Sok évvel ezelőtt egy nagykereskedésben eladóként (is) kezdtem dolgozni. Előző munkáim (pedagógus,
ügynökszerű) és családi mintáim nem igazán ismerték a jatt fogalmát. Eleinte nehéz volt elfogadni,
befogadni. Többek között az könnyítette meg ezt, hogy vettem egy érdekes üveget és teletettem cukorkával,
hogy a raktári dolgozók is kapjanak az én szokatlan örömömből. Jó volt nekem, hogy ők is szerették.
Mígnem egyszer csak úgy gondolták, hogy ez egy szolgáltatás, ami kötelező jellegű attól függetlenül, hogy jön-e jatt,
hogy van-e időm a kedvencekért elmenni, hogy…., hogy…. hogy …
Sok bosszankodás után rájöttem, hogy a megoldás az ellenállás üres üvegének nézegetése, megjegyzések hallgatása helyett, elajándékozom azt.
Így lett valami kedvesből hiányérzet, bűntudat…. és teremtettem egy nyomógombot.
Ezt a nyomógombot engedem el most.
Hálás lévén azoknak, akik rendszeresen olvassák hírlevelemet, kitaláltam, hogy havonta sorsolok közülük 6
embert, s tartok nekik egy kezdetben 60, később 45, most 30perces ÉNképVÁLTÓ ajándék zoomklubot.
Aztán kitaláltam, hogy legyünk többen, lehetőséget adtam, hogy kis, könnyű, hasznosnak tűnő feladatok
megoldásával bárki csatlakozhasson a csapathoz.
Örültem, ahogy kiderült, hogy még a 30perces klubokon is micsoda felszabadulások, változások
történnek. Erről többen is írtatok megélésekben.
A kulisszák mögött:
Mit jelent nekünk egy nektek ingyenes klub: téma kitalálása, sorsolás, hirdetés, válaszadók követése – akkor is, ha késnek.
Levelek, emlékeztetők beállítása is hozzá tartozik minden program létrehozásához, és a válaszok a
levelekre: „Nem érek rá. Akkor majd máskor is jöhetek?” „Kinek adhatom át a helyem?” ”Átadom a helyem
XY-nak, rendben van?” „Kezdhetünk később, mert nem érek oda?” „Nem rakhatjuk át más napra, mert ez a
nap nekem nem jó?”. Igyekeztem kedvesen válaszolni, miközben a nyomógomb sípolt rendesen.
(Ugyanúgy, mint a 10milliószorosnapi ingyenes SAP estéken is, amikor a kezdés után szobaszámot
kérők leszúrnak, hogy nem küldöm el nekik azonnal – bele sem gondolnak, hogyan is képzelik ezt valójában.
Ott a résztvevő százak hálája, és az, hogy mennyire élvezem magam is az energiafürdőt, feledteti a
nyomógombot, örömmel fizetem a nagyobb zoomszoba árát is.)
Nekem, bár érthetetlen volt, hogy miért ugyanaz a csapat ír, jön a klubba, és a sorsoltak közül is miért
csak kevesen érkeznek, miközben eleinte örömmel reagálnak arra, hogy nyertek.
Valójában ez nem zavart.. Csináltam, csináltuk, csináljuk Gabival a társammal örömmel.
De tegnap benyomódott a nyomógomb és visított, nem hallgatott el, szinte aludni sem igen hagyott.
Ezen a héten csütörtökön, az ajándék klub napján unokámra kellett (örömmel) vigyáznom. Nem elhagytam,
hanem értesítőlevél küldésével áttettem egy másik napra. A szokott csipet csapat ott volt. Többségében ők,
akik más, nem ingyenes programjaimra is járnak, és egy rég látott hírlevélolvasó leányzó.
De valaki lemaradt, aki előzőleg igaz visszaírt, hogy jön, mint minden – amúgy csak ingyenes alkalomra, s ahogy megkérdezte, melyik nap volt a klub, s leírta, hogy azért nem hitt a levelünknek, mert máskor is hibáztunk már, benyomta a süvítő gombot.
Éjszaka még tombolt a lelkem, az érzelmeim eltakartak mindent is.
Ahogy óráról órára sikerült lehiggadnom, rájöttem, hogy hálás lehetek ezért a süvítő nyomógombért.
„Elajándékozom a cukros üveget.”
Köszönöm Nektek, akikkel ezeken az ingyenes klubokon együtt dolgoztunk, köszönöm a változások
élményeit, megéléseiteket, megéléseinket.
Mivel aktív mamóságomnak (nagymamaságom) fontos, hogy szükség esetén szabaddá tegyem magam, ami
eddig nem okozott gondot egyszer sem rugalmas csapataim, vendégeim lévén, most ezt a programot
elengedem, s vele a nyomógombját is.
Így teremtek még egy kis időt magamnak.
Már nincs bennem se düh, se harag, csak hála.
Köszönöm.