Mennyi klub, volt! Mennyi képzés!
Mennyi felemelő érzés!
Mennyi-mennyi változás,
mennyi rácsodálkozás …
Mennyi, mennyi hálaének,
mennyi: „tovább már nem félek!”
Mennyi újdonsült választás,
mennyi elhagyott hazugság.
Mennyi-mennyi felismerés,
mennyivel több elismerés,
mennyi-mennyi teremtés,
elhinni sem merem még!
Nem váltok? Dehogynem, új utakat török,
mibe belekezdtem, nem mondom, hogy örök.
Hívlak, légy a társam, szólnak régi rögök,
búcsút veszünk tőlük, várnak újabb körök.
Várnak ránk szüntelen.
Mi ez most? Mi történt?
Ki ez? én csak lesem…
Kezemből a kocarímek
csorognak csendesen…
Utat törnek, Neked szólnak,
nekem most ez élvezet.
Ki mindenki kap hülyét doszt?
Mosolygok csak csendesen…
Várlak Téged, és ígérem,
rímben akkor nem beszélek,
Meglátod majd a csodát,
ki benned lakik, Téged áld.
Keresünk majd új életet,
keresünk új nézeteket,
Meglátjuk, hogy életed
mennyi játék, mennyi geg.
Örülök, ha másképp látod,
s rájössz, hogy ezt élvezed.
Mi mindenhez adhat erőt,
nyithat majd nagyobb teret?
Hogy leszel majd mindenevő,
ki magadban örömödet leled?
Karácsony jön, igen várom,
szeretem ezt az ünnepet.
Ajándékot is kívánok,
olyant, amilyent szeretsz:
legyen ez tárgy, legyen szellő,
mi azt fújja, hogy „szeret”.
Legyen úgy, ahogy Neked jó,
tűnjön el az összes felhő,
mi nem hagyja, hogy nevess.
Itt a vége … fuss el véle,
LEGYEN BOLDOGABB ÚJ ÉVED!
Megélésekkel tele …
Istened legyen Veled!
Sulci
2019.12.23.