2016.május
Férjem egy lelkész barátja legutóbb ezt említette neki:
„Ha a túlvilágon vagyok, és kiderülne, hogy Jézus nincs ott, csodálkoznék. De még akkor sem éltem volna másképp. A lehető legjobb életet éltem.”
Ez engem mélyen megrázott. Többször is visszatértem rá gondolatban.
Ma reggel az jutott eszembe, hogy talán nem számít, mi igaz. Az ÉLETRÖL van szó. És arról az életről, amelyik a te szemszögödből teremtődik.
Hiszek benne, hogy végtelen lény vagyok, aki képes végtelen módon megfigyelni, ismerni, lenni és befogadni.
Az a gondolat egyfolytában arra hív meg, hogy kilépjek agy-cirkuszomból, és inkább azt kérdezzem, mit tudok. Lehetővé teszi, hogy ne ragadjak le valahol azáltal, amit érzek, hanem inkább nézzem azt, amit magam körül megfigyelek. Állandóan arra hív, hogy több legyek és többet fogadjak be.
És ha meghalok, és kiderül, hogy valójában, mint teremtmény egy nagyon korlátolt gép vagyok, aki egy véletlenszerű és jelentéktelen életet élt, mégis sokkal örömtelibb létem volt azáltal, hogy állandóan azt kerestem, hogyan legyek és fogadjak be minél többet.
Hiszek benne, hogy az öröm meggyógyítja bolygónkat.
Lehet, hogy nem. Lehet, hogy bolygónk egy hideg kőhalom, ami nem érzékeli létemet. De nem hiszem. Hiszem, hogy a Föld kap tőlem valamit. És hogy hálás azért, mert örülök, és mert élek.
És az, hogy úgy élek, mintha ez igaz lenne, nagy választás volt. Ezáltal a nevetést előnyben részesítem. És ajándékozok ennek a hihetetlen valaminek, amit Földnek neveznek, és kapok tőle. Ezáltal a választás által olyan kapcsolatba kerültem ezzel a bolygóval, amilyet semmiféle élet utáni tény nem vehet el tőlem.
Hiszem, hogy a kérdések varázslatos erővel rendelkeznek.
Hogy mindig van választásunk.
Hogy minden megváltoztatható.
Hogy valóságunkat nézőpontjainkból kiindulva teremtjük.
Hogy Jézus erre gondolt, amikor azt mondta, hogy még nála nagyobb csodákra is képesek vagyunk, és hogy csak meg kell találnunk a saját utunkat.
Hiszem, hogy az ítélkezés az elkülönülés legnagyobb forrása. Megöli a lehetőségeket, és elreteszeli a saját tudatosságodhoz vezető utat.
Hiszem, hogy a szeretet… a bolygó, az állatok, az eső, az egymás irányába való szeretet hihetetlenül hatalmas erő.
Hiszem, hogy mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással. És bár ezt nem mindig látom, de sokkal több törődést teremtett világomban az, hogy igyekszem meglátni a köztünk lévő kapcsolatot és egységet.
Olyan bolygót teremt, amilyenen szeretnék élni.
És abbeli fáradozásom, hogy eltöröljem saját világomban az ítélkezést, nagyobb szabadságot és békét eredményezett számomra.
Ha ma meghalnék, és a túloldalra kerülnék, és kiderülne, hogy minden hazugság, amiről a tudatossággal kapcsolatban azt hittem, hogy igaz és valóságos, csodálkoznék.
De ha ezt tudnám, bármit is másképp csinálnék most, amíg élek?
Ezen gondolkoztam ma éjjel.
Mik azok a gondolatok, amik nem szolgálnak engem? Milyen hitet tartok fenn a világról, testemről, a pénzről, az emberekről, a Földről, ami nem annyira többet, mint inkább kevesebbet teremt?
Miből élhetnék, ami, függetlenül attól, miről derül ki, hogy igaz vagy sem, a lehető legnagyobb, leggazdagabb, legkielégítőbb életet volna képes teremteni?
Most itt kell lennünk.
Hogy lehetünk ilyen szerencsések, hogy miénk ez az ajándék?
Min csodálkoznál, ha kiderülne, hogy nem igaz? És mégis mindenképpen ugyanazt az életet választottad volna?
Forrás: https://www.blossombenedict.com/blossom-benedict-inspiration/i-would-be-dumbfounded
Fordította: Kaposi Luca (valaszthatsz.com)