“Ez hozzád tartozik?” kérdezte tőlem egy Access Consciousness X-Men facilitátor.
Olyan egyszerű lett volna így válaszolni: „Persze, hogy az enyém! Gyerekkoromban szexuálisan visszaéltek velem. Persze, hogy az enyém a PTZ!” De ha ezt a következtetést vontam volna le, semmi nem változott volna meg.
Ehelyett be kellett vonnom testemet ebbe a kérdésbe, és a testem azt mondta: „Nem, ez a PTZ, amihez ragaszkodok, nem az enyém.” Mihelyst ezt elismertem, minden megváltozott.
Eddig a tanfolyamig nem jöttem rá, mennyire uralta a PTZ az életemet.
Egészen addig oly mértékben elszakadtam a saját magamtól (és testemtől), hogy csak olyan férfiak tudtak valamennyire is közeledni hozzám, akik az általam ismert barátságtalanság, ítélkezés, szexuális, verbális, érzelmi és vallásos visszaélés energiájával rendelkeztek.
Ha csak ahhoz ragaszkodsz, ami számodra ismerős, megrekedsz.
Legtöbb ember csak azt hajlandó befogadni, ami számára ismerős. Ahhoz, hogy valami másfélét válasszunk, ki kell lépnünk komfort zónánkból, és ez olyan nehéznek tűnhet, különösen, ha a PTZ domináns faktor életedben. Tehát férjhez mentem, két gyerekem született, és 14 éven keresztül elviseltem a verbális és érzelmi bántalmazást, mert számomra ez volt „normális” és ismerős.
A változás kezdete
Négy éve találkoztam az Access BÁRokkal. Ez a folyamat kezdte kibogozni a fiatalkoromban elszenvedett visszaélést. Nem volt könnyű időszak. De ahogy folytattam „BÁRjaim futtatását”, és az Access Consciousness szóbeli eszközeit használtam, testem megváltozott: megszűnt a krónikus fájdalom, lefogytam, és létem új könnyedségre és térre talált.
Gyerekeimmel megváltozott a kapcsolatom, munkát változtattam, anyagi helyzetemen változtattam, megváltoztattam nézőpontjaimat arra nézve, mit jelent az erő szemben a sebezhetőséggel, megváltoztattam nézőpontjaimat az elszenvedett visszaéléssel
kapcsolatban. De még mindig nem voltam hajlandó megbízni a férfiakban. Még mindig nem voltam hajlandó új nemi kapcsolatot kezdeni, hiszen három évvel előtte hagytam ott a férjemet.
Tudatosságod mennyire intenzív?
A legutóbbi X-Men tanfolyam nézőpontja szerint az autizmus, ADHD, OCD, a mániákus depresszió nem gyengeség, hanem erő. Az autizmus körébe tartozó emberek rendkívüli módon tudatában vannak mások gondolatainak, érzéseinek és érzelmeinek, és ha nem használják a következő kérdést: „Ez hozzád tartozik?”, legtöbben hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy miénk mindaz a gondolat, érzés és érzelem, aminek tudatában vagyunk, míg valójában 98.99999%-a nem az
Ez hozzád tartozik?
Amikor a PTZ-re vonatkozóan megkérdezte tőlem a facilitátor: „Ez hozzád tartozik?”, megengedtem magamnak, hogy megint öt éves legyek, és a félelem valóssá váljon számomra; egy félelem, ami hirtelen rajtam kívülre került. Tudtam, hogy anyám világába kerültem. Tudott a visszaélésről, és nem tudta, mit csináljon. Tudatába kerültem félelmének, és próbáltam segíteni neki, úgy, hogy átvettem a félelmét. Persze ezt nem tudtam megtenni, csak anyám képes elengedni a saját félelmét.
Mi módon sikerült elengednem a PTZ-t? Visszafordítottam, tudatosan, az energiát a PTZ-t küldő személyhez (anyámhoz), és így az én világomban szétfoszlott.
Úgy éreztem, az összes teher leesik a vállamról.
Olyan hálás vagyok azért a térért, amit ez teremtett számomra, s amelyben olyan dolgokat választhatok, amiket soha nem tudtam volna választani mindaddig, amíg a PTZ uralkodott életemen.
Hat héttel az X-Men tanfolyam után egy kedves és gondoskodó férfivel lett kapcsolatom, aki testemmel szeretettel bánik. Eddig a tanfolyamig azt gondoltam, ilyesmi nem lehetséges. Az igazság az, hogy miután elengedtem a PTZ-t, életemben először voltam hajlandó elfogadni, hogy velem és testemmel valaki kedves legyen, és ne ítélje meg minket.
Hogy lehetne ez még ennél is jobb?
Forrás: Is It Possible To Let Go Of PTSD: The One Question That Changed My Life By May Lloyd
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com