June 09, 2015
Guest Blog Post by Shannon O’Hara
Ki akarja egyáltalán, hogy teste legyen? Én legalábbis mostanáig így gondolkoztam. A test olyan érdekes téma lehet, és olyan sokféle problémát kapunk a róla szóló írásokban. De én szó szerint csak az Access Consciousness gyakorlásának 10. évében kezdtem rájönni, mire is jó a test. Arra, hogy ÉLVEZZÜK életünket a Földön. De valójában milyen gyakran bánnak az emberek így a testükkel, vagy választanak vele?
„… kezdtem rájönni, mire is jó a test. Arra, hogy ÉLVEZZÜK életünket a Földön.”
Mostohaapám, Gary Douglas, az AC megalapítója évekkel ezelőtt ezt mondta: „Addig nincs igazán esélyed a reinkarnációra, amíg nem jutottál el a megtestesülés nagyszerűségére.” Csodálkoztam, és kíváncsi voltam: mi a „megtestesülés nagyszerűsége”?
Egészed addig nem nagyon élveztem a testemet. Szinte nem is értékeltem. Régi fényképeimet nézve azt gondoltam: „Hű, mennyivel jobban néztem ki régen, mint akkor gondoltam!” Ami azt jelenti: amikor rájöttem, hogy ha a jelenben továbbra is ítélkezek a testem fölött, nem fogom tudni élvezni vagy értékelni. Az ítélkezés tartott vissza attól, hogy észrevegyem, a test milyen bámulatos és élvezetes lehet. Mi van akkor, ha azt választod: most értékeled a testedet, akkor is, ha nem egészen így érzed a dolgot?
Az ítélkezés tartott vissza attól, hogy észrevegyem, milyen bámulatos és élvezetes lehet a test .
És aztán ott volt az a sok fájdalom a testemben. Csak miután saját 3-napos Access test tanfolyamomra jártam és azt facilitáltam, kezdtem megérteni, hogy a test élvezetes dolog. Az Access kézrátételes kezelések kezdték lehetővé tenni a kapcsolatot testemmel, és azt az örömöt, amit okozhat, amikről soha nem vettem észre addig, hogy lehetségesek.
Kezdtem megérteni, testem mennyire tudatos, és hogy az összes, testemben érzékelt „fájdalom” nem az én testem fájdalma. Az egész a testem mások testéről való tudatossága volt, beleértve a Földét is. Ettől kezdve feltettem a kérdést: „Akarok egyáltalán tudatában lenni annak, mennyire tudatos a testem?”
Kezdtem megérteni, testem mennyire tudatos, és hogy az összes, testemben érzékelt „fájdalom” nem az én testem fájdalma.
Úgy tűnt: valahányszor megyek az utcán, testem és lényem tudatosságának intenzitása túl sok számomra.
Így aztán „megpróbáltam” lerázni a tudatosságot, azzal, hogy kerültem az embereket, túl sokat ettem, testemre és testem tudatosságára akadályokat építettem, és ennek a vége persze az lett, hogy még sokkal jobban fájt minden.
Így aztán egy napon ezt mondtam: „Fenébe az egésszel! Új esélyt adok a tudatosságnak arra, hogy más lehetőséget mutasson meg. Kell, hogy legyen valami más, igen, kell, hogy legyen!” És akkor a testem kezdett apránként boldog lenni. Még mindig tudatában voltam a körülöttem lévő testek fájdalmának és szenvedésének, de mindennek már nem volt olyan hatása rám, mint azelőtt. Kezdem érezni egy kirobbanó, extatikus élvezetet, ami a gyomromból áradt, onnan, ahol addig csak torlaszt és töménységet éreztem.
„Így aztán egy napon ezt mondtam: ’Fenébe az egésszel! Új esélyt adok a tudatosságnak arra, hogy más lehetőséget mutasson meg.’”
Továbbra is használtam az Access Testkezeléseket, és azt választottam, hogy van testem (ó, említettem már, hogy ha azt választod, hogy van tested, ez valóban segít ahhoz, hogy boldog légy?), és megfigyeltem, mennyi energiát használtam előzőleg testemmel szemben. Rájöttem: ezt a viselkedést alapvetően mindenkitől így tanultam. A Földön szinte mindenki, aki elmúlt 12 éves, szándékosan korlátozza teste örömét és élvezetét. Ez őrület!
Milyen lenne a világ, ha mindenki úgy mászkálna, hogy élvezi, szereti testét, gondoskodik róla, ahelyett, hogy megítéli és azzal bünteti, hogy nincs? Milyen teljességgel más világ lenne ez!
Milyen világban szeretnél élni szép testeddel? Milyen lenne az a világ, ahol testünk intelligenciáját és tudatosságát megbecsülnénk és tisztelnénk? Milyen lenne az a világ, amelyben a testeket tisztelik?
Biztos, hogy kitalálod!
Forrás: Enjoy Your Life and Your Body
Fordította: Kaposi Luca (valaszthtsz.com)