Ülök kedvenc íróasztalomnál, s nézem a falat velem szemben.
Két éve mindent is kiselejteztem, hogy könnyed, szabad legyen a polc, a fal…
De ahogy elmentek anyu, apu, barátom, ideköltöztek emlékek. Azt hiszem, ha ideülnél mellém, mindenről is beszélnének a tárgyak. Lehet, még csak mesélni sem kell, és már meg is kaptál egy rakás információt rólam, a családomról, hátteremről.
Itt ül kedvenc nagymamám képe előtt a tőle pocaklakóként kapott (majd 67 éves) macim – rajta Petinek, a fiamnak kedvenc első pólóinak egyike. Mellette apu szeretett olvasó nő szobrocskája. Végigkíséte őt az összes házasságán, összes otthonában. Előtte az em
lékirata. Élete részeinek érdekes szemlélettel átadott írása.
Arrébb anyu 70éves szülinapjára készült album. Mindenki, akit csak utol tudtam érni anyu életéből írt egy-egy oldalt. Mögötte a nagymamitól örökölt, valamiért értékes váza.
Fontosak a kavicsok is: 52 éve barátnőm szív alakú tyúkistene – lukas köve. Orosz szakos tanár is voltam. A főiskolán egyik kedvenc novellám Jevtusenkó Tyúkisten című írása volt. A másik követ számomra fontos barátomtól kaptam. Ő is itt lakik fontos kincsek formájában.
Itt van apuék gyerekkori vára, vannak anyutól kapott iparművész bohócok. Öregek már. Nem látszik rajtuk.
Anyai nagyszüleimet csak mesékből ismertem. A képük anyu feje felett lakott. Most ezt a falat díszítik, mint ahogy apu családfája is.
Jól megférnek a frissen megszerzett kutyabőr, amit dédapám a Károly biblia fordításáért kapott, és a polcon a menóra előtt álló hegedűs rabbi.
Van itt Gross Arnold képeivel díszített gyufásdoboz. Anyu osztályfőnöke volt a lányának, így sok kincsünk van tőle.
Repked itt a barátnőmmel a barátságunk 50. évfordulóján egymásnak ajándékozott vicces angyal is, és még mi minden más tölti a teret…
Igazából semmi anyagi érték nincs köztük, de nekem mind olyan értékes, fontos, annyira rólam szólnak, annyira jó energiákat őrző csak tárgyak.
Csak tárgyak. Sok mosoly. Történetek megelevenítői. Vagy? Üzenet Neked, Nektek, akik nálam jártok? Egy kis történelem?
Fura! Érdekes módon csupa jó emlék, csupa öröm, csupa mosoly, ami most itt lakik velem. Hova tűntek a fájó, megbántó, vissza-visszaemlegetett rettenetek megélések?
Lehet, hogy a Te életedet átszövő történésekre is másképp gondolsz majd vissza évek múltán?
Mi lenne, ha már most megválnál azoktól a ma lényegesnek tűnő görcsöktől, történetektől, fájdalmaktól, amik oly sok döntésedet határozzák meg, amik állandó reakcióba, ellenállásba „kényszerítenek”? Mi lenne, ha felismernéd, mi mindenben tartanak vissza a történeteid, az elsírt, az elfojtott könnyeid, miben akadályoznak már elfeledett fogadalmaid?
Változtatnál? Várlak. Örömmel leszek kísérőd a felszabadulásod útján.
Sulci
2021.11.20.