egy barátodnak, ami mindenki másnak nyilvánvaló – talán bántalmazó kapcsolatban él, vagy túl sokat iszik, és ahelyett, hogy megköszönné segítségedet és gondoskodásodat, rád támad? Ez egy példa arra, amikor olyat mondasz valakinek, amit az képtelen meghallani.
4. Engedd el az elvárásaidat. Ha lista és ítéletek nélkül, de kérdésekkel tudsz beszélni valakivel, nyitottságot, sebezhetőséget és lehetőségeket teremtesz. Ez magába foglalja azt is, hogy megengeded, amit a másik akar mondani. Gondolj rá: bármit is mond valaki, az csak az ő érdekes nézőpontja!
5. Légy hajlandó magad is sebezhető lenni. Ez vajon mit teremthet? Azt gondoljuk: a sebezhetőség gyengeség, de éppen az ellenkezője igaz. Amikor sebezhetőek vagyunk, nyitottak vagyunk a lehetőségekre. Amikor elbarikádozzuk magunkat, semmit nem tudunk befogadni, ami nem illik ítéleteinkhez.
6. Engedd el azt, hogy magadra veszed a dolgokat. Akár dicsérnek, akár sértegetnek: soha nem rólad van szó, mindig csak a másikról! Mindenki a saját szemüvegén át látja a világot. Ha nem veszed magadra a dolgokat, ez teret és könnyedséget teremt. Például sokan úgy érzik: ha befejeződik a kapcsolatuk, ez valakinek a hibájából történik, és meg kell határozni a vétkest. Ez mit teremt? Egy kapcsolat befejeződése önmagában nem jelenti azt, hogy bárki is hibázott. Azt jelzi, hogy két személy már nem illik egymáshoz, és itt az ideje, hogy tovább lépjenek.
7. Engedd meg magadnak, hogy jobban jelen légy az életben, beleértve az embereket is. Amikor valaki valóban jelen van, gyakran úgy találja: sokkal kevésbé van szükség szavakra. Tudja, mi történik, mert sokkal kevesebb dolog választja el a többiektől.

Mennyivel könnyedébb lenne az életünk, ha szavainkat igazi kérdésekre használnánk, nagyobb megengedést adnánk életünkhöz, hajlandóak lennénk sebezhetőek és tudatosak lenni? Mennyire könnyű lehetne ez?

Forrás: I Just Need You to Communicate with Me!
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com