„A lustaság is ellenállás….Akit elkönyvelnek lustának, annak nyert ügye van. Nem kell nemet mondania, mert úgy ismerik. De van itt egy nagy baj! Ha nem veszi komolyan a címkét, ha csak a lustaság álarcát viseli, akkor rendben van. De azért általában az emberek elhiszik azt, amit az apjuk mond. Ha az apám azt mondja, lusta vagyok, akkor elszégyellem magam. Megmenekülök ugyan attól, hogy dolgoznom vagy engedelmeskednem kelljen, nem csinálom azt, amit kérnek tőlem, de szégyellem magam. Mégis, ez valahogy megéri.”
„A legnagyobb ellenállás a valóság gyűlölete. Az, amikor valaki mélyen azt érzi, hogy ami van, az nem jó. Valami másnak kellene lennie. Erről szól Milan Kundera könyve, Az élet máshol van. Tulajdonképpen ez is egy szokás, ami kialakul az emberben. Mélyen azt érzi, hogy ahol ő van, ami vele van, az ő élete, az nem az igazi, nem valódi, selejtes, és az igazi élet valahol máshol van, ahova ő nem tud eljutni. Ám ha eljut valahova, akkor is megtartja ezt a szokását, mert ahol van, az soha nem az igazi. Az adott pillanatnyi valóságot állandóan gyűlöli. Mást akar, kevesebbet akar, többet akar. Ez két irányt vehet: az ember gyűlölheti a világot, és szereti önmagát, vagy gyűlöli önmagát, és azt mondja, szerethetné a világot. Persze az, aki gyűlöli magát, nem szereti a világot, mert annyi időt tölt el saját maga gyűlöletével, hogy nincs ideje a világra. Tehát csak úgy gyűlölhetem magam, ha hátat fordítok az életnek, a világnak. Nem tudom, ez adottság, talentum, vagy tulajdonképpen egy szokás, és akarattól függően lehet így is, lehet úgy is. De szerintem sokkal jobb elfogadni azt, hogy valami, ami éppen van, szar, de mégis örömet lehet lelni abban, hogy mi lehet a legjobb, amit ki tudok hozni belőle. MI a maximum, amit ebből a szar helyzetből ki lehet hozni? ’
“Szerintem abban a pillanatban, amikor valaki kontrollálni akar valaki mást, abban a pillanatban, amikor nem segítjük, hanem uraljuk egymást, ellenséggé válunk, még akkor is, ha ezt nem valljuk be magunknak. Még akkor is, ha nem is akarunk tudni erről tudatosan. Azért persze, valahol a lelkünk mélyén pontosan tudjuk, hogy az, aki kontrollál, nem barát. Márpedig aki nem barát, annak ellen fogunk állni. Vagy így, vagy úgy. Azért jutott ez most eszembe, mert Freud idejében a racionális férfiak észre sem vették, eszükbe sem jutott, hogy a nőket- a feleségüket , a lányukat, az anyjukat- úgy próbálták kontrollálni, hogy „ tisztázták”, minek van értelme, és minek nincs értelme. „Ennek semmi értelme.” „Nem jól érzed.”
„ Magyarázd meg, miért sírsz?” És így tovább. „ Majd én megmagyarázom, miért nem jó azt akarni, amit te akarsz.” Minden magyarázatban ott rejlik a kontroll lehetősége.”